Korai november

 

("Megláttam valamit abban a mogyoróbarna szempárban, ami nem hagyott nyugodni. Nem olyan jegesen elfojtott fájdalom volt, mint bennem, még csak nem is kitörni készülő fájdalomvulkán. Volt benne valami ábrándos, ámde reménytelen belenyugvás. Arra vágytam, hogy egyszer megfejthessem a kacagó tekintet álcája mögött rejtőző valódi érzelmeket.")

Hullócsillag
(Lolly (anchime.gp) Amazing Melody versenyére készült novella. A feladat az volt, hogy egy zene történését, hangulatát, érzéseit adjuk át. A választásom Miley Cyrus-Stay számára esett, alapvetően nem hallgatok ilyesmit, de ez a szám megfogott anno, ezért gondoltam, hogy miért ne. Így született meg ez az iromány. Sokat nem fogom ajánlgatni, annyira nem jutott be a kedvenceim közé, de végülis max pontot kaptam rá, és első lett, aminek nagyon nagyon örültem.:)) Szóval ezúton is köszönöm Lollynak.:) Mindenesetre kicsit szomorú, kicsit szerelmes, kicsit reménykedő. A rá kapott kritikát megtekinthetitek ITT.)

 

Dallam

("Ezelőtt sosem tűnődött azon, hogy milyen érzés elveszíteni valami fontosat. Valahogy olyan természetes volt, hogy amit szeret, az ott van, és ott is marad. Így van ez, és így is kell lennie. Aztán felfordult a kis világa, nem volt többé. Dallam életet adott annak a valaminek, miközben a Madisonét elvette. Csak ürességet hagyott, és hangtalan könnyeket. No, nem azt a fajta ürességet, amit egy jó könyv befejeztével érzünk. Ez sokallta inkább olyan volt, mint egy fekete lyuk, ami magába szív mindent, minden emléket, érzést, gondolatot. Még a fájdalmat is. Csak olyan üres. És lüktető.")

„Csak bízz, ez a fő, és egy nap a boldogság majd rád talál.”
(szintén a Fúzió novellaversenyre készült írás, egy mesét kellett átírni, semmi kikötés nem volt, csak, hogy ráismerjenek. nos én a Hamupipőkét választottam, de nem épp egy átlagos Hamupipőke sztori kerekedett belőle. elég elvont, kulcsszavakkal talán így tudnám jellemezni: tánc, harc, cipő, herceg, Hamupipőke, átok, kulcs)

Különleges Kaméleon
(Kedves naplóm novellaíró versenyre készült, igazából nem vagyok megelégedve vele... írás közben rá is jöttem, hogy ez a napló dolog annyira nem nekem való, bár lehetett volna sokkal jobb is, de ihletem sem nagyon volt.. na ez aztán ajánló lett...:D talán annyira azért nem rossz, hogy így leírjam..:D tehát a feladat az volt, hogy naplóbejegyzést kellett írni egy idézet köré... az idézet: "Talán nem hiába mondják: a remény hal meg utoljára..." kicsit kémes, kicsit reménytelen szerelmes, kicsit férfi szemszögből, és... különleges kaméleon... [végül 2. lettem vele:))])