K�l�nleges Kam�leon

„�jra elmentem hozz�. Elmentem, �s b�multam be a h�z�ba, a legk�l�nb�z�bb m�dokon. M�r nem �rdekelt, hogy h�ny szab�lyt kell megszegnem, hogy l�thassam. Egyszer�en csak vele akartam lenni. Tudni, hogy j�l van, csak figyelni, ahogyan a mindennapjait �li, mik�zben fogalma sincs r�la, hogy valaki figyeli. N�ha m�gis �gy �rzem, hogy nem hi�ba �l bennem a rem�ny kicsiny szikr�ja. Tudod, dr�ga napl�m, ritk�n ugyan, de m�gis el�fordul h�be-h�ba, hogy �gy �rzem, �rz�keli a jelenl�temet. Olykor mintha fel�m n�zne, ami persze lehetetlen, hiszen egy k�met nem l�that meg egy �tlagember. Ha �szrevenne, mik�zben �t figyelem, minden bizonnyal elmenek�lne. F�lne. Nem �rtene semmit, �sszezavarodna. �s… �n is f�lek. Rettent�en f�lek att�l, hogy nem tetszen�k neki, hogy � semmit sem �rezne. Rettegek a gondolatt�l, hogy minden hi�baval� volt. Jobb �gy… Nyugalomban, csendben, dobog� sz�vvel figyelni �t, mik�zben a k�mked�s lehet� �sszes szab�ly�t magam m�g�tt hagyom. Mindezt egy l�ny�rt. Elsz�ktem a b�zisr�l. Tal�n ez az els� megszegett szab�ly. Mindent, amit tanultam az �letem sor�n, arra haszn�lom, hogy megfigyeljek egy �rtatlan szem�lyt, ahelyett, hogy a vil�got szolg�ln�m a tud�sommal… M�sodik szab�ly… Enged�ly n�lk�l haszn�lom a k�meszk�z�ket. A sor v�gtelen. �s m�gis… Mindent magam m�g�tt hagyn�k, hogy vele lehessek egyetlen csod�latos napig. Az �rz�s furcsa, m�gis er�s, egyszer�en m�r nem �rtek semmit, de legf�k�ppen magamat nem. De nem tehetek semmi m�st, v�rnom kell. �s rem�nykednem…”

Dr�ga napl�m,
Eml�kszel m�g arra a napra, amikor ezt �rtam? Rem�lem igen. Most tudnod kell, mennyi minden megv�ltozott az�ta. Szinte m�g mindig nem hiszem el, hogy ez megt�rt�nhetett, de tal�n, nem hi�ba mondj�k: a rem�ny hal meg utolj�ra… A legjobb lesz, ha elkezdek mindent az elej�t�l.
Gy�ny�r� tavaszi nap volt. Kora reggel indultam el, l�tni akartam, ahogy felkel. A b�zisunkr�l m�r k�nny� volt megsz�kn�m, minden egyes alkalommal egyre k�nnyebb� v�lt. Ismertem minden kiskaput, minden titkos ajt�t. De ezt majd esetleg egy m�sik bejegyz�sben… A Nap h�t�gra s�t�tt, mikor meg�rkeztem a h�za el�. Minden reggel hat �ra harminc perckor kel, megissza a k�v�j�t �s �sszek�sz�l, majd negyed nyolckor indul dolgozni. �js�g�r�, b�r minden szabad perc�t azzal t�lti, hogy a reg�ny�n dolgozik. Felt�rtem a g�p�t, hogy elolvashassam – igen, tudom, �jabb szab�lyszeg�s, de mindent a c�l �rdek�ben – �s komolyan, alig v�rom, hogy folytassa. Nagyon tehets�ges, egyszer�en mag�val ragadott a t�rt�net. M�r megint elkalandoztam… Ott �lltam teh�t, a h�za el�tt �s gondolkodtam, hogy mit�v� legyek. Ma tal�lkoznom kell vele, meg kell sz�l�tanom – ezt az egyet tudtam. T�sk�mban �lruh�k hada hevert, b�rmi lehettem, pizza fut�r, zen�sz, orvos… Magam el� k�pzeltem a t�rt�net�t… Hisz minden �r� a saj�t v�gyait �rja be a reg�ny�be. A t�rt�net f�szerepl�je egy k�l�nleges l�ny, mondhatni � az. Gy�ny�r�, hossz�, hull�mos, v�r�s haj keretezi porcel�nfeh�r arc�t. M�lyz�ld szeme szinte vir�t, ahogy r�n�zel, ajkai teltek, orra �ve t�k�letes. B�rkit megkaphatna, minden rangos, gazdag f�rfit, de neki m�giscsak egyre van sz�ks�ge: a post�sra. � maga sem tudja, mikor szeretett bel�, de megt�rt�nt, �s nem teheti meg nem t�rt�ntt�. �gy h�t post�snak �lt�ztem. Leveleket nem hamis�thattam, hisz semmivel kapcsolatban nem akartam hi� rem�nyeket �breszteni a sz�v�ben, megb�ntani pedig m�g annyira sem. �gy h�t kezembe fogtam egy adag sz�r�lapot, �s az ajt� fel� indultam. Tudtam, hogy m�sodperceken bel�l kil�p, �s megl�t. A sz�vem a torkomban dobogott, az adrenalin vad t�ncot j�rt az ereimben, �reztem, ahogyan a fejembe sz�kik a v�r, mik�zben egyre er�sebben �ledt fel bennem a menek�l�si �szt�n. Hivat�sos k�mk�nt k�t lehet�s�ged van: nyom n�lk�l elt�nsz, vagy meghalsz. �s most ott �lltam az ajt� el�tt, �s a hal�lt v�rtam. A vil�g legszebb, leg�desebb hal�l�t, amit csak t�le kaphattam meg. Minden neszre ki�lezett f�leim finoman �rz�kelt�k, ahogy megnyikordul pehelys�lya alatt a padl�. Nem adott nagy hangot, egy �tlagos post�s nem hallotta volna meg. Azonban �n nem voltam �tlagos. �pp �gy, ahogy post�s sem. Sz�rny� �rz�s volt, ahogy hirtelen fenn kellett tartanom ezt a l�tszatot… �n, a k�m, aki mindig, mindenhol l�thatatlan volt, �s rejt�lyes, telis-tele titkokkal hirtelen egy kicsit sem k�l�nleges, l�that� post�s lett. Mintha egy kam�leon hirtelen nem tudn� t�bb� megv�ltoztatni a sz�n�t. Hallottam, ahogy a kilincsre teszi a kez�t, �s sz�p finoman lenyomja. Az ajt� megnyikordult, majd kil�pett rajta �. Az arc�ra rengeteg �rz�s �lt ki, egyszerre sug�rzott meglepetts�get, �r�m�t, hitetlenked�st, �s valami m�st, valami t�bbet. Leb�nultam. Nem tudtam megsz�lalni, nem tudtam, megmozdulni. Csak n�ztem, �s elvesztem a szemeiben. A l�gy szell� meglebbentette a haj�t, �s fel�m sodorta az illat�t. Sosem fogom elfelejteni ezt a pillanatot. Csak egy egyszer� post�s voltam, egy k�l�nleges l�nnyal. Fel� ny�jtottam a sz�r�lapokat, a kez�nk �ssze�rt a m�sodperc t�rtr�sz�re, az elektromoss�g kis szikr�ja felpattant k�z�tt�nk, de ennyi volt a var�zs. K�sz�netet mondott, m�g egyszer utolj�ra r�m mosolygott, majd ellibbent. Olyan volt, ak�r egy t�nd�r, �n pedig csak �lltam bamb�n, �s nem tudtam, mit mondhatn�k. F�ltem, ha kimondtam volna a szavakat, amiket gondoltam, egyb�l �rtelm�ket vesztett�k volna.

Vajon ez volt a v�ge…? Vagy m�g csak most kezd�d�tt minden? Nem tudom. De valamire r�j�ttem v�gre. Tal�n, b�r nem vagyok teljesen biztos benne, n�ha a vil�g titkos szolg�l�inak is kij�r egy kev�s a boldogs�gb�l, az �r�k�s munk�t f�lret�ve. Tal�n… Nem tudom, mit hoz a holnap, dr�ga napl�m, azonban egy dolgot meg�g�rhetek… B�rmi t�rt�nj�k is, te leszel az els�, aki megtudja.

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s