2014.03.04.

...even if it's hard sometimes...

Gondolkodtam, hogy beteszek ide valami inspiráló kockahasas, vagy egészséges kajás, vagy akármilyen magadat erősítő képet, de őszintén gyűlölöm őket..:D Engem aztán nem inspirálnak.

De a héttől elkezdtem újra odafigyelni magamra, ugyanis az elmúlt fél évben ez nem nagyon történt meg. Meg is lett az eredménye, felszedtem vagy 5 kilót. Na nem mintha valaha is ropi alkatom lett volna, meg azért kövér sem voltam soha, de most eldöntöttem, hogy visszaállok a tavalyi üzemmódba. Akkor se voltam hú, de vékony, de jobban éreztem magam. Ó, de át szoktam ugrani az uncsi életmódos részeket. Nem baj, majd ti is átugorjátok, ha nem érdekel...:'D Immár második napja színtiszta paleo vagyok ismét, ezzel tavaly kevesebb, mint fél év alatt ledobtam a rajtam lévő 10 kiló felesleget, aztán a nyáron és ebben a félévben sikerült visszaszednem, vagy ötöt, ugyanis csak félig tartottam be az étrendet. Majd most..:D Mire ideér a rövidgatya szezon vékony izmos lábat szeretnék (hahah, szép álmokat). Semmi glutén, semmi tejtermék, fegyencedzés kétnaponta (saját testsúllyal való edzés, minden izomcsoportra lebonta, akit érdekel, google a barátod. najó, szívesen írok is róla.xd), az önvédelmi edzésekre rendszeresen lejárok (heti 2*2 óra), és most a kolis csajokkal elkezdtük az insenityt is. Így hobbi szinten, heti kétszer. (ez meg ilyen ugrálós erősítős kardiós cucc) Az alvással továbbra is hadilábon állok, hol megy, hol nem, de tegnap-ma például tök jót aludtam, így fél 12-től reggel fél 7-ig (na nem mintha nem tudtam volna tovább..). Szóval igyekszem aludni. Ha meg nem megy, minden nap van buli, hogy ne csak szenvedve forgolódjak.xd

Ennyit az étrend edzés blablámról. Mostanában nagyon sok minden történik. Tanulok eszeveszetten, de közben még zajlanak a bulik ezerrel, heti 2 spontán buli minimum becsúszik a koliban, de azért ne hanyagoljam el a régi barátaim se, holnap és holnapután is velük leszek, meg persze ott van a barátom is. Szóval nem könnyű beosztani az időt, és félek, a tanulás rovására fog menni. Anatból nagyon össze kéne szednem magam, mert borzalmasan le vagyok maradva, illetőleg mindent megtanultam én, csak rohadt felületesen, holnap növénytan zh 53 mérgező növényből (felismerés, magyar név, latin név, család, hol él, melyik mérgezési csoport, mik a hatóanyagai gaztan), jövő kedden szakangol zh, pénteken meg anat szervséta. De közben élettannal is össze kéne szednem magam, mert lassan abból is zh. Ja és ideje lenne belekezdeni a kémiába, meg a növénytan elméletbe. Háát, kemény hely ez az egyetem. Lassan lecsökkentem a buliadagom, és kőkemény tanulás lesz. Csaaak még egy kicsit hadd érezzem jól magam...

A kutyám halála borzasztóan megviselt. Vagyis igyekszem nem gondolni rá, meg az egészre, de álmatlan éjszakáimon kristálytisztán látom magam előtt az utolsó lélegzetvételeit, és az utolsó tekintetét, mielőtt elernyed, és már csak én tartom a fejét. 4 évvel ezelőtt bénult le. 4 éve ápoltam. Persze az idén nem nagyon tudtam, mert a hétből 5 éjszakát nem alszom otthon, sőt nem is minden hétvégén megyek haza... De mégis. Éreztem, hogy mostanában elhanyagolom. És így még jobban fáj, hogy már nincs. Már sosem tudom bepótolni vele az elvesztegetett időt. Sosem voltam nagy kutyabolond, mint a legtöbb ide járó, akik az összes szabad percüket a kutyájukkal töltik, és nem tudnak másról beszélni (borzasztó én mondom), de azért mégiscsak az enyém volt születésétől fogva, és még ha a napok többségén csak kétszer kimentem és megsimogattam, és ennyi, azért nagyon szerettem. Illetve még most is szeretem. Minden egyes haláleset egyre kevésbé fáj. Azt hiszem kezdek megedződni. De néha csak ülök, vagy épp álmatlanul forgolódom, és úgy érzem felemészt a hiány. Belémmar, ott marad, kettészed... Aztán egyszer csak reggel lesz.

2014.03.01.

A légzése szapora volt, szinte zihált, pulzusa az egekbe szökött. Óvatosan simogattam, vakargattam a füle tövét, mindig is azt szerette legjobban. Szeretlek, kis Vacak, gyógyulj meg, még nem hagyhatsz itt. A hangom messzire fújta a szél. És akkor valami megváltozott. Még egyszer utoljára megemelte a fejét, s rám nézett azokkal a nagy, okos szemeivel. Megcsillant bennük a fény. Tartottam a fejét, és könnyeim ömlöttek le az arcomon, az ő könnyei már elfogytak - átadták helyüjet a sárga gennyes váladéknak, mely utat talált magának a könnycsatornákon, s az orrjáratokon keresztül, s a felszínre tört. A szemek, az éjfekete, bús szemek zöldbe váltottak, otthagyta őket a lélek. A zihálás, s a pulzus egyszerre állt le, s nem nyöszörgött többé. A feje ernyedten hullt kezeimbe, s én csak tartottam a piciny buksit, simogattam, bőgtem, és ordítottam. Gyere vissza, még nem mehetsz el. Megpróbáltam becsukni a szemét, küzdöttem a reflexek hatalmával, de ez egy eleve eldöntött játszma volt. Apa ásni kezdte a sírját, míg én az ölembe húztam, és csak simogattam, szólongattam, és reménykedtem valamiféle csodában. A csodában, ami nem következhetett be. Lassan minden izma elernyedt, állkapcsa kinyílt, szemei befordultak, be egy jobb világ felé. 

Szép temetése volt. Álltunk, s mind a négyen csendben sírtunk. A kis testet, amely annyi örömöt adott az elmúlt 10 évben, lassan befedte a föld. A lábak, melyek négy éve ernyedten, és bénán lógtak a hátulján, most talán újra futnak. Szeretném ezt hinni.

Ő volt Vacak, az erdő hőse.

Örökre te leszel a legkedvencebb kutyám.

2014.02.24.

4. hét az egyetemen - 4. hetes insomnia. Imádom, de tényleg. Az első két hét még nem volt annyira durva, tudtam aludni, ha berúgtam, vagy ha edzettem. Mivel nem rúghattam be minden nap, csak keddenként és csütörtökönként volt buli (az alkoholista fajtánkat!), edzettem. Kedden és szerdán két órás önvédelem, néha egy korizás, vagy futás... Igyekeztem kimerülni. De mikor nem történt meg egyik sem, csak álmatlanul forgolódtam és szenvedtem. 2 hét után kiborultam, mondtam apának, hogy csináljon valamit, mert én 4 előtt nem alszom el, hiába fekszem le 11kor. Elkezdtem MagneB6-ot szedni (ami nem altató, hanem étrendkiegészítő, de elméletileg segíti az alvást), de semmi sem változott. Sőt, már a 2 órás edzések után sem tudtam elaludni. Múlt héten szerdán kezdtem el agykontrollt hallgatni lefekvés előtt, attól ellazultam és elaludtam - egészen tegnapig. Én nem értem, tényleg nem. Hétvégén Kecskeméten voltunk a Granada hotelben pihenni egyet, és simán elaludtam 11-kor és másnap fél 9kor úgy kellett kirángatni az ágyból, hogy reggeli, és annyira jó volt. Nyugodt voltam, kiegyensúlyozott és aludtam. Egészen 2 éjszakát. Tegnap visszajöttem a koliba, és mintha mi sem történt volna. Lefeküdtem fél 12-kor. Éjfél előtt 5 perccel hívott Réka, hogy visszaért, és menjek ki. Még ébren voltam, kimentem. Utána olyan negyed 1-fél 1 fele visszafeküdtem. Majd nem aludtam. 2-szer végighallgattam az agykontrollt, és alig aludtam bele. Aztán zenét hallgattam... És azon végre elaludtam... Utoljára mikor benyomtam a zenét 2.17 volt. És 6.40kor csörgött az ébresztőm... Őszintén, le tudtam volna vágni a telefonom az erkélyről... De legalábbis messzire eldobtam volna. Hát így esett a tegnap éjjelem, rendkívül izgalmas történet.:D 

HA VALAKI TUDJA MITŐL LEHET AZ ALKOHOLON ÉS ALTATÓKON KÍVÜL AZONNAL ELALUDNI, AZ NE FOGJA VISSZA MAGÁT!:DD vicc nélkül. ez nem állapot.

Ma megírtam a félév első zhját, remélem jó lett... Majd kiderült. És most megyek tanulni, mert holnap beugrós gyak... Ó, igen.

Majd fogok ám értelmes posztot is írni. Idő kérdése.

2014.02.15.

"Néha elolvasunk egy könyvet, és az eltölt ezzel a különös, biblikus rajongással, és szent meggyőződésünk lesz, hogy az összetört világot nem lehet újra összerakni addig, amíg minden élő ember el nem olvasta azt a könyvet. Azután vannak olyan könyvek..., amelyekről nem lehet beszélni másoknak, olyan különlegesek, ritkák és a tieid, hogy az érzelmeidet reklámozni árulásnak tűnik."

Én nem tudok többet hozzáfűzni. Nem a tipikus ráksztoris dráma tette. A gondolatok tették, amit Green a főszereplők szájába adott. Vagy egy mellékszereplő szájába. Szinte hihetetlen, hogy leírja. És megnyugtat a tudat, hogy nem vagyok teljesen pszicho (szinte biztos, hogy az vagyok), és nem csak én filozofálok ilyen dolgokon.

Szerencsés vagyok, mert még élhetek. Mert láthatom a szépet. Mert van valaki, akit szerethetek. 

'Olyan szerencsés vagyok, hogy szerethetem. (...) Nem az ember dönti el, hogy szenved-e a világban, de abba van egy kis beleszólása, ki mérje rá a szenvedést. Én szeretem a választásomat. Remélem, ő is szereti az övét.'

Ennyit a könyvről, köszönet érte Jonsnak, mert mikor leírta, hogy Gust várta, rákerestem, hogy na mégis ki az a Gus... Mondjuk nem tudom felkerült volna-e a listára, az elejére semmiképp (azt hiszem én szeretem a kihívásokat, és ők túl hamar összejöttek ahhoz, hogy én is akarjam...:D), de talán.

Vissza a csütörtök estémhez, és a kevésbé átszellemült témákhoz..:D

Rég buliztam ennyire jót, ennyire felszabadultan. Egy barátnőmmel mentem, akivel nem találkoztam ősidők óta, aztán összefutottunk vasárnap a buszon, és ez lett.:D Náluk alapoztunk, ivós Monopolyval. (avagy minden vásárlásért kortyokkal fizetsz. 0,7es vodkánk volt - alright, bekeverve)
Fél 12-kor kitaláltuk, hogy hova menjünk bulizni - Peaches&Creambe, ha ez bárkinek mond bármit - éjfélig volt ingyenes, persze erre esélyünk sem volt. Kisminkeltük magunkat, felöltöztünk, és nekiindultunk az éjszakának. Elég kapósra sikeredtem az este. Elszoktam már ettől, mert hát mindig a koliban, meg az egyetemi klubban bulizunk, a megszokott társasággal, ahol úgy néz ki mindenkinek drága barátnőm kell. Nem mintha bánnám, mert nekem mégiscsak ott van a barátom, és fárasztó mindenkit lekoppintani. De azért a mostani este jól esett. Tudjátok 22 hónapos kapcsolatban jó érzés érezni, hogy másnak is kellesz. Itt pedig kellettem. Ahogy felmentünk a táncparkettre, fél percen belül rám másztak. Persze, akadtak köztük gyökerek, de azért voltak jó pasik is. Egy aprócska pillanatig (vagy kettőig) átfutott az agyamon, hogy mennyire jó lenne most szinglinek lenni. És következmények nélkül azt tenni, amihez kedvem van (és smárolni a német csávóval. ne ugorjunk ilyen előre).. Volt tehát egy német fiú. Odajött, elkezdtünk táncolni, kérdezte, hogy magyar vagyok-e (angolul), és kiderült, hogy ő német. Nagyon kis cuki volt (mióta használom én a cuki szót?-.-), végig osztotta angolul...:D Egyszer elkapta egy szőke csaj, rámászott, én meg néztem felé, és csak annyit láttam, hogy ellenkezik, meg mutogat felém, hogy NO, NO SHE'S MY GIRL. omg.*-* Majd visszajött. És kihívott cigizni. Nem mentek ki. Nem cigizek. Elmentünk pisilni, és nem kerültem többé a közelébe. Túl nagy volt a kísértés... Mert ha nem lett volna barátom, biztos, hogy smárolok vele. Kicsit bántam is, hogy nem. Mindig az volt az álláspontom, hogy inkább bánjam meg azt, hogy megtettem, mint azt, hogy nem tettem meg. De nem tehettem... Szeretem a barátomat, és szerencsés vagyok, hogy ilyen szerelmünk van. De tényleg. Csak néha kell az érzés, hogy még mindig kellesz. Hogy rajta kívül is van, akinek tetszel.

2014.02.14. avagy fuck Valentine's day, I love you everyday.

Most csak egy rövidke bejegyzést csapok, mert komoly terveim között szerepel, hogy részleteiben belemerülhettek a tegnapi estémbe, ami fergetegesen jól sikerült. Talán az első igazi pesti bulim. Mármint ahol táncolós helyen voltam, és nem az egyetemi klub-koli körzetben, és nem a megszokott emberekkel.

De ezt csak holnap teszem meg, ugyanis olyan szinten vagyok fáradt ettől a két héttől, hogy becsukom és a szemem és abban a pillanatban alszok. 

Viszont most néztem, hogy 01.21-én volt az oldal szülinapja. 7 éve nyitottam ki először. 7 év... Te jó ég, mennyire öreg vagyok már.