2014.03.23.

Először is leszögezném, hogy nem azért nem blogolok, mert nem írok. Írok, de a Veszett Reményt. Szépen haladok is vele, úgyhogy esedékes az új fejezet a napokban (mondjuk szerdán, mert addig nem ártana a növénytan zhra készülni.:'D). Amúgy meg csak zajlik az élet, as usual, tanulok, eszek, alszok, és bulizok. Nagyjából azonos mennyiségben.:'D Az elmúlt héten buliztunk kedden, csütörtökön, és pénteken. A keddi volt a kolis, a csütörtöki a régi barátos, a pénteki a régi osztályos. Én szeretem, hogy sok barátom van, de tényleg, de néha olyan jól esne, egy kis semmittevés...:D 

A csütörtöki buli az igazi destroy volt, két részeget vittem haza, miközben én sem voltam a csúcsok csúcsán... A Keletinél várni 20 percet az éjszakaira nem egy nyugis vállalkozás. De no matter, túléltük.:D 

Nem tudom, hogy bátor vagyok-e, vagy vakmerő, hogy egyedül indulok neki egy olyan lóval, aki fél éve nem ment lovas alatt, maximum a legelőn futkosott boldogan. Azt hiszem inkább vakmerő. De tegnap végre kivittem Mollyt, mert úgy ítéltem meg, hogy a lába ha eddig nem jött rendbe, a pihentetéstől nem is lesz jobb. Szóval vagy elkezdem dolgoztatni és megjavul, vagy elkezdemm dolgoztatni és lesántul. Ha lesántul legalább lehet akkutan kezelni és nem csak várni az isteni csodát. A lovaglás finoman szólva nehézkesen indult, már a pucolást se bírta, mert mi az, hogy én egyedül beviszem őt az istállóba, miközben mindenki más a legelőn van, és zabál? Egyszerűen felháborító. Össze is vesztünk, de végül én nyertem. Ennél már csak az első negyed óra lovaglás volt borzasztóbb, mikor alattam hisztizett tovább. Utána megnyugodott a picike, és nyugalmasan mendegéltünk - egészen az első vágtáig, ahol úgy érezte, ő egy rodeó bika, és én imádnám, ha végigbakolná. Mondjuk ezzel még nem is volt probléma, mit nekem egy rodeó Molly... Végül épségben leértünk egészen az utcánk tetejéig, ahol elment mellettünk teljes svunggal két biciklis. Na akkor aztán volt ott minden, amit csak el tudtok képzelni - bakolt, ágaskodott, csapkodta magát. De ügyesen nyeregben maradtam valahogy, és tényleg hazaértünk. Ketten együtt. Nem mondom, hogy életem legjobb lovaglása volt, igazándiból kb ez volt a 3. alkalom, hogy totál egyedül nekiindultam, de nem bánom. Túléltem, és ez a lényeg.:'D

Amúgy annyira nem értem az embereket. Tényleg. Egyeseknek legalább 5-ször kell pofára esni, hogy tanuljanak belőle. De ezt majd a következő posztban...

2014.03.15.

...és utálom a hülye rövidítéseket. Plána az élettan diákba. Mire rájöttem, hogy az AcCh acetilkolint jelent, majdnem beleőszültem. Nehéz lett volna legalább először kiírni? Imádtam megtanulni ezt a sok szart. Tényleg. 98 immunélettan dia, meg 119 izomélettan, és a fele rövidítésekből állt, amiket nagy nehezen sikerült megfejteni. Élmény volt. De első körből a végére értem, aztán holnap még egyszer-kétszer, és hétfőn zh. Csak sikerüljön olyan jól, mint az előző....

Amúgy az anatom meglepően jó lett. 23 pont 24-ből.*-* Úgy, hogy reggel úgy éreztem, hogy egy kicseszett szót se tudok, hiába nézegettem mindenféle boncolós programokat neten. De a gyakvezeink iszonyú jóarcok voltak, nem is olyan nehezeket kérdeztek, meg hagytak időt megnézegetni, és még célozgattak is.:D Hála a jó égnek. (Ez ilyen "szervséta" néven futó dolog volt, kiboncolt képleteket kellett beazonosítani. Szóval pl. rámutattak egy érre, és melyik ér az. Meg ilyesmi.)

Ééés végre megjött az ösztöndíjam. 18314 ft/hó júniusig. Tudjátok, mit jelent ez? IRÁÁNY A VOOOLT. 30STM, Hurts, Birdy...*-* Ó, anyám. Legszívessebben Arctic Monkeysra is maradnék, de annyival nem ér meg nekem többet az az egy nap. Így is méltó megünneplése (vagy siratása.xd) lesz a vizsgaidőszaknak.:DDD Sőt ha Szigeten egy napra teszik azokat, amikre kíváncsiak vagyunk, még lehet, hogy oda is benézünk. LEGYENMÁRNYÁÁR.*-* 

És valahova igazán jöhetne Muse. KOMOLYAAN KÉRLEKKÉRLEK. (tudom, hogy esélytelen mert 1,5 éve voltak, előtte meg utoljára 2007-be, de akkor iiis.) jajj. 2012.nov.20.<3 

2014.03.15.

"Mindenki olyan gyönyörű lesz, mint egy szupermodell. Mi baj lehet ezzel? Tallynek hamarosan itt a tizenhatodik születésnapja, amit már alig vár. Nem a jogosítvány miatt, hanem azért, hogy széppé változhasson. Tally világában a tizenhatodik születésnap egy olyan műtétet jelent, ami az embert taszító csúfból lélegzetelállítóan vonzó széppé változtatja, aki azonnal egy olyan high- tech paradicsomba kerül, ahol nincs más dolga, mint igazán jól szórakozni. Tally új barátnője Shay azonban nem biztos benne, hogy széppé akar válni. Szívesebben tenné kockára az életét odakint. Amikor Shay megszökik, Tally megismeri a szépek világának egy teljesen új oldalát, ami nem valami szép. A hatóságok az elképzelhető legrosszabb ajánlatot teszik Tallynek: találja meg barátnőjét és adja a kezükre, máskülönben sosem változhat széppé. Választása örökre megváltoztatja az életét."

Most fejeztem be a trilógiát (már megint tanulás helyett, aahhj.) szóval dobok ide egy rövid könyvkritikát. Már megint egy disztópia - ez volt az első gondolatom. (igazából imádom a disztópiákat. meg az átvitt társadalomkritikáikat.) Aztán belemerültem Scott Westerfeld világába, egyenesen a Csúfok közé. 

A könyv kezdetén belezuhanunk Tally világába, egy világba, ahol vannak csúfok és szépek. A csúfok akár mi is lehetnénk - ma normálisnak számító asszimetrikus arcok, különböző testalkató stb. Viszont amikor elérik a 16 éves kort átoperálják őket széppé - társadalmilag elfogadott szépség mintájára, nagy szemekkel, szabályos arcokkal. És átköltöznek Csúfszállásról Szépújhelyre, ahol mindenki csak iszik, bulizik gondolkodás nélkül, elfeledve a régi csúf barátait, egészen addig, amíg azok szépekké nem válnak. 

Tallynek minden vágya, hogy szép legyen, és újra együtt lehessen a legjobb barátjával, Perisszel. Átszökik meglátogatni, de Peris már nem ugyanaz az ember. A csúfok nem szökhetnek át Szépújhelyre. Visszaúton a menekülés közben találkozik Shayjel, aki teljesen másképp gondolkodik. Ő nem akar "szép" lenni, elégedett magával... Shay elszökik, ki a vadonba, ezzel megváltoztatva Tally elképzelt, nyugodt életét. A hatóságok nyomására utánamegy... Aztán Füstösben minden megváltozik. És hirtelen már nem akar üresfejű szép lenni...

Hát adott egy újabb disztópia, egy újabb társadalmi defekttel. Azt hiszem ez már csak az én mániám marad. Valahogy mindig magamra találok ezekben a könyvekben, persze megeshet, hogy csak a kifacsart, hülye gondolkodásom okozza. Tetszett a könyv, nagyon tetszett, bár számomra még a harmadik után is maradt elvarratlan szál. Megmutatja, hogy mennyire nem számít a külső, bármennyire is idealizálja felénk a világ, és mennyit el lehet érni, ha az ember mer másként gondolkodni. A másik két részről nem írok, mert tele lenne spoilerrel az elsőre (majd a másodikra) nézve, de mindhármat imádtam. Az utolsóval úgy vagyok, mint a Kiválasztottal (Éhezők Viadala) - ilyennek kellett lennie, hogy ekkorát üssön.

Elméletileg van egy 4. rész is - The extras, de ezzel magyarul még nem találkoztam.

(Íme a magyar borítók, mert szerintem sokkal szebbek.)

CSAK ERŐS IDEGZETŰEKNEK. szerintem nem durva, dehát sosem lehet tudni..:D

2014.03.11.

Túl vagyok életem első műtétén! Annyira friss, és intenzív az élmény, hogy muszáj elmesélnem. Ma ivartalanítottuk Esmeraldát, az albínó patkányt. Él és virul (legalábbis mikor utoljára láttam határozottan lélgzett!), igaz kis Esmeraldáknak már nem adhat életet. poor rat.

Igazán kalandos műtét volt, én voltam a sebész Réka barátnőmmel, igazi hasfelmetsző Jack lettem. Komolyan. Anaszteziológosunk, Zsani, elaltatta majd jöhettek a sebészek. Először lenyírtuk a szőrét, aztán lefertőtlenítettük, és indult a vágás. Réka felvágta a bőrét, aztán jöttem én, és felvágtam a hasizmait a linea alba mentén. Durva érzés volt. Mármint más, mint boncolni.. A petefészek megtalálása időbe telt, útban volt a cseplesz meg egy csomó bél, meg minden, de végül csak meglett.:D És azt is én köthettem le, nagyon izgi volt. Utána Gina kivágta, visszapakoltuk a hasába, aztán már csak varrni kellett. Varrni már nem izgi. De azért az sem volt rossz. Közel két órás műtét volt (jól elbújt az a petefészek, na!), de Esmeralda túlélte.:D (legalábbis reméljük, mert mikor utoljára láttam még aludt, de tényleg, határozottan lélegzett:D).

Pénteken anat zh, hétfőn élettan. Utána jöhet az új fejezet!:D

2014.03.06.

Úgy döntöttem, hogy a januárba megkezdett novella nem novella lesz. Folytatni akarom. Tele vagyok ötlettel, meg ihlettel, meg mindennel, szóval tényleg.

1. fejezet