2014.03.15.

"Mindenki olyan gyönyörű lesz, mint egy szupermodell. Mi baj lehet ezzel? Tallynek hamarosan itt a tizenhatodik születésnapja, amit már alig vár. Nem a jogosítvány miatt, hanem azért, hogy széppé változhasson. Tally világában a tizenhatodik születésnap egy olyan műtétet jelent, ami az embert taszító csúfból lélegzetelállítóan vonzó széppé változtatja, aki azonnal egy olyan high- tech paradicsomba kerül, ahol nincs más dolga, mint igazán jól szórakozni. Tally új barátnője Shay azonban nem biztos benne, hogy széppé akar válni. Szívesebben tenné kockára az életét odakint. Amikor Shay megszökik, Tally megismeri a szépek világának egy teljesen új oldalát, ami nem valami szép. A hatóságok az elképzelhető legrosszabb ajánlatot teszik Tallynek: találja meg barátnőjét és adja a kezükre, máskülönben sosem változhat széppé. Választása örökre megváltoztatja az életét."

Most fejeztem be a trilógiát (már megint tanulás helyett, aahhj.) szóval dobok ide egy rövid könyvkritikát. Már megint egy disztópia - ez volt az első gondolatom. (igazából imádom a disztópiákat. meg az átvitt társadalomkritikáikat.) Aztán belemerültem Scott Westerfeld világába, egyenesen a Csúfok közé. 

A könyv kezdetén belezuhanunk Tally világába, egy világba, ahol vannak csúfok és szépek. A csúfok akár mi is lehetnénk - ma normálisnak számító asszimetrikus arcok, különböző testalkató stb. Viszont amikor elérik a 16 éves kort átoperálják őket széppé - társadalmilag elfogadott szépség mintájára, nagy szemekkel, szabályos arcokkal. És átköltöznek Csúfszállásról Szépújhelyre, ahol mindenki csak iszik, bulizik gondolkodás nélkül, elfeledve a régi csúf barátait, egészen addig, amíg azok szépekké nem válnak. 

Tallynek minden vágya, hogy szép legyen, és újra együtt lehessen a legjobb barátjával, Perisszel. Átszökik meglátogatni, de Peris már nem ugyanaz az ember. A csúfok nem szökhetnek át Szépújhelyre. Visszaúton a menekülés közben találkozik Shayjel, aki teljesen másképp gondolkodik. Ő nem akar "szép" lenni, elégedett magával... Shay elszökik, ki a vadonba, ezzel megváltoztatva Tally elképzelt, nyugodt életét. A hatóságok nyomására utánamegy... Aztán Füstösben minden megváltozik. És hirtelen már nem akar üresfejű szép lenni...

Hát adott egy újabb disztópia, egy újabb társadalmi defekttel. Azt hiszem ez már csak az én mániám marad. Valahogy mindig magamra találok ezekben a könyvekben, persze megeshet, hogy csak a kifacsart, hülye gondolkodásom okozza. Tetszett a könyv, nagyon tetszett, bár számomra még a harmadik után is maradt elvarratlan szál. Megmutatja, hogy mennyire nem számít a külső, bármennyire is idealizálja felénk a világ, és mennyit el lehet érni, ha az ember mer másként gondolkodni. A másik két részről nem írok, mert tele lenne spoilerrel az elsőre (majd a másodikra) nézve, de mindhármat imádtam. Az utolsóval úgy vagyok, mint a Kiválasztottal (Éhezők Viadala) - ilyennek kellett lennie, hogy ekkorát üssön.

Elméletileg van egy 4. rész is - The extras, de ezzel magyarul még nem találkoztam.

(Íme a magyar borítók, mert szerintem sokkal szebbek.)