2014.04.07.

'lehetnék veled, de nem lettem,
amit én sem érthetek, de megtettem
szólj, olcsó vágy vagyok neked,
fáj, ahogy a hazug szád nevet'

Az előző két bejegyzés lendületből ment. Értelmetlen és... hát csak ki kellett írnom. Mert ott voltam hajnali fél 7kor, egyedül, és nem volt kivel megbeszélnem. És meg kellett. Minél többször rágom át magam a szituáción annál értelmetlenebb. Nem lesznek hosszútávú következményei, eltekintve attól, hogy most újra kellemetlenné fognak válni azok a találkozások. Bár a legjobb lenne, ha soha többet nem találkoznánk.xd

Tudom, nem akar tőlem igazából semmit. Mármint gondolom. Ha akart volna valaha is, akkor nem csak részegen beszélgetünk. Megtalálhatott volna, és írhatott volna józanon. Ez a 21. század. Ezt most sem tette meg, anno sem tette meg. Anno érdekelt, mert bár nem tudtam, hogy akarnék-e tényleg tőle valamit, azért zavart. Mert összejött egy másik lánnyal egy-két héten belül. Nem mondom, hogy földhöz vágott, mert azért annyira nem volt komoly az az egy este, bár a végén már józanok voltunk, és úgy beszélgettünk, fogta a kezem, megcsókolt. De ennyi volt. Most viszont már nem érdekel. (dehogynem érdekel, 2 napja ezen kattogok) De nem úgy. Zavar, mert régen így alakult, de mostmár nem szeretnék tőle semmit. Akkor sem akarnék, ha nem lenne barátom. De van is. Hát ennyi volt a történet, most próbálom túltenni magam az estén, de már egészen alakul. Sajnos akárhogy is próbálom, nem tudom felidézni a részleteket. Pedig nagyon szeretném tudni, hogy hogy kerültem oda. Mindig mindenre emlékszem, most miért nem?

Abban biztos vagyok, hogy nem akartam, hogy megcsókoljon. Voltam annyira részeg, hogy hagytam volna, ha akarom. De nem akartam. Legalább ennyit sikerült kigondolkodnom.

2014.04.06.

Én én én  nem hiszem el ezt az estét. Tényleg nem. Az mi a jó élet, hogy 2,5 év után rám mászik valaki, akivel anno összejöttem volna. (összejöttem volna?) Vagy 3,5? Basszus. basszus. basszuuuus. Hülye pezsgő. 

Hogy a jó életbe kerültem egyáltalán a közelébe tegnap? És miéééért? Miééért kellett ilyen istenesen berúgjak? A hülye pezsgő. Fránya, rohadék, fujj.

Képzeljétek el azt az érzést, mikor le akar smárolni valaki, miközben neki barátnője van, nekem barátom, mert ő az óta az egy este óta nem felejtett el. Mert valljam be, hogy én is kívánom néha. (MIIII???) És milyen szép vagyok, meg milyen aranyos. Ember, te nem kerestél másnap. De ő bánja. Basszus... Talán akkor kellett volna, nem ennyi  idő után. Áhh. Te jó ég. Én ezt nem tudom feldolgozni. Fél 7 óta fenn vagyok és csak azon gondolkodom, hogy mi a fasz? Leszarta, a kapcsolatokat, legalább 20szor fordítottam el a fejem. És nem adta fel. De hűséges maradtam. De basszus ez akkor is mi a fasz?

2014.04.03.

Annyira szeretnék már leülni és csak írni, és nem törődni semmivel. Tudjátok, úgy igazán. Beleveszni a saját kis világomba, irányítani a karaktereim, és új világba csöppeni. Na ez az, ami egy kollégiumban kivitelezhetetlen. Vagyis biztos kivitelezhető annak, aki nincs benne a társaságba. Én benne vagyok, amit imádok, de néha annyira kéne egy kis nyugalom. Tegnap úgy volt, hogy este 10-ig van óránk, de 8-kor vége lett. Én meg tökre megörültem, mondván zh napján még nem tanulunk (reggel 7kor írtam a kémia zht, majd benn maradtam kémián 9ig, és hazajöttem fél 1re állítottam ébresztőt - jól tettem mert legközelebb arra keltem.xd), este én majd hú, de írni fogok. 9 körül felhívtam a húgomat, szerencsésen beszéltünk és fél órát - azért hiányzik néha. Mire letettük jöttek a többiek, hogy menjek fel a 307-be mert 'buli' van. Igazából csak összegyűltünk vagy 15-en és beszélgettünk. Néha nem jó társasági embernek lenni. Mert így persze az este további részében nem csináltam semmit. Ma 3/4 2kor végeztem volna - de ma volt a forgatás. Bos Major kampány van (úgy képzeljétek el, mint a diákigazgató kampányt, csak éppen nem lesz utána semmi feladatuk.xd). Nahát, persze szerepelnem kellett a filmben, mert a lányok így is tök inaktívak voltak az évfolyamon, maradtunk kb 20-an a 80-ból. Nekem igazából nincs ilyenekben választási lehetőségem, mert 'sokan ismernek és benne kell lennem'.:D Az egyetemi forgatás után jött a kolis, ahol egy törölközőben kellett parádéznom, élmény volt. (najó fehérnemű volt alatta, de na..xd) Szóval majd 6 óra volt mire végeztünk - most meg 7-re kéne mennem a barátaimmal találkozni. Még nem tudom, hogy elmenjek-e, mert igazság szerint tanulnom kéne.. Meg amúgy egész nap rázott a hideg, lehet hőemelkedésem is volt/van, és rohadt fáradt vagyok. Szóval hát igen. That's life.

Igazából nem sajnáltatom magam, mert rohadt jó, hogy ennyi barátom van, meg tényleg "népszerű" vagyok az egyetemi körökben, csak néha jól esne egy kis nyugalom. Amikor csak punnyadhatok a gép előtt, és azt csinálhatom, amit épp szeretnék... Ó, hogy lenne már szünet.

2014.03.27.

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy hercegnő. Ez a hercegnő nagyon-nagyon szerette volna már, hogy eljöjjön érte a daliás szőke herceg a fehér lován, de azt sem bánta volna, ha a herceg nem szőke, s a lova sem fehér, hisz nagyon jól tudta, hogy nincs fehér ló (csak az albínó). Részt is vett minden társadalmi eseményen, hátha eljön végre az ő hercege. Akadtak udvarlói, s ő engedett a csábításnak, mindig remélte, hogy na most jött el az egyetlen hercege. Hamar beleélte magát a mesevilágába, de sajnos újra és újra pofára ejtették. Ő pedig nem tanult a hibáiból, túlságosan is kedvelte az aktuális hercegét. Két átfutó herceg volt, maradtak egy hónapig majd tovaröppentek, félve a helyzet komollyá válásától. Nem a hercegnő lelke kellett nekik. Csak a szemüknek tetszett, és nem a szívüknek. Lassanként újabb herceg jött, miközben az előző még ott volt - hogy újra, s újra összetörhesse a hercegnő álmait. Az új herceg más volt, magas, barna, és ami a legfontosabb: kedves. A hercegnőnek tetszett. Nagyon is. De ott volt a régi herceg, ki folyton folyvást visszarántotta, és még ha le is zárták, nem tudott szabadulni a gondolatától. És nem tudott az új herceggel foglalkozni. Pedig ő hősiesen várt rá, írt neki, és kedves volt. S a hercegnő mégis eltaszította magától... 

Nem szeretem ha bántják a barátaim. Főleg azt nem, ha az egyik legjobb barátnőm bántja meg a legjobb barátomat.