néha jobb lenne arctalan senkinek lenni
2014.04.03.
Annyira szeretnék már leülni és csak írni, és nem törődni semmivel. Tudjátok, úgy igazán. Beleveszni a saját kis világomba, irányítani a karaktereim, és új világba csöppeni. Na ez az, ami egy kollégiumban kivitelezhetetlen. Vagyis biztos kivitelezhető annak, aki nincs benne a társaságba. Én benne vagyok, amit imádok, de néha annyira kéne egy kis nyugalom. Tegnap úgy volt, hogy este 10-ig van óránk, de 8-kor vége lett. Én meg tökre megörültem, mondván zh napján még nem tanulunk (reggel 7kor írtam a kémia zht, majd benn maradtam kémián 9ig, és hazajöttem fél 1re állítottam ébresztőt - jól tettem mert legközelebb arra keltem.xd), este én majd hú, de írni fogok. 9 körül felhívtam a húgomat, szerencsésen beszéltünk és fél órát - azért hiányzik néha. Mire letettük jöttek a többiek, hogy menjek fel a 307-be mert 'buli' van. Igazából csak összegyűltünk vagy 15-en és beszélgettünk. Néha nem jó társasági embernek lenni. Mert így persze az este további részében nem csináltam semmit. Ma 3/4 2kor végeztem volna - de ma volt a forgatás. Bos Major kampány van (úgy képzeljétek el, mint a diákigazgató kampányt, csak éppen nem lesz utána semmi feladatuk.xd). Nahát, persze szerepelnem kellett a filmben, mert a lányok így is tök inaktívak voltak az évfolyamon, maradtunk kb 20-an a 80-ból. Nekem igazából nincs ilyenekben választási lehetőségem, mert 'sokan ismernek és benne kell lennem'.:D Az egyetemi forgatás után jött a kolis, ahol egy törölközőben kellett parádéznom, élmény volt. (najó fehérnemű volt alatta, de na..xd) Szóval majd 6 óra volt mire végeztünk - most meg 7-re kéne mennem a barátaimmal találkozni. Még nem tudom, hogy elmenjek-e, mert igazság szerint tanulnom kéne.. Meg amúgy egész nap rázott a hideg, lehet hőemelkedésem is volt/van, és rohadt fáradt vagyok. Szóval hát igen. That's life.
Igazából nem sajnáltatom magam, mert rohadt jó, hogy ennyi barátom van, meg tényleg "népszerű" vagyok az egyetemi körökben, csak néha jól esne egy kis nyugalom. Amikor csak punnyadhatok a gép előtt, és azt csinálhatom, amit épp szeretnék... Ó, hogy lenne már szünet.
|