2014.04.19.

Emlékszem...

Tudod, emlékszem mennyire utáltalak kezdetben. Megláttalak a folyosón és igyekeztem a lehető legellenkezőbb irányba indulni, és magamban imádkoztam, hogy csak észre ne vegyél. De persze mindig észrevettél, és szinte még mindig hallom a hangod, ahogy szajkózod… Mindig ugyanaz a mondat, mert én tetszettem az egyik osztálytársadnak. Mondanom sem kell, egyoldalú volt a dolog.

Emlékszem, mikor először találkoztunk rendesen, úgy, hogy volt esélyünk megismerkedni. Barátnőm nyaralójában voltunk, és lejöttél egy napra. Tudtad, ki vagyok, mert én tetszettem annak az osztálytársadnak. Aztán rám írtál. Elkezdtünk beszélgetni. Ezek a csevegések mindennapossá váltak – az egyik legjobb barátom lettél.

Emlékszem, hogy együtt nyaraltunk négyen, egyik barátnőmmel, és a haveroddal. Rengeteget voltunk kettesbe, hogy összehozzuk őket. Azt hiszem, akkor voltunk a legközelebbi kapcsolatban – legalábbis lelkileg. Mindent elmondtam neked, az összes bánatom, fájdalmam, gondolatom, kétségem. És te ezt viszonoztad. Ültünk kint a hintaágyon, az öledbe feküdtem, és egészen addig beszélgettünk, míg el nem eredt az eső. Veled aludtam, a hasadra hajtottam a fejem. Reggel újra így feküdtünk, simogattad a vállam, és meg akartad fogni a kezemet. Nekem ez már túl volt egy határon, s bármennyire jól éreztem akkor veled, nem szerettem volna átlépni azt a határt. Valahogy mégis törés volt ez a barátságunkban.

2014.04.17.

2. fejezet

Két fejezet és még mindig nem történt semmi lényeges. No nem baj, ami késik nem múlik, drágáim.

2014.04.16.

Tudjátok milyen furcsa érzés találkozni valakivel, aki a legeslegjobb barátod volt, aztán talán, de tényleg csak talán a szerelmed...? Végül az exed, akivel nem akartál többé beszélni. Három év telt el, persze, összefutottunk azóta, de sosem voltunk kettesben. Most végigültünk egy 2 órás buszutat, aztán elmentünk a kínaiba kajálni. Annyira érdekesek ezek az érzelmek... Mennyit jelentett nekem... és most ott ültünk és nem jelentett abszolút semmit. Semmit az ég egy adta világon. Olyan volt, mint 2,5 órát beszélgetni egy idegennel, akivel van pár közös emléketek. És amikor letelik az idő, ő elindul az egyik irányba, én a másikba. Ennyi volt. Azt mondta majd ír. Majd menjek el a névnapi bulijába. Csütörtökönként főz és menjek át enni. Ugysem fog írni. És a legfurább, hogy nem érzek semmit, semmi rosszat ezzel kapcsolatban. Barátok voltunk. Kicsit mindig többek, de sosem eléggel. Több volt, mint barát, kevesebb, mint szerelem. És most semmi. Két ismeretlen vagyunk, akiknek volt közös múltja.

2014.04.13.

Megvan a jegyem, gyerekek, úgy biza! *ugrál, és sikítozik a gép előtt*

2014.04.11.

Ma felhívtam barátnőmet végre, aki ott volt szombaton, hogy mesélje már el, hogy hogy a jó istenbe maradtam ott kettesben a csávóval. Kiderült, hogy ő közölte, hogy beszélni akar velem. Aztán barátnőm el akart rángatni, de mondtam, hogy hagyja, én is akarok vele beszélni. Hát ez megnyugtató, mert nem én akartam ott maradni vele. Mármint de, én akartam, de csak mert kíváncsi voltam, hogy mi akar mondani. Nem hiszem el, hogy egy hét után még mindig itt tartok.... Ja és kiderült, hogy olyan szinten van barátnője a drágának, hogy össze is akarnak költözni.:) Nincs több kérdésem.

Igazából érdekesebb dolgok is történnek az életemben, mint hogy magamat emészten egy tök felesleges dolgon. Egyetemi napok vannak, 3 napja instant részeg vagyok. Most is. De már tudok értelmesen írni. Pedig most rohadtul szeretnék kijózanodni. Vagy aludni. Még nem tudom. 

Szerdán international day volt, amikor minden egyetemre járó nemzetiség kitett egy kis asztalkát, ahol meg lehetett kóstolni a piájukat meg a kajáikat... A franciáknak rohadt finom sütije volt.*-* Karamellás nutellás..*-* Az íreknek meg zöld piája, amiben elvileg vodka narancslé és absinth volt. Nem gyönge. Na mindegy, fényes nappal jót buliztunk.:'D Aztán este volt Equus clubban (egyetemi klub) buli, de ott már túl józan voltam, hogy élvezzem... De legalább Gergő eljött velem, és utána itt is aludt koliba.

Szerdán 3kor feküdtünk, és reggel 8ra mentem. Felbecsülhetetlen érzés volt felkelni... 2ig benn küzdöttem, aztán hazajöttem és 3tól aludtam 7ig. Utána mentünk tanár-diák vízilabda meccsre. Ott a 40 °C-os gőzben meccs közben szintén berúgtunk kicsit, de aztán kb egyből kijózanodtunk és a koliban már csak kajálós beszélgetős buli volt 1-ig. Reggel 10 után kelhettem aztán be suliba délre, és akkor volt a felvonulás. Elsétáltunk egyetemtől koliig. Hát azt hiszem sikerült bemutatkoznom a dékánnak. Gördeszkán húzott a dékáni hintó mögött, úgy hogy az ostorba kapaszkodtam. Mostmár én vagyok az ostoros lány. Remek, mindig is erre a hírnévre vágytam. Ja nem. 

Aztán a koliban volt bikagolás, lovaglás, szumó meccs, és buli. Most fél 11 van de én már csak aludni akarok. Vagy józan lenni. 

Hát ennyit erről. Egy csöppet még rottyon vagyok a hétvégétől. Kinek hazudok? Qrvára kivagyok emberek, qrvára....