2014.05.29.

Akárhogy és akármennyirepróbálom tartani magam, tanulni, tanulni, tanulni, a maximumot hozni, valahogy minden egyes nappal közelebb érek a végkimerüléshez. És még csak most jön a neheze. Emlékszem pontosan egy éve, közel ugyanennyire voltam kibukva az emelt szóbelik miatt. Vagyis pontosítok, csak a biosz miatt. 3 könyv, 3 év anyaga... És, hogy most visszasírom-e? Nem. Rohadtul nem.

Az viszont, hogy 60 tételt kellett tudnom a középszintű szóbeli érettségire, semmi volt ehhez képest. Ma 57 tételből vizsgáztam növénytanból, jövőhéten kb. 1000 kémia diából kell vizsgáznunk, amire van 5 napom. Vagyis 4. Mert utolsó nap már csak ismételni szeretnék. Utána meg 170 tételből lesz a szövettan... Plusz a metszetfelismerés... De már csak ez a két vizsga és vége lesz. Ó, hogy mennyire várom.

A tegnap esti tanulásom gofrisütéses, baráti, beszélgetős estébe torkollt, úgyhogy ma erőteljesen el kell kezdenem tanulni. Annyira nem akarom...

Imádom ezt az egyetemet, imádom a társaságot, de szinte biztos vagyok benne, hogy kicsit elmebeteggé tesz. Az emberek körbe-körbe járkálnak az udvaron, és mondják fel maguknak az aktuális vizsgaanyagot. Az ötödéves fiúk Kalandra fel!-t néznek esténként. (És mi betársulunk.) Én meg néha csak ülök, nézegetem a lábszáram, és eszembe jut, hogy mennyire kiboncolnám. Ezután a 3,5 hét Insanity után olyan szépen dudorodnak az izmaim.. Tudjátok olyan természetesen, hogy minden egyes mozdulatnál látom, hogy ott van, ha befeszítem nagy, de nem az a ronda szteroidos felfújt izé. És annyira megnézném. Ma meg azt álmodtam, hogy a saját alkaromat műtöttem meg. És mondták, hogy keresztbe vágjam át az ereket, és ne hosszába, akkor nem lesz semmi bajom.

Kíváncsi leszek, hogy fogok kinézni 4,5 év múlva. Lehet, hogy totál bekattanok, vagy alkoholista leszek. Vagy 20 kilóval több a csokitól. Bár, ha heti 6 edzéssel nem tudok lefogyni, akkor azt hiszem ilyen vagyok, és kár erőltetni. Persze a kajára most nem tudok odafigyelni, mert a tanulás csoki nélkül... Az olyan, mint az alvás takaró nélkül. Rossz és szinte kivitelezhetetlen. Kell az ember lelkének.

Tegnap megkaptam, hogy elsőre mindenki egy csöndes, visszafogott, aranyos lánynak tart. Erre Marci közölte, hogy csak bele kell nézni a szemembe, és látszik, hogy irányítani akarok. Ami, hát, félig igaz. Nem is tudom... Én csak szeretem, ha valamit eltervezek, az úgy történik. De azt nem mondanám, hogy irányítom az embereket. A kapcsolatomban egyértelműen én vagyok a domináns, de ez igazából rohadtul zavar néha. Olyan jól esne, ha nem mindig mindent nekem kéne kezdeményezni...

16-a után majd oda tudok figyelni arra is,  hogy mi eszek. Istenem, már csak ez éltet... 16-án végzek, és egy hétig fennmaradok Pesten. És mindent megteszek, amit csak akartam eddig. Bulizni fogok. Vásárolni fogok. Elmegyek Aquaworldbe. Meg a várba. Meg mindenhova. Csak éljem meg... Kevesebb, mint 3 hét... 

Egy örökkévalóság.

2014.05.28.

Ma levizsgáztam növénytanból, méghozzá egy gyönyörűszép 5-ösre. Az a baj, hogy már örülni is fáradt vagyok. Vasárnap 4-kor feküdtem hétfőn fél 9-kor keltem, aztán 1-kor feküdtem és megint 8-9kor keltem tegnap fél 3-ig tanultam és már 7.45-kor ébresztettem magam, hogy még egy utolsó átnézés...(És amúgy kedd óta, szinte 0-24-ben ezt tanultam.) Persze meglett az eredménye, mert összesen egy kérdést tett fel nekem a másik anyagrészekből, pedig mindenkitől 4-5-öt szokott úgy általánosságban... Mármint úgy néz ki a vizsga, hogy van 57 tétel, húzol 1-et. Kidolgozod, elmondod, és utána mindenféle anyagrészekből kérdezget, hogy lássa, hogy általánosságban is tudod az anyagot. És a tételem után tőlem már csak egyet kérdezett, és gratulált és ennyi volt. Jó érzés volt, tényleg.

Najó. Nincsenek összefüggő gondolataim, kijött a napos fáradtság, és este már kémiáznom kell. Az élet szép.

2014.05.27.

Ez egy Taraxacum officinale.

Holnap vizsgázom növénytanból. Világ életemben utáltam ezt a tantárgyat, ebből kaptam az első (és talán utolsó) biosz hármasomat egy cetlire, az OKTV-ken mindig ebben buktam a legtöbb pontot, és szerencsére az érettséginkben nem volt belőle túl sok. Első félévben 5-ös voltam belőle, sőt a gyakjegyem a második félévben is 5-ös. Igazából a vizsgára is 5-öst szeretnék, mert végigültem az összes előadást, figyeltem és jegyzeteltem, és most mindenki az én jegyzeteimből tanul. Kb. 30-an ha bejártunk, és 10-en ha jegyzeteltünk... De én nem szeretek könyvből tanulni, úgyhogy ez így jó volt. 57 tétel van, egyszer már végigvettem és most a 30-nál járok másodszorra. Az első 29et tudom a-tól z-ig, de sok még mára ez a 27. Sőt még egyszer végig akarom venni a legelejétől. Jajj.

Ma bementem anatómia betekintésre, ezzel elcseszve 2 órát a napomból, de nem bírtam ki. 3 ponton csúszott el az 5-ösöm, és akadt a dolgozatomban elég válasz, ahol csak a fogtam a fejem, hogy tényleg ezt írtam? Szóval ha kicsit is átolvasom, lazán 5-7 ponttal többet írtam volna. És 5-ös lett volna. Volna, volna, volna....

Bánom nagyon, lehet, hogy el is fogok menni javítani, ha még lesz rá energiám a 3 maradék vizsga után. Annyira szeretnék már napok óta valami érdemi posztot is összeütni, de egyszerűen betemet a tanulás. 3 napja most először kapcsoltam be a gépet... Csokin és energiaitalon élek, éljen az egészséges életmód.. Meg szegény májam.

Szorítsatok nekem nagyon holnap, a 41-est tételt akarom húzni. És ki is fogom. Komolyan.

2014.05.21.

Négyes lett az anatómiám... Kb. sírni tudnék, mert tudom, hogy én nem négyesre tudtam ezt az anyagot. Egyedül a méh nyálkahártya képleteket nem tanultam meg, azt aláírom (és ez kb. 3 pont), de a többi... Én nem értem. Be kell mennem megnézni... 

2014.05.20.

Drága Zsani,

Tudod, van, aki kinövi a falut – a nagyváros forgatagába vágyik, az emberség és emberiség süllyesztőjébe. Régen én is ilyennek hittem magam. Kis kamasz voltam még, akit semmi sem érdekelt, csak a bulik, és a társadalmi előrehaladása. Mit foglalkoztam én a természet szépségével, a nyugalommal, az erdőkkel… De van egy pont, mikor felnövünk.  És én felnőttem a faluhoz.

Észrevétlen, lassú folyamatként, egy éles határvonalat átlépve, vagy tragédiák sorának hatására, de eljön az idő. És egy nap majd eszedbe jut, mikor komolyodtál meg…? De hiába is keresed a választ… Változások sorozata lök rá a sárgaköves útra, aminek a végén már nem Óz fog várni, hanem az érett önmagad.

Ha valaki nekem szegezné a kérdést, mióta gondolkodom máshogy, én sem tudnék rá konkrét választ adni. Egyszer csak értékelni kezdtem a művészetet. Hirtelen beláttam a könyvek belsejébe, nem csak a felszínükön kutattam az olvasási élmények után. Nem értékeltem többé a Neveletlen hercegnő naplóját, és beleszerettem az Éhezők Viadalába. Kiültem az erdőbe, és nem csináltam semmit, csak figyeltem a természetet. Észrevettem az apró csodákat, amiket előtte figyelmetlenül eltapostam. Értékelni kezdtem Arany János költészetét, s még szerelmesebb lettem Adyba. Már nem csak a tinilányos szenvedésem ihletett verset, valahogy nekem is mondanivalóm lett.

Keresem önmagamat, ahogyan mindannyian. Tanulok, edzek, eszek, alszok, olvasok, írok, bulizok, és élek. Számtalan maszkot tudok magamra kapni, hisz az élet ezt kívánja tőlünk. De mi van valójában a maszkok mögött? A számtalan személyiség kombinációja vagyunk, vagy csupasz lelkek, akik csak magányukban lehetnek igazán önmaguk? Minden ember más hatással van ránk, személyiségünk másik darabkáját húzza elő. Ezek nem álcák. Mindegyik mi magunk vagyunk, bujkálunk a testünkben.

Tudod Zsani, te vagy az egyetlen, akivel tényleg önmagam mertem lenni. Csak te voltál, aki megértette az elmebeteg képzelgéseim, azokat a gondolataim, amiket nem mertem másnak feltárni. Vagy ha meg is tettem, senki sem értethette igazán. Végigjártunk együtt egy utat, és azt hiszem olyan barátra leltem benned, amilyenem sosem volt előtte. Két elvont elme, valami egészen újat, és őrültet alkotott együtt.

Emlékszem, mikor azt mondták, hogy mi szimbiózisban élünk. Talán így is volt. Egyforma képességek, s közel egyforma érdeklődés. Sok mindenben szöges ellentétei voltunk egymásnak, én a kis hercegnő, a rózsaszín álomvilágomban, a hercegemmel a fehér lován, s te a jégkirálynő, aki soha nem nyitja ki a szívét, akárhogy küzd is érte az a szerencsétlen királyfi. Én, aki utálom az embereket, és inkább élném le az életem egy farmon távol a világtól, állatok közé zárva, és te, aki Afrikában akar élni, és árva gyerekeket gyógyítani. S valahogy mégis megértettük egymást.