2014.05.29.
Akárhogy és akármennyirepróbálom tartani magam, tanulni, tanulni, tanulni, a maximumot hozni, valahogy minden egyes nappal közelebb érek a végkimerüléshez. És még csak most jön a neheze. Emlékszem pontosan egy éve, közel ugyanennyire voltam kibukva az emelt szóbelik miatt. Vagyis pontosítok, csak a biosz miatt. 3 könyv, 3 év anyaga... És, hogy most visszasírom-e? Nem. Rohadtul nem.
Az viszont, hogy 60 tételt kellett tudnom a középszintű szóbeli érettségire, semmi volt ehhez képest. Ma 57 tételből vizsgáztam növénytanból, jövőhéten kb. 1000 kémia diából kell vizsgáznunk, amire van 5 napom. Vagyis 4. Mert utolsó nap már csak ismételni szeretnék. Utána meg 170 tételből lesz a szövettan... Plusz a metszetfelismerés... De már csak ez a két vizsga és vége lesz. Ó, hogy mennyire várom.
A tegnap esti tanulásom gofrisütéses, baráti, beszélgetős estébe torkollt, úgyhogy ma erőteljesen el kell kezdenem tanulni. Annyira nem akarom...
Imádom ezt az egyetemet, imádom a társaságot, de szinte biztos vagyok benne, hogy kicsit elmebeteggé tesz. Az emberek körbe-körbe járkálnak az udvaron, és mondják fel maguknak az aktuális vizsgaanyagot. Az ötödéves fiúk Kalandra fel!-t néznek esténként. (És mi betársulunk.) Én meg néha csak ülök, nézegetem a lábszáram, és eszembe jut, hogy mennyire kiboncolnám. Ezután a 3,5 hét Insanity után olyan szépen dudorodnak az izmaim.. Tudjátok olyan természetesen, hogy minden egyes mozdulatnál látom, hogy ott van, ha befeszítem nagy, de nem az a ronda szteroidos felfújt izé. És annyira megnézném. Ma meg azt álmodtam, hogy a saját alkaromat műtöttem meg. És mondták, hogy keresztbe vágjam át az ereket, és ne hosszába, akkor nem lesz semmi bajom.
Kíváncsi leszek, hogy fogok kinézni 4,5 év múlva. Lehet, hogy totál bekattanok, vagy alkoholista leszek. Vagy 20 kilóval több a csokitól. Bár, ha heti 6 edzéssel nem tudok lefogyni, akkor azt hiszem ilyen vagyok, és kár erőltetni. Persze a kajára most nem tudok odafigyelni, mert a tanulás csoki nélkül... Az olyan, mint az alvás takaró nélkül. Rossz és szinte kivitelezhetetlen. Kell az ember lelkének.
Tegnap megkaptam, hogy elsőre mindenki egy csöndes, visszafogott, aranyos lánynak tart. Erre Marci közölte, hogy csak bele kell nézni a szemembe, és látszik, hogy irányítani akarok. Ami, hát, félig igaz. Nem is tudom... Én csak szeretem, ha valamit eltervezek, az úgy történik. De azt nem mondanám, hogy irányítom az embereket. A kapcsolatomban egyértelműen én vagyok a domináns, de ez igazából rohadtul zavar néha. Olyan jól esne, ha nem mindig mindent nekem kéne kezdeményezni...
16-a után majd oda tudok figyelni arra is, hogy mi eszek. Istenem, már csak ez éltet... 16-án végzek, és egy hétig fennmaradok Pesten. És mindent megteszek, amit csak akartam eddig. Bulizni fogok. Vásárolni fogok. Elmegyek Aquaworldbe. Meg a várba. Meg mindenhova. Csak éljem meg... Kevesebb, mint 3 hét...
Egy örökkévalóság.