2013.10.23.

Jackeline végre feltelepítette az új photoshoppot. Ennek eredményeként teljes új designt hozott létre.:D

Nekem tetszik, remélem nektek is.:)

Még egy fontos szolgálati közlemény, hogy a novellaíró verseny határidejét véglegesítettem november 8-ra. Aki addig beküldi, azt kritikázom, stb, aki nem, az így járt. Persze erről majd még küldök egy kör e-mailt is, csak előzetesen ide is írtam.:D

És akkor most megyek, és beletemetkezem az anatómiába.

2013.10.20.

A búcsúzás fáj, főleg, ha nem tudhatja az ember, mennyire végleges. Amikor elhagytam a házat, még egyszer visszanéztem. Lehet, hogy most láttam utoljára? Hogy ez volt a legutolsó alkalom, hogy megölelhettem, hozzábújhattam, megpuszilhattam, és újra én voltam a kisgyermek, én viselkedtem úgy, s nem Ő. Mi fektettük le aludni - és nem ő  minket, mi kérdeztük, hogy, akkor most mi olvassunk mesét? És Ő csak mosolygott. Pénteken még búcsúzott, szombaton együtt nosztalgiáztunk, vasárnap már szinte nem is hagyta el hang a torkát. Szeretném, ha jobban lenne - fáj látni, ahogy szenved. Megrendít a látvány, az alig egy éve még életerőtől duzzadó ember, s mára mi maradt? Csont, és bőr. Aki megtanított úszni, biciklizni, leolvasni az órát, folyton vitt a játszótérre, segített legyőzni a félelmeim, aki minden ott töltött estémen olvasott, betakart, és megvárta, míg mély álomba merültem, akiről azt hittem ha valaki, akkor ő örökké élni fog. S most napról napra gyengül. Hihetetlen változáson ment át az alatt a két hét alatt, amíg nem voltam otthon. És félek, ha nem megyek haza újra, ezen a hétvégén is, talán nem is láthatom többé.

Könnyeim tengere kifogyhatatlan - soha el nem apad.

2013.10.16.

Ülök a laptop előtt egy hatalmas, orbitálisan nagy kérdőjellel a fejem felett. Azt hiszem vár ránk egy "cuki" beszélgetés a barátommal. Vagyis igazából nem tudom mire vélni ezt az egészet. Te jó ég. 

Azt hittem minden rendben van közöttünk. Jó, persze mióta a távkapcsolatból napi kapcsolat lett vannak közöttünk kisebb nézeteltérések, meg hisztik, hogy nekem tanulni kell, ő meg ráérne, és miért nem találkozunk. De ezzel most kicsit padlóra küldött. 

Azt mondta írt egy novellát. (Első számú meglepetés.) Elkezdtem olvasni, akkor ért a második számú meglepetés, vagyis, jó annyira nem volt nagy meglepetés, inkább pöppet kiakasztó dolog, hogy kb felismertem benne az én egyik versemet (Életmelódia..). Először nyugodtan konstatáltam, hogy szép, szerelmes, és rólam szól, de aztán jött a real meglepi. A végére kb az jött le, mintha már egy szar lenne a kapcsolatunk, és nem lenne meg a harmónia, meg nem tudnánk már beszélgetni meg ilyenek. De mindeközben egyáltalán nem így viselkedni, és a napi 20 szeretlekből én nem fogok rájönni, hogy valami nem stimmel. Szóval most itt ülök, a kérdőjelek villognak a fejem felett, és baszkikám, nem is értem az egészet. Este átjön, és megkérdezem, hogy ez mégis mi az isten.

Ja, és annyit sikerült írnia az e-mailben, hogy "sikerült egy kicsit túldramatizálni, de ja..". Alright.

Kicseszettül szükségem lenne most valakire. De tényleg. Mostanában annyi minden hülyeség összejött. Olyan jó lenne ezekről - mindenről beszélgetni valakivel kibaszott őszintén, de az új egyetemi barátságok még nem elég erősek ehhez. A régieknél meg mindenkinél találok egy kifogást, hogy vele miért nem. 

És annyi minden van, de annyi. És ide sem tudom leírni. Csak elfojtok mindent. Meg is lett az eredménye egy "aranyos" migrénes roham formájában tegnap. 

Össze kéne szednem magam...

2013.10.11.

... és a bejegyzés címéből mindenki kikövetkeztetheti, hogy nem vagyok beszámítható állapotban. Nem baj, azért megpróbálkozom azzal, hogy valami értelmeset kreáljak ide. Meglátjuk mennyi sikerrel. 

Ma tudtuk meg a szövettan zh eredményét, és párápápápám 5ös lett. Hu, annyira örültem.:DD 20 pontos kis szar volt, 110 oldalból, amit 3 nappal előtte kezdtem el tanulni, mert hát ugye hétvégén van jobb dolga az embernek..:D Mindenesetre miután megírtuk 3-as 4-esre számoltam, mert 2 pontot lehetett veszteni az 5-öshöz, aztán még 2-t a 4-eshez és így tovább, úgyhogy elég durva osztályozási rend volt, de pont belecsúsztam egy 18 pontos zh-val a jeles kategóriába.:D Eddig jól ment az egyetem, az első anatómia zh-m 88%-os lett (3 hiba.:D) és annak is annyiraaaaa örültem. Kémiából is feleltem már, és max pontot kaptam, úgyhogy tényleg öröm, bódóttáá. Nagyon félek minden egyes ilyen kis megmérettetés előtt, mert világ életemben kitűnő voltam, az összes érettségim 90% fölött sikerült (na a stréber.:D), és ebből a szempontból elég maximalista vagyok. És nyilvánvaló, hogy az egyetemen nem leszek végig mindenből 5-ös, de nem tudom, hogy fogom viselni a kudarcérzést. Fuu, ha ezt úgy olvassa valaki, hogy nem ismer kicseszett strébernek tűnhetek. De ha azt mondanám, hogy soha nem tanultam 1 óránál többet egy nap, és 1 héttel az érettségi előtt kezdtem el tanulni rá, és az emelt szóbelikre (biosz kémia) egy hét alatt készültem fel, akkor még utálnátok is. Szóval life sucks.:D Mindenesetre most boldog vagyok, hogy egyelőre sikerült vennem az akadályokat.:) 

Hétfőn írjuk a második anat zh-t, a koponyából, amiből jelenleg egy szót sem tudok, úgyhogy elég gáz a helyzet. De végülis van egy hétvégém rá. Remélem sikerült. 75% fölött kell legyen a 3 anat zh átlaga, és akkor nem kell félévkor csontbeugrózni - ergo legalább a vizsgára már tuti bejutok. Eddig van egy 88%-osom, úgyhogy nem reménytelen, bár ha a koponyára gondolok, akkor igen, az.:'D Egyébként anatból a legnagyobb a bukási arány, és anélkül tovább sem mehetsz, hogy az nincs meg..

What's more, tegnap gólyaavató volt a koliban - hát nem szeretném kommentálni. Jobb lenne, ha senki nem emlékezne rá.:'D (Bár sokan szerintem nem is emlékeznek.xd)

Ennyire futotta ma, múlt hétvégén egy szusszanásnyi időm sem volt, hogy kiküldjem a kör e-mailt a versenyzőknek, de most meg fogom tenni, és már nagyon érik egy új design is - csak hát Jackeline lusta feltelepíteni a photoshoppot.

Ja, és szerdán 2 órás önvédelmi edzésen voltam, tegnap meg zumbázni, és jelenleg izomlázban haldoklom. ámen.

2013.09.28.

Szeretnék egy napig férfiként élni. De tényleg. Képtelen vagyok kiigazodni ezen a logikán. Annyira tökéletes este lett volna, de... 

Ezt a rózsát kaptam (igen, mindig is kék rózsára vágytam.*-* jó tudom, ez festett nem igazi, de aa..*-*), aztán kimentünk a Margit-szigetre, leültünk a szökőkúthoz. Tudjátok az este világít, és zenél. Én imádok táncolni, és megkértem, hogy táncoljon velem. Nem is ott elől, valahol hátul, ahol már nem lát senki, csak táncoljunk, mert annyira jó. Nem. Miért? Mert nem tudok táncolni. De hát, már táncoltál velem. De akkor részeg voltam. De az mindegy. Nem mindegy. De miért nem táncolsz velem? Mert nem tudok. De tudsz, mindenki tud. És nem. És nem. És nem. Egy órás győzködés, körülöttünk legalább 3 pár táncolt addigra, szóval nem is mi kezdtük volna... És nem. Miért nem lehet megérteni, hogy nem az a lényeg, hogy valaki jól táncoljon, de legalább próbálja meg, mert az boldoggá tett volna. Annyira elrontotta a hangulatom. Akkor mondtam neki, hogy jöjjön el velem társastánc tanfolyamra. Mégis melyik szabadidődre gondolsz? Hát mondjuk csütörtök. Akkor mindig szoktunk találkozni. Nem érek rá. Miért? Mert csütörtökön veled vagyok, vagy a barátaimmal. BASSZUS. De még nem is ez a férfilogika legdurvább része.

Na ezt hallgassátok.

A.) Szituáció: Merülőben a telefonod, autóban ülsz.
Megoldás női logika szerint: mobilnet kikapcs, energiatakarékos mód bekapcs, ha akarsz majd ránézel a netre, pár percre mikor megállsz.
"Megoldás" férfi logikával: mobilnet bekapcsolva marad.
MIÉRT? Mert csomószor van dugó, és közben nem lehet mit csinálni. Amúgy is, így észreveszem ha közben írnak.
Felvetődő kérdés: Miért nem elég addig bekapcsolni, amíg megállsz, és akkor megnézni, hogy írt-e valaki? Vezetés közben ugysem nézed.
Válasz: nincs válasz. Azt hiszi, hogy ez tényleg jó lesz így. Áhh.

B.) Szituáció: Neked kell fizetned a benzint a kocsiba, nagy a fogyasztás.
Megoldás női logika szerint: egyenletes vezetés, nem kell rágyorsulni-fékezni-rágyorsulni-fékezni, tartani az 50-60-70-es tempót a korlátozástól függően és zöld hullám - nem kell megállni a lámpánál.
Megoldás férfi logika szerint: gyorsan menni jó.
MIÉRT? 

C.) Szituáció: Az anyukád a barátnődön keres.
Megoldás női logika szerint: Felvenni neki a telefont.
Megoldás férfi logika szerint: Nem felvenni a telefont, továbbra is lenémítva tartani, és lebaszni anyukádat, hogy mit gondol, hogy a barátnődön keres.
MIÉRT? Mert nincs kedvem vele beszélni. Hát hapsikám, akkor meg ne csodálkozz, hogy rajtam fog keresni, ha te baszol reagálni, és nyilván aggódik érted.

Na, ha ezeket valaki megérti, és képes elmagyarázni nekem az okokat, akkor szóljon.

Amúgy igen, tudom, keveset írok mostanság, igazából most is épp az első anatómia zh-ra tanulás helyett pötyögök.. Ilyen ez az egyetem. Nem a szabadidőről szól.:D