Nem szaporítom a szót, megígértem, péntek van jöjjenek az eredmények.:)

Gratulálok mindenkinek!:)

2013.11.13.

Tudomtudom, mára ígértem az eredményt, de kicsit megcsúsztam az idővel (meg az anatómiával), holnap meg gólyabál, úgyhogy valószínűleg csak pénteken lesz meg. De igyekezem, előbb lehet, később nem!:D Bicsibocsi mindenki, sajnos az időbeosztás nem az erősségem.. (a lustaság viszont annál inkább.)

2013.11.10.

Komolyan emberek, ilyen szintű olvasásélményem nem volt az Éhezők Viadala óta. Van itt minden, mi szem-szájnak ingere, a disztópiától kezdve a félőrült főhősön át, a hősszerelmes tökéletes pasiig. Najó, ez így eddig totálisan sablonnak tűnik, lehet, hogy kicsit az is, de közben mégse. Olvasod és eggyé válsz Juliette-el. Olvasod, és beleszeretsz Adamba, és nem vágysz másra, csak arra, hogy megérintsen. Olvasod és kiábrándulsz a világunkból. Olvasod és megkapod a reményt. Ez AZ a könyv, amire tökéletesen szükségem volt. Kellett, hogy egy még a mainál is rosszabb világba kössek ki, kellett, hogy érezzem, mégsem olyan rossz nekem, kellett, hogy kiszakadjak a valóságból. Újabban totálisan rákattantam a disztópiákra. Nem tudom, hogy mi az oka, de mióta elolvastam az Éhezők Viadalát rádöbbentem, hogy ez az én világom. Annyi mindenen lehet gondolkodni, egy-egy ilyen után... Na de visszatérve eme remekműre, az elején nagyon idegesített valahogy maga a stílus, aztán a 60. oldal fele rájössz, hogy zseniális. Tényleg. Külön respect a fordítónak, aki olyat játszott a szavakkal, hogy szinte hihetetlen. Megszámlálhatatlan kedvenc mondatom lett benne, össze is akarom gyűjteni majd. 

Utálom ha belekezdek egy folytatásos regénybe és nem tudom egyből folytatni. Szörnyű, lyukas, üres érzés. 

Amúgy a könyv arról szól, hogy van egy lány, Juliette, aki ölni tud az érintésével. Senki nem ér hozzá, mert iszonytató fájdalommal jár, sőt, akár halállal is. Na már most, egy disztópiában találjuk magunkat, ahol főszereplők egy rohadó elmegyógyintézetben csücsül, aztán a Regeneráció (avagy az irányító diktatórikus szuperhatalom) kitalálja, hogy na itt a tökéletes fegyver a lázadók ellen. Beteszik mellé a cellába tökéletes férfi főszereplőnket, aki (lássatok csodát) immunis az érintésére. Közös múltjuk van, egymásba szeretnek, blabla. A csajt beviszik a főhadiszállásra, miután megbizonyosodott, hogy nem őrült, de ő nem akar ölni. Végül megszöknek, üldözés, csodálatos Adamünk öccse James, Kenji a katonatárs, váratlan fordulatok, új hely. Annyira sablonosnak tűnik, de basszus. Az írónő (és a fordító) olyan világot teremtett meg, amiből nem akarsz kijönni, de benne lenni sem. Olyan elvont metaforák, hasonlatok, gondolatok, mintha belőlem áradtak volna ki. Olyan intenzív érzések, hogy a te gyomrod is tele lesz pillangókkal, beleszédülsz, kicsit belehalsz minden félbehagyott romantikus pillanatba. Kicsit megőrülsz, egyszerűen a részévé válasz. Zseniális, fantasztikus, csodálatos. De csak annak, aki megfelelően értékeli az elvontságot, metaforákat. Aki nem, az messzire kerülje. Élek, halok a folytatásért.

"Kifogytam a szavakból. A zsebem tele van betűkkel, amiket nem tudok összerakni, és olyan kétségbeesetten akarok mondani valamit, hogy inkább semmit sem mondok."

2013.11.02.

A fájdalom állandósult grimasza ült az arcán, már képtelen volt szabadulni tőle. Ott volt minden pillantásában, minden apró mozdulatában. A mély barázdák a homlokán, a szeme körül, mind a mérhetetlen szenvedést tükrözték. Mégis mosolygott, akárhányszor csak rám vetült elhomályosult tekintete. Az ő fizikai gyötrődése számomra felért a pokol kínzó tüzével, lelkemet égette, de tudtam muszáj erősnek maradnom, látnia kell, hogy boldog vagyok, hogy még itt van velünk. Megfogtam a kezét, ő pedig összefonta az ujjainkat, és megállapította, hogy hideg a bőröm. Lassanként az ő testmelege belém áramlott, és hideg tenyér ért a tenyeremhez, nem akartam ezt, de nem tudtam elengedni. Éreznem kellett, hogy még ott van, velem van. Az elmúlt év hanyatlása rettenetesnek hatott, ahogyan rá pillantottam. Csak csont és bőr maradt, gyenge, vézna kezek és lábak, beesett arc. Hova tűnt a régi erő? A mérhetetlen akarat? Melyik az a betegség, ami képes volt így megváltoztatni őt? Mért nem tudnak segíteni rajta? Legalább ne fájna neki… Annyi megválaszolatlan kérdés, s megannyi ingatag gondolatfoszlány. De semmit nem tehetünk már azon kívül, hogy mellé ülünk, megfogjuk a kezét, és mosolygunk. És magunkba szívunk minden egyes pillanatdarabot, amíg még tehetjük. 

2013.11.01.

Tegnap egy rohadt hosszú bejegyzést írtam, de elveszett valahol az éterben az elküld gomb megnyomásakor, mert persze életemben először elfelejtettem kimásolni. Murphy.

Semmi hangulatom nincs újraírni a tegnap összehordott hülyeségim, úgyhogy nézzük mi történt azóta. 

Tegnap moziban voltunk a barátaimmal, megnéztük az Időről időre (About time) című remekművet. Az elején totálisan be voltam szarva, hogy valami nyálas fapoénos szar lesz (oké, bevallom, jókat röhögtem), de aztán nagyon kellemesen csalódtam.*-* Úristen bármikor újranézném. Végre egy film, aminek van mondanivalója, vannak benne jó poénok, és az egész.. nem is tudom... teljesen átértékeled az életet. Ez után a zh-s, stresszes hét után pont erre volt szükségem.^^ 

Ma meg végre itthon vagyok, és tartottam egy relaxálós estét. Kád forró víz + agyzsbbasztó női magazin + bögre tea = totálisan relax, és annyiraaa jó volt. Annyira kellett.

Most meg nekiállok írni, mert már hiányzik, hogy alkossak valami ténylegeset.

Na és akkor még itt egy díj, Nettytől, köszönöm neki.:)

A jelölést viszont most kihagynám, de bárki aki itt olvassa, és szeretné, vigye nyugodtan. Nézzük csak azt a hét dolgot.

1. Teljesen könyvfüggő vagyok. Egyszerűen szükségem van arra, hogy átlépjem a valóság szilárdnak vélt falát, és beszippantson egy jó könyv, szerintem ennél jobb módja nincs a kikapcsolódásnak. (Najó, talán a lovaglás.:D) Viszont egy könyvet csak egybe jó olvasni. Úgy, hogy minden szabad percemet a könyv társaságában élem meg, amíg vége nem lesz, ha trilógia, akkor minden részét végigvégigvégig. Ha részenként, széttagolva, lassan olvasok valamit, sosincs rám akkora hatása.

2. Teljességgel elvont elmével rendelkezem, amit az átlagemberek képtelenek megérteni. Egyetlen barátnőm van, aki ilyen, mint én és tökéletesen megértjük egymás hülyeségét..:D A többiek előtt igyekszem elnyomni a magasröptű gondolatokat.

3. Magamnak gél lakkozom a körmömet. Az emberek ezt általában nem hiszik el. Itt a mostani:

4. Tanulás terén totálisan maximalista vagyok, egyszerűen bizonyítani akarok magamnak. Szerencsére szivacs agyam van, így amit egyszer, vagy kétszer figyelmesen elolvasok azt utána tudom is. Gimiben szinte sosem tanultam 1 óránál többet, de végig kitűnő voltam.

5. 10 éves korom óta kontaktlencsés vagyok, egyszerűen képtelen vagyok nélküle létezni.

6. Az írásaimból lehet igazán megismerni, még ha rejtetten is, itt tárom fel a legmélyebb gondolataimat.

7. Lusta disznó vagyok, mindent a legeslegutolsó, és utolsó utáni pillanatra hagyok, de szerencsére általában mindent megoldok időbe végül.:D

Nohát ennyi mára, remélem sikerül írnom valamit.:)