2014.06.17.

Tegnap vége volt. Levizsgáztam szövettanból, és tényleg vége. Életem legdurvább tanulásán vagyok túl, az utolsó napokban gyakorlatilag reggel 7től hajnali 1ig a tételek felett ültem, ebédszünet gyanánt fél kézzel ettem, a másikkal a metszeteket nézegettem a gépemen. Tudjátok, amikor elindultam vizsgázni, úgy éreztem, hogy rajtam már igazán nem tudnak kifogni, ennek 5-ösnek kell lennie. Megkaptam a metszeteket, felismertem mind a kettőt - pjazsmirigy-mellékpajzsmirigy, és egy petevezető. Szépen el is kezdtem mondani, elemezgettem, milyen a hámja, mi van a propriában.. Aztán megkérdezte, hogy mégis mi festődik acidophilan a pajzsmirigy folliculusaiban. Én pedig ültem, nagyra nyitott szemekkel, pislogva. Gondolkodtam, huszadjára is végigpörgettem a tételt a fejemben. Ez bizony nem volt a jegyzetemben. Mondtam már mindent kínomban, míg végül kiderült, hogy a kolloid szóra volt kíváncsi. Így hát a metszetfelismerésre 4-est kaptam. No nem baj, még van 3 tétel, kapok 3 5-öst és boldogan hazaugrálok. Első tétel arteriolak, venulak.. Elmondtam, bele sem kérdezett, 5ös. Második vese portio proximalis. Kifelejtettem a hámot szépen végigmondtam, mindennel együtt, aztán az alaphártyára is rákérdezett, meg hogy alatta kötőszövet, stb. Végülis mindent kinyögtem, meg rájöttem, de a kérdezgetés miatt 4-es. Még mindig volt egy lehetőségem. Végigmondtam hát a külső fület is, azt hittem hibátlan, vége. Erre megkérdezte, hogy na mégis milyen irányban állnak a dobhártyában a kollagén rostok. Bevallom, fogalmam sem volt. 161 tétel mellett, az ilyen apróságok felett elsiklik az ember lánya - abban sem vagyok biztos, hogy a füzetemben benne lett volna. Rávezetett, kitaláltam. Ülök szépen, gondolván, ez azért nem egy orbitálisan nagy hiba. 161 tétel mellett, nem tudtam egyből, hogy állnak a dobhártya kollagén rostjai...Még ha 20 tételből nem tudok minden apróságot, akkor oké, no de 161... Ül, néz rám, azt mondja, hát az első nagyon szép volt, a másik kettőben voltak apróbb hibák, úgyhogy ez így most jó. Én meg hirtelenjében azt sem tudtam mit mondjak, mert gyakorlatilag mindent tudtam. Gyakorlatilag ez a 3 apróság volt, ami hiányzott, és 4es? Hátranéztem a többiek arcára, ők sem tudták mire vélni a dolgot. Így hát 4-es lettem szövettanból. Bántam, mivel tudom, hogy a tudásom 5-ös. Nem tudtam volna rossz tételt húzni... 12 napja ezt tanultam. Bántam, mert olyanok is 4-est kaptak, akik mondjuk tudtak két tételt 3-asra, egyet 4-esre és a metszetfelismerésük neadjisten 4-es lett. Vagy barátnőm az 5,4,3,2 jegykombinációra is 4-est kapott. Bár nem sajnálom tőle, mert igazából az ő tudása tényleg 4-est érdemelt. Viszont meg is könnyebbültem, hogy vége - mert mostmár NYÁR VAN. 

Tegnap utána egyből koccintottunk egy-kettő-három felessel, majd edzettünk egyet Annával, és folytattuk az ivást. (Tudom, ilyenkor semmi értelme az edzésnek, dehát nincs kihagyás.) Elmentünk Hősök terére, volt ingyenes Omega meg Scorpions koncert. Gyerekek, sokszor láttam már tömeget, de ez...! Azt hittem, sosem jutunk ki. Úgyhogy végül a fiúk koncerteztek, mi meg a Városligetben randalíroztunk a lányokkal, beleültünk a szobrok ölébe, felmásztunk mindenre, és futottunk, nevettünk és annyira jó volt.. A végén leültünk a fűbe, és ittunk, és én még soháztunk. Régen éreztem magam ilyen felszabadultan és jól, és ez az érzés már józanon is megvolt.. Hazafele bementünk a mekibe, ettünk egy sajtburgert (hízzál, csak hízzál), a koliban meg még kiültünk az udvarra iszogatni, beszélgetni.

Ma kitakarítottam a szobát, negyed 4-kor találkozok egyik barátnőmmel, este meg végre a barátommal is. 

Tényleg azt érzem, hogy igen, nyár van. Akármennyire is durva volt az a vizsgaidőszak, akármennyire is bántam az anat és szövettan 4-est (mert tudom, hogy 5-ösre tudom), akármennyire is reggeltől estig tanultam, most vége lett. És igazán tudom értékelni a szabadságot. Hogy mennyire hiányzott már...

És azért, így sem lett rossz a súlyozott átlagom (mert persze az anat 4 kredit, a kémia 5, a szövettan 5), a 4,66-al.

Kémia 2.: 4
Anatómia 2.. 4
Állatorvosi szövettan 2.: 4
Állatorvosi élettan 1.: 5
Állatorvosi növénytan 2: 5
Állatorvosi növénytan 2. gyak.: 5
A házimadarak anatómiája: 5
A szervek fejlődéstana: 5
Állatorvosi angol szaknyelv: 5

2014.06.08.

Most lesz a születésnapja. Tudjátok furcsa dolog ez... Nem gondoltam rá, már hetek óta. És tegnap ránéztem a dátumra... És egyből eszembe jutott, hogy szülinapja lesz. És most mi legyen? Írjak az idővonalára? Írjak üzenetet? "Felejtsem el?" 

Azt hiszem el nem felejthetem... A névnapjánál megtehettem, pedig előtte pár nappal beszéltünk újra. De egy születésnap... Az más. Ő is felköszöntött minden évben, akármennyire is nem voltunk beszélő viszonyban. Ha valaki hosszú ideig sokat jelent neked, bármi történjen is, ez az a nap lesz, amikor eszedbe jut. Mosolyogsz a közös emlékeken, megköszöntöd, és igyekszel visszacsúszna a feledés jótét homályába... Ez valahogy így van rendjén.

Már csak az a kérdés, hogy üzenet, vagy idővonal...? 

Ha üzenetet írnék, azt mutatná, hogy többet jelent, mint amennyit. Hisz nem mindenkinek ír üzenetet az ember lánya. Azt mutatná, hogy beszélgetni szeretnék vele, amit nem tudom, hogy szeretnék-e. Ha pedig üzenetet írnék, és utána mégsem beszélgetnénk... Valószínűleg az zavarna. 

Viszont ő akart mellém ülni a buszon, ő írt rám azóta kétszer. Másodszorra elég csúnyán leráztam, és én alapvetően nem tettem eddig semmilyen közeledési kísérletet felé - nem is biztos, hogy szeretnék. De talán illene.

Ha a falára írnék, azt éreztetném, hogy eszembe jutottál (vagy kiírta a facebook), és ennyi. Két dologra lehetne belőle következtetni, az egyik, hogy nem érdekel, hogy beszélünk-e, és keres-e, a másik, hogy továbbra is elvárom, hogy ő keressen.

Nem tudom mi a gond velem, de ha tanulni kell, akkor az érzelmi drámák mesterévé válok. Pedig egyértelműen magamnak generálom az egészet.

A hátam közepére sem hiányoznak ezek a lezáratlan kapcsolatok. Miért nem tudunk csak leülni egymással szembe, elmondani egymásnak, hogy mennyit, és mit jelentettet számunkra a másik...Aztán túllépni az egészen. Mi már sosem leszünk barátok, semmik sem leszünk már. Csak az ő szájából akarom hallani, hogy fontos voltam neki, hogy számítottam neki, hogy volt idő mikor igazán szeretett... Azzal a feltétel nélküli szeretettel, ami a szerelemben sosem létezhet igazán - csak az igaz barátságok tudják fenntartani.

Végül egy kis helyzetjelentés:

tételek: 161/60
visszalévő napok: 8

kezdek nagyon félni.

2014.06.06.

Szövettan tételek: 161/20

Hátralévő napok: 10

Előző nap lefekvés ideje: 1.30

Hát, valahogy így állunk... Tegnap megtanultam az első 20 tételt, ma reggel felmondtam magamnak, és azt hiszem tudom is. Ma jön a következő 20, esetleg 25. Szeretnék úgy végezni, hogy este legyen időm megcsinálni a körmöm végre, mert még jóval növénytan előtt tépkedtem le róla a gél lakkot (a növénytan május 28-án volt), és azóta finoman szólva is undorító állapotban vannak. Meg itt a szandis idő, a lábkörmömre is ráférne egy gyors lakkozás... 

De ez legyen a legnagyobb gondom. A szövettant egyébként nem vészes tanulni, nagyban hozzájárul, hogy úgy ahogy szeretem a tárgyat, az előadót meg egyenesen imádom. Komolyan, melyik az a tanár, aki a félév első óráján bejön, és ejt pár szót a vizsgáról:
"Több típusú vizsgázóval találkozhattam a vizsgák során.Van a kihívó fajta, aki azt hiszi, hogy ha felvesz egy olyan rövid szoknyát, amiből mindene kinn van, akkor egyből megvan a jegye, volt aki büdös volt, volt aki úgy be volt fújva parfümmel, hogy attól majd megfulladtam... De a kedvenc típusú, aki bejön, odaböfögi, hogy jónapot, ennyi erővel oda is jöhetne, és megveregethetné a vállamat, hogy na szevasz faszikám, hogy vagy.. Ez főleg a lányokra volt jellemző egyébként."
Ehhez képzeljetek el egy nyugdíjas korú, öltönygatyás-inges, félig kopaszodó szemüveges profot. És, hogy mindezt szinte egy levegővel, gesztikulálva előadja.. Zseniális forma.

A vizsgától csak két okból félek: az első a metszetfelismerés. A második pedig Jancsik tanárnő, aki a metszetfelismerést osztályozza. Eddig még nem adott 4/5-ödnél jobb jegyet, de a bukások száma meghaladja a 4/5-ödök számát. Nem szereti a magas lányokat (175cm vagyok), azokat meg pláne nem, akik normálisan néznek ki. Hát ilyen az élet. Szóval egy csöppecskét tartok a dologtól. Na jó, a 3. ok az, hogy 161 tétel, az finoman szólva is kurvasok. Bár van rá elég időm, de azért így is félelmetes. 

Egyébként a tegnapi napom végülis igen jó volt. Bementem gyógymasszőrhöz 4-re (ha egyetemisták lesztek, megtudjátok, milyen jó a hátnak..), aztán anyával elmentünk vásárolni kicsit. Vettem is egy gyűrűt, egy szoknyát, egy ruhát, meg egy szandit. Kellett a lelkemnek... Mikor hazajöttem megcsináltam az edzést, egyébként erről majd írok egy hosszabb keletű dolgot, mert lassan az 5. hét végére érek..  Aztán 9-kor nekiálltam a szövettannak (jobb későn, mint soha), és nyomtam fél 2-ig a 20 tételem. Aztán bedőltem az ágyba, és legközelebb az ébresztőórámra emlékszem... Reggel felmondtam a tegnap megtanult 20-ast, és most itt vagyok - 4-től pedig folytatni kéne a tanulást. Szeretnék 8-9-ig végezni ma. Úgy tervezem, hogy holnap reggel felkelek korábban, és ha felmondtam a 20 tételt megengedek magamnak egy lovaglást... Annyira hiányzik már. 

Kitartást minden vizsgázónak, érettségizőnek, kisérettségizőnek, stb.. Mindjárt itt a nyár, gyerekek, mindjárt itt van...

2014.06.04.

Annyira jó végre itthon lenni! A 11 nap mérhetetlen hajtás után, végre van egy nap, amit semmitevéssel tölthettem. Holnap megint jön a tanulás, de ma.. ma muszáj volt pihennem. Megírtam a kémiát, nagy valószínűséggel nem lesz 5-ös, de most azt hiszem sikerült túllépnem ezen. 5 napom volt rá, ami hát, viszonylag rohadt kevés, tekintve az anyag mennyiségére... 250 képlet volt a képletminimum, és valahogy nem érzem magam jobban, hogy fel tudom rajzolni a heroin, a koffein, a nikotin, meg a morfium képletét... És sorolhatnám. Néha nem tudom, hogy drogos, alkoholistákat, vagy állatorvosokat képeznek... De már csak 1 vizsga... Egyetlen egy. Igaz, 161 tétel vár rám az elkövetkezendő 12 napra, plusz a metszetfelismerés, ami finoman szólva nem volt soha az erősségem. Bár a tavalyi vizsgára már tökéletesen felismertem a szöveteket, de most nem csak a szövetek kellenek, hanem, hogy melyik szerv... 

De tegnap végre olvastam. Május 6-án jelent meg, 13-ára fordították le, és június 3-án jutottam el odáig, hogy ne csak a polcomon várakozzon, hanem végre kinyithassam. Tudjátok, van az az új könyv illat, meg a ropogós papírok... Ó, istenem...!

Kiera Cass - Az igazi-ról van szó, ami a Párválasztó 3. kötete.

Annak idején írtam az előző részéről, az Elitről. Az első két részre nézve totál tele lesz spoilerrel, szóval csak akkor kattinsatok a bővebbenre, ha már olvastátok, vagy ha alapvetően erre a részre vagytok kíváncsiak.

2014.05.30.

Néha elgondolkodom, hogy hol van az a lány, aki két éve voltam. Aki annyira szerelmes volt, hogy azt hitte, tényleg, ez az és soha senki más nem férhet már az életébe. Aki úgy érezte ez valami sorsszerű dolog, és soha senki nem csókolta így előtte, és örökre ezt akarta érezni. Keresem magamban az érzést, azt a rajongást, amivel ő még mindig rám néz, azokkal a gyönyörű szemeivel. De valahogy már nem tudom annyira viszonozni, mint szeretném. Pedig küzdök, keresem az érzést, a vágyat... De mintha már csak szürke kis parázs maradt volna, a lángoló erdőtűz után. Ha 1 évvel ezelőtt valaki megkérdezte, el tudnám-e képzelni, hogy vele élem le az életemet, gondolkodás nélkül rávágtam: igen. És most, amikor 1 hete feltették ezt a kérdést, elgondolkodtam. Olyan, mintha patthelyzetbe kerültem volna. Szeretem, ehhez nem fér kétség, már nem azzal a lángoló, mindent elsöprő szerelemmel, hanem azzal a biztonságos, meleg szeretettel. Jó vele, és egyszerű. Nem akarok nélküle lenni, csak egy kis szabadság hiányzik. Egy kis pezsgés. Hogy úgy bulizzak, mintha nem lenne. Azt hiszem az újdonság varázsa az, ami hiányzik. Egy első csók, egy első randi, egy első komoly beszélgetés, egy első... minden. Megismerni valakit, és megszeretni. Az első félév varázsa... Annyira jó lenne újraélni, beleveszni a rózsaszín ködbe, és megvakulni... Tegnap azt hittem újra rendben vagyok, mert hiányzott, és felhívtam, mert már 10 napja nem láttuk egymást, hála a vizsgaidőszaknak. Aztán ma egy másik fiúval álmodtam. És a baj az, hogy jó volt.. Nem tudom, mi van velem, de nagyon szemétnek érzem magam, hogy egyáltalán ilyen dolgokon gondolkodom. Ő annyival jobbat érdemelne nálam... Aki ugyanúgy rajongana érte két év után, ahogyan ő értem. Szeretnék én lenni az, és próbálkozom is... Csak a hülye hormonok. Azt hiszem nálam bejött a 2 éves történet.. Bár küzdök ellene...