-…ma musz�j lesz elmondanom neki… egyszer�en musz�j. Szak�tok vele… nem akarom, hogy �gy l�sson… Nem ezt nem szabad. De nem fog menni… Egyszer�en nem megy, ahhoz t�ls�gosan is szeretem. Nem, ma tal�lkozok vele. Jobb lesz, ha legal�bb � �li tov�bb az �let�t… Ha m�r �n nem tehetem t�l sok�ig. R�kos vagyok. 2 hete der�lt ki, hogy egy 2 cm �tm�r�j� daganat van a t�d�mben. Nem �rtem, mi�rt pont velem t�rt�nik mindez. Soha nem pr�b�ltam ki sem a cigit, sem egy�b t�d�t k�ros�t� anyagokat. �s most m�gis…- Ezekkel a gondolatokkal a fejembe mentem a park fel�. � ott v�rt r�m a padon �lve. Elindultam fel�, � pedig felugrott �s meg�lelt �s cs�kot nyomott az ajkaimra. �n s�rni kezdtem… Vigasztalni pr�b�lt. De hi�ba. �s �n nem mondtam meg neki, hogy mi van velem. Csak sz�p lassan zokogva elmondtam neki, hogy jobb lenne, ha t�bbet nem tal�lkozn�nk… Nem �rtette, hogy mi�rt. F�jt neki, l�ttam a szem�ben. „De h�t mi�rt?” „�s mi�rt pont most?” „�n azt hittem szeretsz.” „Valaki m�s van a dologba?” „Mondj m�r valamit!” Nem tudtam megsz�lalni, csak s�rtam. � pedig mag�hoz �lelt. M�g egyszer �s utolj�ra. Hagytam: hogy mag�hoz szor�tson, de hogy �n meg�ljem?  Nem volt hozz� el�g er�m. Amikor elengedett visszacsuklottam a padra. � pedig elindult… H�rom m�terre t�volodott el t�lem. Csak n�ztem ut�na. F�jt. V�gre siker�lt megsz�lalnom: „Ne v�rj, ne menj el… �n szeretlek.” Megfordult. Elindult fel�m. �s mikor m�r el�g k�zel volt… „R�kos vagyok.”- mondtam, majd ism�t kit�rt bel�lem a s�r�s. Odarohant, �t�lelt, �n pedig csak zokogtam a v�ll�n. �letem utols� p�r h�napj�t boldogs�gban t�lt�ttem, vele. De elj�tt az �n id�m. De… „A hal�l b�k�s, k�nny�. Az �let nehezebb.”

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s