Veled

Ha Te vagy a szélvihar,
Én lehullott levél leszek.
S ha kilök magából az avar,
Majd magasra szállok veled.

S ha a tenger vagy,
Én tarajos hullám legyek,
Ami soha nem éri el a partot,
S örökké eggyé válik veled.

Légy Te a napsütés,
S Én sugarad leszek.
Legyél a dörrenés,
S a villám Én leszek.

Ha tűzvész lennél,
Én hamar lángoddá égnék,
Fényre gyúlna az egész világ,
S Mi örökké élnénk.

Ha ablak lennél,
Én lehetnék házad.
Így szemeiden keresztül
Szemlélném a tájat.

Mennyi minden lehetnénk még…!

De a legjobb, ha Te, Te
S Én pedig, Én maradok.
A világ ellen, csak mi ketten
Míg csak ragyognak a csillagok.