Múltban élve

Viharos a múltunk –
Szétporlasztott lőtér.
Puskaporos hordóink közt
Megcsillan a vér.
Egymásból szívtuk ki –
Hosszú évek alatt.
Soha véget nem érő
Panaszáradat.

Valami sorsszerű –
Nem tudsz elszakadni.
Küzdhetünk örökké,
Velem fogsz maradni.
Újra, s újra feltűnsz,
Összeállsz a porból,
Megtöltöd a szívem,
Csalódásokból.

Valami hozzám húz,
És engem tehozzád –
Véres felhők mögül
Kibúvó napsugár.
Átrebben, megsimít,
Beburkol a fénye,
Elvakítja lelkem,
Hát soha nem lesz vége?

Múlt vihara, lőtér,
Csillanó gyémántok,
Elátkozott hintaágyak,
Megbúvó vágyálmok.
Ezek voltunk mi,
De ma már nem vagyunk,
S hiába süllyedt el a hajó,
Még mindig várakozunk.