Messzir�l kisz�rtam a teremben, �s v�gel�thatatlan im�kba kezdtem, hogy ne j�jj�n a k�zelembe. Csak maradjon t�vol. Nem akartam vele �jra tal�lkozni.

Pr�b�ltam nem r� figyelni, nem k�vetni folyton legal�bb f�l szemmel, hogy merre j�r, de �jra, �s �jra megl�ttam. Beosont a l�t�terembe, �s �n nem tudtam levenni r�la a szemeim t�bb�. Iszonyatosan tartottam att�l, hogy �szrevesz.

Er�sen koncentr�ltam, hogy csak a sz�npad lebegjen el�ttem, m�gis ekkor l�ttam meg el�sz�r, hogy fel�m tart. Az adrenalin sz�t�radt minden porcik�mban, a sz�vem a torkomig ugrott, �s s�t�t p�r �nt�tte el az arcomat. Csak ne j�jj�n ide… �s k�t m�terre t�lem meg�llt. Nem vett �szre. Megnyugodott s�haj hagyta el a sz�mat �s tov�bb figyeltem a m�sort.

Ism�t fel�m indult, odak�sz�nt a mellettem �ll� Joshnak, majd tov�bbment. M�g mindig elker�ltem a figyelm�t. Vagy csak nem akart �szrevenni.

A m�sor lassan haladt a sz�npadon, szinte egy �r�kk�val�s�gnak hatott a lassan m�l� m�sodpercek t�mege.

- Kimegyek, elsz�vok egy cigit, addig itt maradsz?

- Nem, megyek �n is, v�rj – v�laszoltam, majd Josh ut�n indultam az ember�radaton �t.

Kint szakadt a h�, gy�ny�r� feh�r vattacukorba csomagolta a vil�got. A havaz�s mindig is szinte megig�zett, ilyenkor megint kisgyermeknek �reztem magam, �s �jfent tudtam hinni a csod�kban. A csillog� pelyhek megbabon�ztak, vakmer�ek voltak, �s csod�sak. Ejt�erny� n�lk�l ugrottak al� az �gb�l, egy bizonytalan c�l fel�, r�b�zva magukat a sorsra. Szerettem volna �n is ilyen b�tor lenni.

Ekkor l�ptek ki az ajt�n – Gabe meg � - �s elker�lhetetlenn� v�lt a tal�lkoz�sunk. M�gsem k�sz�nt. Vajon nem ismert fel a f�lhom�lyban? Vagy tov�bbra sem akart �szrevenni? Nem tudtam eld�nteni, de min�l t�bbsz�r ker�lt a k�zelembe, ann�l kev�sb� szor�tott a gyomrom, �s dobogott a sz�vem, a k�nos �rz�sek sz�pen lassan �tadt�k a hely�ket a megszok�snak. S �k hamar tov�bbmentek, bent pedig folytat�dott a m�sor.

A terem v�g�n �lltunk Josh-sal �s Gabe-bel, mikor ism�t el�t�nt. Gabe pont nekem magyar�zott.

- Tudod, mikor tal�lkoztunk utolj�ra, Molly?

- Plymouth-on?

- Ezek szerint eml�kszel. Pont valamelyik nap n�zegettem azokat a k�peket, te vagy rajta, � – mutatott r� – �n, meg m�g valaki… Tal�n Kate.

Fel� fordultam, tov�bb nem halogathattuk azt a k�sz�n�st.

- Jajj, szia! – hangja olyan meglepetts�gr�l �rulkodott, hogy nem tudtam eld�nteni, hogy eddig t�nyleg nem ismert fel, esetleg nem vett �szre, vagy csak el�t�rt a sz�n�szi v�n�ja.

- Szia! – azt hiszem r�mosolyogtam, majd gyorsan visszafordultam Gabe-hez.

- Fasza az a k�p – de � csak ennyit f�z�tt m�g hozz�, majd tov�bb�llt.

Ekkor cs�rrent meg Josh telefonja.

- Ki kell mennem p�r ember�rt, itt maradsz addig, nem fogsz elt�nni?

- Persze, menj csak.

Josh elment. Mi pedig ketten maradtunk. Rem�ltem, hogy � is elindul, de ekkor el�sz�r r�m n�zett, s t�nyleg hozz�m sz�lt.

 - Akkor csak nem hagylak itt egyed�l. Hogy vagy, mi van veled?

2011 novembere. Ekkor tal�lkoztunk utolj�ra. El�tte sem sokszor, tal�n ha k�tszer, m�gis olyan volt a m�sodik este, mintha mindig is ismertem volna. Volt k�zt�nk valamif�le k�t�d�s, ami t�l er�sen, s t�l magasan fesz�lt ahhoz, hogy csak �gy �tl�pje az ember.

A fejembe k�sztak az egy�tt t�lt�tt este k�pei. Elhalv�nyult eml�kt�red�kek a karjai k�z�tt, �s az illata, ami akkor oly er�sen bennem �lt, de ma m�r nem tudtam felid�zni. Neki vajon jelentett b�rmit is az az este? Esz�be jutottam ut�na legal�bb n�hanapj�n? Be nem v�ltott �g�retek, meg nem cs�rrent telefonok. � tal�n nem �rezte azt, amit �n? Ill�zi� volt a k�zt�nk villan� k�mia?

Ezer, s ezer megv�laszolatlan k�rd�s. De nem tettem fel egyet sem. Csak r�mosolyogtam – �s v�laszoltam neki.