Hi�s�gok m�gly�ja

     A hi�s�got a leg el�t�lend�bb tulajdons�gok k�zt tartj�k sz�mon. Ha valaki rendelkezik eme ism�rvvel, ugyan nem kirekesztett, m�gis gy�l�lt tagja a t�rsadalomnak. �m ha jobban belegondolunk, nincs is ebben semmi kivetnival�. A hi� emberek csup�n tiszt�ban vannak �nn�n �rt�keikkel, an�lk�l, hogy mindezt b�rmif�le �lszer�nys�g m�g� rejten�k. Ezeket az er�nyeket kihangs�lyozz�k, az esetleges hib�ikat, melyek alapvet�en nem is oly nagyok, csup�n �tlagoss� teszi �ket, elrejtik. T�ny azonban, hogy az ut�bbit ritk�n veszik �szre, mert el�bb l�tj�k meg magukban a t�k�letess�get, mint azokat a hib�kat, melyek val�ban elv�lasztj�k �ket ett�l.

     J�magam is csak n�h�ny apr�bb, elhanyagolhat� hib�val rendelkezetem, mely a t�bbs�g sz�m�ra val�sz�n�leg l�thatatlan volt. Mindezt azzal tudn�m al�t�masztani, hogy udvarl�kb�l sosem szenvedtem hi�nyt, �s az emberek gyakran szembes�tettek a t�nnyel, miszerint gy�ny�r� vagyok. �n is �gy l�ttam magam, amin igaz�n nem kell fennakadnia a kedves olvas�nak, mert c�folhatatlanul �gy volt. Tagadnom kellett volna a nyilv�nval� t�nyt, csak, hogy szer�nynek mutatkozzam? Nem, ilyesmi meg sem fordult a fejemben, ahogy az sem, hogy szoros, vagy b�rmif�le bar�ts�got k�ssek ezzel a sz�val.

     Tekintetem az eleg�ns megh�v�ra siklott, mely egy aznap este megrendezett b�lra invit�lta tulajdonos�t. Sokan irigykedtek r�m, s mondt�k, hogy ez mekkora megtiszteltet�s, hisz egy val�ban n�v�s esem�nyr�l volt sz�. �n m�gis �gy l�ttam, megh�v�som nem lehetett k�ts�g, hisz rangban �s kellemben is vitathatatlanul odaill� voltam. M�regdr�ga ruh�mat pr�b�lgattam, mely P�rizsb�l �rkezett, �s a t�k�rben el�gedetten konstat�ltam, hogy t�k�letes m�retre szab�sa minden von�somat el�ny�sen kiemeli.

     � igen, a t�k�letess�g mindig is el�kel� helyen szerepelt saj�t bej�rat� k�zi sz�t�ramban, hogy az els� oldalon kac�rkodhasson azokkal, akik �gy �rzik el�g j�k ahhoz, hogy fellapozz�k azt.

     A b�l alapvet�en �tlagos volt, snassz �s k�zhelyes. Bevallom, j�val n�v�sabb esem�nyre sz�m�tottam. A t�gas helys�ggel, zen�szekkel egyar�nt meg voltam el�gedve, �m a t�rsas�g sajnos alulr�l �t�tte a m�rc�t. Kifejezetten oda kellett figyelnem arra, hogy kinek a felk�r�s�t fogadom el, hisz ink�bb nem t�ncoltam, semmint, hogy olyan emberrel l�ssanak egy�tt, aki nem m�lt� hozz�m.

     Az a fajta voltam, aki k�ls� alapj�n �t�lkezett, �s b�r ez senkinek nem er�nye, m�gis t�ny, hogy az emberek el��t�letesek, �s akarva, akaratlanul, de ez alapj�n k�pesek vagyunk b�rkit beskatuly�zni, m�g ha t�vesen tessz�k is. Mindemellett, n�lam a j� h�r is fontos szerepet j�tszott: lehetett valaki ak�rmilyen j�raval� fiatalember, amennyiben a r�la sz�l� pletyk�k az �n f�lembe is eljutottak, �s ezek a sz�ban forg� h�tr�ny�ra v�ltak, gondolkod�s n�lk�l utas�tottam vissza. Sosem foglalkoztatott, hogy a rossz besz�d igaz, vagy csak egy t�lf�t�tt fant�zi�val meg�ldott ember fikci�i, hisz ha �n tudn�m is, hogy hamisak a v�dak, att�l m�g az a t�bb sz�z ember, kiknek sz�l�nca n�lam is c�lba �rt ugyanazon v�lem�nyen lesznek, �s �gy csak �nn�n j� h�remet tenn�m t�nkre. �gy t�bb felk�r�st is visszautas�tottam annak ok�n, hogy minden f�rfiban tal�ltam valamilyen k�ls�, bels�, esetleg m�sodk�zb�l kapott kivetnival�t.

     Lady Kenway bar�tn�mmal t�rsalogtam, s nem meglep� m�don osztotta v�lem�nyem az est�vel kapcsolatban.

     - Manaps�g egyre sil�nyabbak ezek a b�lok – jegyezte meg.

     - Teljes m�rt�kben egyet�rtek mag�val. A tavaszi t�ncmulats�ga �ta nem volt egy eml�t�sre m�lt� est�m sem.

     - Nos, igen val� igaz, az �n t�ncmulats�gomat neh�z fel�lm�lni, �mb�r m�gis azt hittem, Lady Winney kiss� el�kel�bb t�rsas�got h�v meg – jegyezte meg a megszokott fennk�lt hangnem�ben. – Mindemellett maradjon k�zt�nk, de azt hallottam, volt egy kis botr�nya a kir�lyn� el�tt, �s ez�rt csak azokat az el�kel�ket h�vta meg, akik akkor valamilyen okn�l fogva nem voltak jelen, hogy itt ne legyen t�ma a megal�ztat�sa.

     - Val�ban, pontosan mi t�rt�nt? – k�rdeztem �rdekl�dve, hisz az eff�le pletyk�k mindig felett�bb �rdekeltek.

     - Azt pontosan nem tudom, de �ll�t�lag a csal�dja miatta vesztette el a kir�lyn� kegyeit.

     - De mi t�rt�nhetett, amivel a kir�lyn�t ennyire mag�ra harag�totta? – k�rdeztem ink�bb magamt�l, mert tudtam, hogy t�le nem fogom megkapni a v�laszt.

     - Sajnos nem tudom, csak egy szalonban �t�tte meg a f�lem k�t h�lgy besz�lget�se, de amennyiben �rdekelik a r�szletek, keresd fel Lady Elphee-t, � �ll�t�lag ott volt azon az est�n, �s biztosra veszem, hogy mindent sz�r�l sz�ra elmond mag�nak, minden apr� kis r�szlettel, magam is �gy tervezem, hogy felkeresem valamikor – mondta �s felvetette, hogy tarthatn�nk egy k�z�s tead�lut�nt az eml�tett t�rsas�g�ban.

     M�g sz�mos uras�gr�l �s h�lgyr�l vitattuk meg a hallottakat, �s ezzel remek�l el is �t�tt�k az id�t. Egyik�nk sem akart a n�vtelen t�rsas�ggal vegy�lni, �gy n�ma egyess�get k�t�tt�nk, miszerint elsz�rakoztatjuk egym�st, az est v�g�ig.

     Ahogy Lady Kenway meg�ll�s n�lk�l besz�lt, egy am�gy teljesen �rdektelen t�rt�netet, �jra felm�rtem a vend�geket. Ahogy tekintetemmel �tf�s�ltem a termet, mintha valakit keresn�k, megakadt a szemen egy igaz�n kiemelked� k�llem� fiatalemberen. Egymag�ban �lldog�lt �s a t�ncol�kat n�zte. Arc�r�l ler�tt, hogy unja mag�t.

     - Ki az a fiatalember? – k�rdeztem bar�tn�m f�lbeszak�tva. Lady Kenway egy darabig �rtetlen�l f�rk�szte a t�meget, majd tekintete meg�llapodott ott, ahol az eny�m.

     - M�g nem volt szerencs�m megismerni, de azt hiszem, ez ellen felt�tlen�l tennem kell – jelentette ki.

     - Azt sem tudja, kinek lehet rokona? – Egy percig elt�prengett a v�laszon, majd megr�zta a fej�t.

     - Nem, sajnos fogalmam sincs r�la. – V�lasza meglepett, hisz mi�ta megismertem, most el�sz�r nem tudott felelni egy ilyen jelleg� k�rd�sre. Sz� n�lk�l elindult az eml�tett fel�, �s mire �szbe kaptam, m�r el�tte �lltunk. Magamban meg�llap�tottam, hogy m�g sosem l�ttam ilyen j�v�g�s� f�rfit.

     - �dv�zl�m, Lady Danneville vagyok, a h�lgy pedig mellettem…

     - Lady Kenway – szak�tott f�lbe bar�tn�m.

     - �dv�zletem, h�lgyeim – mondta m�ly, m�gis dallamos hangon – Lord Stiggers – tette hozz� nev�t egy-egy k�zcs�k k�s�ret�ben.

     Lord Stiggers nem okozott csal�d�st, legal�bbis sz�momra semmik�pp, �s Lady Kenway is �gy festett, �lvezi a t�rsas�g�t. Megfeledkeztem minden k�ts�gemr�l a t�ncmulats�ggal kapcsolatban. M�r egy�ltal�n nem b�ntam, hogy elj�ttem, s�t nagyon �r�ltem annak, hogy ott lehettem. Val�s�ggal ittam a szavait, olyan fens�gesen, arisztokratikusan besz�lt. Lady Kenway gyakran k�zbekotyogott valamit, n�ha m�g hosszabb monol�gokat is tartott, melyek meglehet�sen unalmasak voltak, legal�bbis akkor b�rmit is mondott, l�nyegtelennek �reztem. �s sajnos igencsak sokat besz�lt, mert egy�rtelm�en l�tszott, a Lord nem szereti f�l�slegesen mag�hoz ragadni a sz�t, ellent�tben Lady Kenway-jel. V�g�l egy t�ncra invit�ltam az uras�got, hogy legal�bb addig is magam m�g�tt hagyhassam bar�tn�m �rtelmetlen fecseg�seit. L�ttam, hogy szeme haragosan megvillan, de nem t�r�dtem vele.

     Elk�peszt�en j�l t�ncot. Olyan volt, ak�r egy �lom, melyb�l nem akartam fel�bredni. Akkor, ott a t�ncparketten elt�prengtem azon, ez lenne-e a szerelem? Sosem hittem volna, hogy egyszer valaki ir�nt �gy fogok �rezni, f�leg nem ilyen r�vid id�n bel�l. Nem akartam, hogy a zene elhallgasson, nem akartam, hogy a t�ncnak v�ge legyen, nem akartam, hogy k�s�bb esetleg el kelljen v�lnunk. Csak magamnak akartam, hogy egyed�l engem l�sson, csak r�m n�zzen, velem besz�ljen, engem szeressen.

     Mikor a zene sz�p lassan elhalt, visszament�nk Lady Kenwayhez, aki m�g most is m�rgesen m�regetett, amit egy �nel�g�lt mosollyal viszonoztam. Mindez egy pillanat alatt zajlott le kett�nk k�zt, Lord Stiggers tal�n �szre sem vette, vagy tal�n �pp ez�rt t�rte meg a csendet.

     - Javasolhatn�m a h�lgyeknek, hogy keress�nk egy nyugodtabb helyet, ott sokkal kellemesebben t�rsaloghatn�nk – vetette fel, �tlet�t mindketten d�jaztuk.

     A l�pcs� fel� vezetett minket, egy folyos�ra �rt�nk. Rajtunk k�v�l csak n�h�ny szerelmes p�r andalgott, val�sz�n�leg �szre sem vettek minket. Lord Stiggers meg�llt egy ajt� el�tt, majd benyitott. A szoba �res volt, csup�n egy baldachinos �gy, meg egy kom�d �llt benne. Ut�bbin gyerty�k sorakoztak, melyek k�z�l Lord Stiggers n�h�nyat meggy�jtott. F�ny�k halv�nyan t�ncolt a falakon, az uras�g egyet mag�hoz vett, �s le�lt Lady Kenway mell�. Most �n vetettem irigyked� pillant�sokat bar�tn�mre, aki val�sz�n�leg mindezt �szre sem vette. S�rtetten le�ltem az �gyra, h�tat ford�tva nekik, k�zben azon t�prengtem �szre venn�k-e egy�ltal�n, ha kimenn�k. �pp magamban szitkoz�dtam, mikor valaki er�s �t�st m�rt a tark�mra h�tulr�l. Fogalmam sincs meddig fek�dhettem ott �ntudatlanul, csup�n arra eml�kszem, hogy mikor magamhoz t�rtem m�r csak az az egy gyertya �gett Lord Stiggers kez�ben. A kezem az �gyhoz volt k�t�zve, ak�rcsak Lady Kenway-j�, aki m�g mindig eszm�letlen�l fek�dt mellettem. Ahogy mindezt sz�p lassan felm�rtem, �gy �bredtem r� a t�nyre, miszerint vesz�lyben vagyok. Elm�m sz�ntelen�l kereste a menek�l� utat, �m minden pr�b�lkoz�sa hasztalannak bizonyult. M�g arra sem tudtam r�j�nni, hogyan szabad�thatn�m ki kezeimet a szoros k�t�sekb�l. Ekkor akaratlanul is feln�ztem Lord Stiggersre. Arca �res volt, von�sai semmilyen �rzelemr�l nem �rulkodtak. �gy festett, mint aki nem is itt j�r, �s ez m�g ijeszt�bb� tette sz�momra a helyzetemet. Minden porcik�m azt ki�ltotta, hogy menek�lj! �s �n ak�rhogy akartam is hallgatni r�juk, nem tehettem. A k�telek nem engedt�k.

     A gyerty�t felemelte, mintha valami groteszk ritu�l� kegyt�rgy�t tartan� a kez�ben. Furcsam�d, innen hom�lyosan eml�kszem az esem�nyekre. Ami tiszt�n megmaradt bennem az a t�z, mely sz�p lassan elem�sztett k�r�l�ttem mindent, valamint Lord Stiggers, amint h�tborzongat� �lvezettel n�zi a falakat nyaldos� l�ngokat.

     A hi�s�got a leg el�t�lend�bb tulajdons�gok k�zt tartj�k sz�mon. Teljes joggal. Ha valaki rendelkezik eme ism�rvvel, ugyan nem kirekesztett, m�gis gy�l�lt tagja a t�rsadalomnak. A hi� emberek olyan �rt�kekkel b�szk�lkednek, melyek t�l�k f�ggetlenek, vagy tal�n nem is l�teznek an�lk�l, hogy mindezt b�rmif�le �lszer�nys�g m�g� rejten�k. Ezeket az id�z�jeles er�nyeket kihangs�lyozz�k, az esetleges hib�ikat, mely t�bbnyire g�g, arrogancia �s nem utols� sorban maga, a hi�s�g, nos meg se pr�b�lj�k elrejteni. Mert ezeket ritk�n veszik �szre, hisz el�bb l�tj�k meg magukban a t�k�letess�get, mint azokat a hib�kat, melyek val�ban elv�lasztj�k �ket ett�l.

     A t�k�rk�pem minduntalan erre eml�keztet. Az �g�snyomok a mai napig l�tszanak a b�r�m�n, �s ahogy az arcom, �gy �n sem leszek a r�gi, soha t�bb�.

     Akkor elz�rk�ztam a k�lvil�g el�l, �s �r�k�s mag�nyra k�rhoztattam magam.

KRITIKA:

H�ha, LaFree, h�ha… Teljesen elvar�zsolt�l. Igaz�n �r�l�k, hogy v�g�l siker�lt meg�rnod, �s elk�ldened a novell�t.:) Eleinte furcs�ltam a st�lust, majd r�d�bbentem, hogy igen, pontosan �gy kellett meg�rni, �s �tadni azt a bizonyos hi�s�got, amit �tadt�l. Gy�ny�r�en v�gigviszed a c�met te is, magukkal a szerepl�kkel �s a megfogalmaz�ssal. Egyenesen ott �reztem magam a b�lban, valahogy r�sz�v� v�ltam. Az emberis�gre olyan jellemz� pletyk�ss�g, hogy el�t�lj�k egym�st, an�lk�l, hogy b�rmit is tudn�nk a m�sikr�l… Sz�pen megragadtad. Ahogy megjelenik Lord Stiggers a szerelmi sz�lat v�rtam, amit valamik�pp meg is kaptam, de azt�n j�tt, hogy elh�vja �ket, �s m�r tudtam, hogy na, most valami rossz fog vel�k t�rt�nni. M�gis valahogy meglepett a cselekedete, mi is volt ez? A hirtelen j�tt �r�lts�g…? Nem igaz�n tudok rosszat mondani a novell�dra, t�nyleg nagyon tetszett. Sz�vesen olvastam volna tov�bb, maradtam volna m�g az �ltalad fel�p�tett vil�gban, de azt hiszem pont az volt hozz� a t�k�letes hossz, �s hiba lett volna t�bbet �rni. Egy kis korrekt�r�t viszont eszk�z�ln�k: legel�t�lend�bb – igek�t�, ezt egybe kell �rni, �s volt egy r�sz, ahol a mag�z�s k�zben egy igealakot tegez� form�ban tett�l bele: …keresse fel Lady Elphee-t, � �ll�t�lag ott volt azon az est�n, �s biztosra veszem, hogy mindent sz�r�l sz�ra elmond mag�nak… (keresd helyett)

H�t, azt hiszem ennyi lenne, gratul�lok a novell�dhoz!:)