2015.06.25.

Újra, és újra megnyitottam az oldalt, de igazán sosem vettem rá magam, hogy ténylegesen ideüljek és pötyögjek valamit. A kedvenc blogolóim sorra zárnak, és bevallom kicsit én is motivációt vesztettem. Mindezek dacára, író vagyok! Nincs meg mindig az indíttatásom, az ihletem... De bármi rossz történik velem, az első után ide vezet a blogomhoz, kiírom, leírom, megértem, feldolgozom. Ezért sosem fogok teljesen bezárni. Lesznek boldog periódusok, kevés írással, vagy anélkül. Sajnos, egyszer fent, egyszer lent, így mindig itt fogok kikötni és elpanaszolom nektek, magamnak, bárkinek! hogy épp mi zökkentett ki a boldog mindennapokból. Nekem sokakkal ellentétben megvan minden lehetőségem, hogy "papírra vessem" a borongós gondolataim, az életem darabkáit. 

Egy szó, mint száz. Jönni fogok. Hol többet, hol kevesebbet. De amíg örömöm lelem az alkotásban, nem lesz ember, aki ezt elveheti tőlem.