2015.02.16.

Száztornyú város, városok királynője, arany város... Ez lenne Prága?

Lepukkant hídak, befekedett szobrok arany díszítéssel, egyforma épületek különböző színben. Ez volt az első benyomásom a városról. És három nap alatt sem sikerült meggyőznie.

Pénteken reggel hatkor indultunk el Pestről, majd a GPS istentudja milyen kis mellékutakon vitt, de azt hittem sosem hagyjuk el az országot. Mire végre felkeveredtünk az M1-esre... Végtelenségnek tűnt. 

Ezt követték a végtelen benzinkútkeresések, mert a kocsiba LPG-t kell tankolni. (Én azt sem tudtam eddig, hogy létezik ilyen üzemanyag...) Egy örökkévalóság után értünk el Kutná Hora városába. És egy másik végtelen alatt találtuk meg a csonttemplomot. 

Bizony csonttemplom, vagy osszárium, ahogy tetszik. Képzeljetek el egy temetőt, a közepén egy gótikus kápolnával, Kívülről semmi különleges, na de belül...! A berendezési tárgyak, díszítőelemek mind emberi csontokból vannak. Egy csillár, ami az emberi csontváz minden elemét felvonultatja, a falon koponyák... Hátborzongató én mondom. (Majd ha megszereztem a képeket mutatok párat.) De közben egy élmény látni.. (Meg az én elborult elmémről beszélünk.)

Mire elértük Prágát, már este hat fele járt az idő, a következő totál creepy meglepetés a szállás volt. A barátom végig a Motel című filmmel példálózott, meg hogy mennyire hasonlít, és teljesen beszaratott. Első ránézésre kívülről, üveg lépcsőház, egy emelet, de vagy három emeletnyit mászik az ember mire felér (mi van alatta?), belülről meg... egyéjszakás hotel. Ha szépen megfogalmazom. Mindenhol párok, a szobák rosszul hangszigeteltek és egy közös térből nyílnak, ahol asztalok, székek, fotelek és hangulatvilágítás. A kiszűrődő hangok, na azokat inkább hagyjuk is. A szobával különösebb gond nem volt egyébként, viszonylag tisztának mondanám. Bár az ágy. Franciaágy két külön kényelmetlen kanapématraccal, köztük öt centis réssel. Én meg a fél éjszakát a lyukban töltöttem. 

Este sörözgettünk, pizzáztunk, beszélgettünk négyesben a másik párral, akik alapvetően az utat szervezték, meg hívtak minket. A srác a barátom csoporttársa. Elég hamar megtaláltam én is a közös hangot velük, sőt második estére már mindenki szinte túlzottan is elengedte magát, és jöttek a jobbnál jobb témák, amikről úgy általában nem beszél az ember.

Mint mondtam, maga a város nem győzött meg. Szerintem a Károly hídra sok jellemző ráaggatható, de a szép tuti nincs köztük. A várnegyed hangulatos, az óváros is a macskaköves utacskákkal, de ennyi. Budapest szép. Prága, nos, semmi különös. 

Minden kis negatívumtól függetlenül nagyon jól éreztem magam. Csütörtök estétől ma egyig folyamatosan együtt voltunk a barátommal, és egy olyan pillanat sem volt, mikor azt mondtam volna, hogy jajj de unom, és sok. Közel sem. Egy pillanatra sem engedtük el egymást, teljes összhangban voltunk a városnézés tekintetében is, és a kis hülye sértődéseink újra és újra rádöbbentenek minket, hogy mennyire szeretjük egymást. 

Végezetül... Mi és a Prágás sapó.. Mert megláttuk és nem hagyhattuk ki.:D