2014.11.27.

Hogyan válhat valaki az egyik pillanatról a másikra újra olyan fontossá, mintha mindig is az életem része lett volna...? 

Annyiszor megbántott már, és mégis, újra, és újra visszaengedem az életembe, a szívembe... Napi rutinná vált a beszélgetésünk, reggeltől estig, Két hét alatt közel 2300 üzenetet váltottunk facebookon. Az nagyon sok. Nagyon, nagyon.

Nem akarok egyik kapcsolatból esni a másikba, nem akarok együtt lenni vele, de ha közeledik képtelen vagyok nemet mondani. 

Szeretethiányom van, kiborultam a vizsgaidőszaktól, és csak arra vágyom, hogy valaki jól megölelgessen, hozzábújhassak, és újult erővel folytassam a tanulást. Arra vágyom, hogy ő öleljen meg...

Elkeserítő ez a helyzet. Tudom, hogy ő többet akarna, és fogalmam sincs, hogy én mit akarok. Nehéz bíznom benne, de ha csak egy nap nem beszélünk szinte fáj a hiánya. 

Amikor vasárnap együtt jöttünk fel busszal, és az első óra után megfogta a kezem, határozott éreztem valamit. Olyasmit, amit rég nem. Képtelen voltam elhúzódni.

És akárki akármit mond, vizsgaidőszakban szinglinek lenni, a legnagyobb szívás a világon. Még akkor is, ha nem lenne időm egy kapcsolatra, annyira szükségem van a támogatásra, hogy nem tudom, hogy küzdöm végig anélkül ezt az egészet.