Ha el�szik a haj�, csak a bolond �szik ut�na – �n vil�g�letemben bolond voltam.

Id�n erre a h�tv�g�re esett kis v�rosk�nk egyetlen nagy kultur�lis esem�nye a sz�reti fesztiv�l. Kisv�ros l�v�n �sszefutsz mindenkivel az este folyam�n – ak�r akarsz, ak�r nem. �gy esett, hogy szinte egy volt �vfolyam tal�lkoz�ba torkollt a kis csapatos, p�r bar�tos est�nk. Term�szetesen Marci is ott volt, mert hol m�shol lett volna…? De mire mi oda�rt�nk, a vil�g�t nem tudta. K�sz�nt, nagyon meg�r�lt nekem, azt�n ennyiben is maradtunk. Eleinte, mintha direkt nem j�tt volna a k�zelembe, mikor �gy alakult, hogy mell��ltem, egy ideig besz�lt�nk majd �tfordult a m�sik oldalra. Kisv�rtatva tov�bb is �lltam onnan, de valahogy bennem volt a k�sztet�s, hogy a szemem sark�b�l mindig l�ssam, hogy merre van. Itt volt az alkalom – � csatak r�szeg, �n valamennyit ittam, de j�zanul gondolkodtam – enn�l t�k�letesebb szitu�ci� nem is alakulhatna ki, ahhoz a bizonyos besz�lget�shez. Amikor r�-r� pillantgattam, sokszor �gy �rz�keltem, hogy � is azt figyeli, hogy merre vagyok, de k�zben m�gsem. Nem tudtam eld�nteni, hogy ker�l, vagy szimpl�n leszar. Ahogy �ltem egy padon a volt oszt�lyt�rsaim gy�r�j�ben, j� p�rszor odaj�tt, le�lt a mellettem �l� l�ny �l�be, �s volt egy pont ahonnan azt �reztem, hogy nem ker�l, s�t, igyekszik a k�zelemben lenni, de m�gsem velem besz�lget. A legv�g�re jutottunk el od�ig, hogy mell�m �lt, b�r a k�zt�nk lezajlott p�rbesz�deket nem illetn�m „besz�lget�s” n�vvel. Nem tal�ln�k benne h�romn�l t�bb �rtelmes mondatot. Sz�val, ha a nagy besz�lget�sre v�rtam, az elmaradt. Ha most nem t�rt�nt meg, meglehet, nem is fog soha. Tal�n egyszer, ha csak ketten r�gunk be, vagy legal�bbis egy kisebb t�rsas�gban. De azt hiszem, jobban tenn�m, ha t�vol tartan�m magamat t�le. T�l sokszor �reztem tegnap a k�sztet�st, hogy a k�zel�ben legyek. Nem szabadott volna ezt �reznem. Mi lett volna, ha t�k r�szegen ker�l�k oda? Soha az �letben nem akarn�k m�r t�le semmit, de megijedek minden egyes alkalommal, amikor r�d�bbenek, hogy hi�ba hittem, hogy m�r nem sz�m�t nekem semmit, igenis sz�m�t. �s � valahogy mindig tudja, melyik az a pont ahonnan, megint sz�m�t valamit nekem, �s egyb�l nem foglalkozik velem, b�r el�tte viszonylagos rendszeress�ggel �rogatott. Hi�ba volt j�zanon olyan j� t�rsas�g, �s el akartam hinni, hogy ez a r�gi Marci, tegnap ism�t r� kellett d�bbennem: � m�r nincs. M�ltkor �nmagam voltam vel�k, tegnap egy h�lye, naiv 15 �vesnek �reztem magam. Amikor a padon �ltem, �s a pad t�ml�j�ra tette a kez�t, �s l�nyeg�ben �tkarolt, simogatni kezdte a v�llam, �s az jutott eszembe, hogy mennyire j� lenne r�d�lni, �s elhinni, hogy m�g mindig itt van nekem az a fi�, akivel �r�kon �t meg�ll�s n�lk�l tudtam besz�lni, aki meg�rtette minden kis h�lyes�gemet, �s mindig t�bb volt, mint bar�t, de nem el�ggel… De nincs itt. Soha nem is lesz m�r. �gy nem mozdultam, nem reag�ltam az �rint�s�re, nem rendeztem fesztiv�lt, hogy ne �rjen hozz�m, de nem is b�jtam hozz�, hogy hi�nyozt�l. Mert eg�szen eddig nem tudtam, hogy hi�nyzott. M�g mindig hi�nyzik, �s �r�kre fog is, mert m�r sosem lesz semmi ugyanolyan, mint amikor �ltal�nos iskol�sok voltunk. Sz�val ennyi volt h�t. �t m�r r�ges-r�gen elvesztettem, �gy 15 �ves koromban. Ideje elengedni, t�ll�pni, �s nem arra v�rni, hogy majd r�m�r, besz�lget velem, �s minden ugyan olyan lesz, mint 5-6 �vvel ezel�tt. Azt hittem m�r t�l vagyok ezen… De �gy n�z ki, bizonyos �rz�sek sosem m�lnak el. 

(Egy�bk�nt a bar�tomnak mindent elmondtam el�z� kedden, megk�rdeztem, hogy zavarja-e, �s azt mondta, hogy nem, �s �gyis sz�lna ha zavarn�. Rem�lem t�nyleg.)