2014.09.15.

Persze, átmentem tegnap. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy barátnőm, és a film miatt mentem. De amikor délután öttől nem tudtam tanulni, mert folyton bejött valaki a szobánkba és szóval tartott, akkor úgy voltam vele, mindegy, hogy itt nem tanulok a koliban, vagy náluk... Meggyőztem magam. Elméletileg 7-re kellett volna átérnem, ugyanis Gyűrűk ura 3 ment a Cool tv-n, és az volt betervezve, mert én még nem láttam. (Mondjuk jó lett volna az első résszel kezdeni, ha már itt tartunk. Részletkérdés.) 7 után pár perccel oda is értem, miután Örsön telibe fröcskölt egy busz, szóval pillanatokon belül Zita melegítőjébe feszítettem. Eleinte igazából nem volt semmi említésre méltó, néztük a Gyűrűk urát több-kevesebb (inkább kevesebb) odafigyeléssel. Közben mindenki kockult, meg szakangol/szaknémet házit írtunk közös erőfeszítéssel. 

10 után valamivel vége lett a filmnek, és akkor kitaláltuk, hogy valamit tényleg nézzünk már meg... Úgyhogy Marci kiválasztotta 'A következő 3 nap"-ot. Nem mondanám, hogy egyetértettünk, de elkezdtük nézni... Vagyis mi ketten a filmet, Zita meg a laptopján valami játékot. A film egyébként arról szól, hogy lecsuknak egy nőt, mert ráfognak egy gyilkosságot, és húsz év börtönt kap. A férje pedig megtervezi a szökését a börtönből, majd az egész család eltűnését az Államokból. Bár magamtól soha a büdös életben nem néztem volna meg, a végére ott izgultam szinte mind a tíz körmömet lerágva, hogy na most mi lesz már...?? Úgyhogy nem bánom, hogy megnéztük, tényleg nem... Közben kimentünk egyszer cigizni, mármint ők cigiztek én csak pofáztam, és annyira jó volt beszélgetni. Szeretek rájönni, hogy milyen értelmes emberek, és mennyire jól gondolkodnak...

Összességében kicseszettül jól éreztem magam. És rájöttem, hogy nem akarom elengedni... Akármi történt is köztünk a múltban, akármennyire is megbántott, hazudott bármit csinált, az mind csak a kapcsolatunkról szólt. Barátként sosem hagyott cserben. Szóval miért is ne léphetnék tovább, és lehetnék a haverja, esetlegesen a barátja valakinek, akivel ennyire hasonló gondolkodásmódunk és értékrendünk van? Nem tett semmiféle kétértelmű közeledési kísérletet, egy pillanatig sem éreztem kínosan magam, és önmagam voltam velük, hosszú idő után. Sőt estére kölcsönadta a Spongyabobos plédjét, hogy 'úgy alhassak, mint a királyok'. (mondjuk ez egy kicsit indokolatlan volt) És olyan igazi régi marciillata volt, amire csak azokból az időkből emlékszem, amikor a legjobb barátom volt. 

Így történt hát... Talán tényleg oka van annak, hogy nem tudunk továbblépni igazán, és újra, és újra egymás életének részévé válunk. Mindenesetre nem fogok küzdeni ez ellen... Sodródom az árral, csak arra figyelek, hogy ne bánthasson meg... És lehet, hogy már igazából nincs is mit megbeszélnünk, csak el kell engednünk a múltat...