2014.08.27.

Hosszú idő után, végre ezt a trilógiát is a kezeim közé kaparintottam. Már olyan hosszú ideje kinéztem ugyan, de valahogy mindig találtam olyat, ami hirtelenjében jobban kellett. Ez a bejegyzés inkább ajánló lesz, mintsem kritika, ugyanis nem tudok rá igazán rosszat mondani!

Még abban az időszakomban találtam, amikor lángoló szerelemmel égtem a disztópikus regények iránt. Azóta csalódtam ugyan a témában, mert sablonná vált az egész, de ez a trilógia felülmúlta minden várakozásom, és túllépett az előítéleteimen.

A fülszöveg volt, ami kissé elbizonytalanított eleinte:

"Kilencvenöt nap, és védett leszek. Nem tudom, fájni fog-e a kúra. Túl akarok lenni rajta. Nehéz türelmesnek maradnom. Nehéz nem félni, amíg nem vagyok biztonságban, habár a delírium eddig még elkerült. Mégis aggódom. Állítólag a régi időkben az emberek megőrültek a szerelemtől. Ez a legelvetemültebb gyilkos a világon: akkor is végez az áldozattal, ha megérinti, és akkor is, ha nem."

Féltem, hogy a végén túl nyálasba vált át, és azokért a romantikától csöpögő regényekért nem vagyok oda. Pozitívan csalódtam! Persze, akadnak romantikus jelenetek, de nem folyt szét a kezemben a könyv. 

Az alaptörténet az, hogy a szerelmet tartják legveszélyesebb betegségnek a világon, és 18 éves korában mindenki átesik a kúrán, ahol egy operáció keretében eltűntetik az agyából az érzelmi központot, és mindenki boldog lesz. Az érettségi vizsgát egy beszélgetős vizsga követi, ahol tízes skálán pontozzák a végzősöket, és a pontjaiknak megfelelő három párt jelölnek ki számukra - belőlük választhatnak majd, hogy kit szeretnének társnak. Vele az egyetem után összeházasodnak, gyerekeket nevelnek, és konfliktusmentes boldog életük lesz. Ezt biztosítja számukra a kúra. 

A fiúk és a lányok érintkezése teljességgel tilos a kúra előtt, nehogy elkapják az amor deliria nervosát - azaz a szerelmet. Lena is ebben a hitben nevelkedik, úgy hiszi ez a legjobb élet, hiszen az anyjánál nem működött a kúra, és ezáltal el is veszítette őt. Bár újra, és újra visszhangzanak a fejében az anyja utolsó szavai hozzá: "Szeretlek téged. Ezt jól jegyezd meg! Ezt nem vehetik el tőled." 

Aztán megismeri Alexet (akibe fél perc alatt beleszerettem, és egyből a fikcionális szerelmi listán élére ugrott), és elkapja a delíriumot - és rájön, hogy sosem vágyott másra.

"Hirtelen annyira nevetségesen és ostobán egyértelművé válik minden, hogy hangosan fel tudnék nevetni. Ezt akarom. Soha nem akartam semmi mást. Minden egyéb – minden idáig eltelt nap összes másodperce, ami eddig a csókig vezetett – jelentését vesztette."

Lena jellemfejlődése határozza meg az egész sorozatot, a naiv, érzelemmentes világban élő - és ezt tökéletesnek látó - kislányból, egy szerelmes, mindenre elszánt, bátor nő lesz. Aki akkor sem adja fel a hitet, mikor már minden ellene szól.

Gyönyörű megfogalmazás, szinte tapintható érzések, a tiltott szerelem izgalma, a forradalom első lángjai, majd a mindent eldöntő csata. Mindezt sablon nélkül, egyedien, és nem egy köteten át tartó véres harccal. Egyszerűen tökéletes. Számomra legalábbis.

Összességében: 10/9,9 (És az az egy kis levonás a nyögvenyelős indulásnak, ahol a naiv Lena szinte idegesítően hisz a világukban.)

Remélem van akinek felkeltettem az érdeklődését ezzel is, de még teszek egy-két idézetet  - kizárólag az első kötetből, nehogy lelőjek valami poént.

"Nem lehetsz boldog anélkül, hogy néha boldogtalan lennél."

"A szív törékeny dolog. Ezért kell nagyon vigyázni rá."

"…az idő egyszer csak elkezd rohanni az ember előtt. Szökdécsel. Bukdácsol, Vízként folyik ki az ujjaim közül. Valahányszor lemegyek a konyhába, és látom, hogy egy újabb napra lapozták a naptárat, képtelen vagyok elhinni. Rosszullét kavarog a gyomromban, egy ólomsúlyú érzés, ami minden nappal egyre erősödik."

"Aki felugrik az égbe, nagyot zuhanhat, De meglehet, hogy repülni fog."  

"Szerelem: egyetlen szó, egy leheletfinom dolog, nem szélesebb vagy hosszabb egy élnél. Az is: él, penge. Belevág az életed közepébe, mindent kettészel. Előtte és utána. A világ széthullik a két oldalra."

"Elképesztő , milyen hatást tudnak kifejteni a szavak: szinte széttépik az embert belülről."

"A szerelem a legelvetemültebb gyilkos a világon: akkor is végez az áldozattal, ha megérinti, és akkor is, ha nem."

"– Honnan tudod, hogy attól leszel boldog, ha olyanná válsz, mint mindenki más?"