2014.08.16.

A k�pek egyt�l egyig saj�tok. (�s j�n m���g.)

�kk�k�nt csillannak fel a h�feh�rre meszelt h�zak a domboldal m�regz�ld f�i k�z�tt. A nap sz�z sugar�val �geti �ket, nem tudja, hogy a gy�m�ntot nem lehet ily k�nnyed�n elpuszt�tani.

Feh�r h�zak a hegyoldalban, mint apr�cska fogak a tenger ny�ladz� sz�j�ban.

K�k �s z�ld megannyi �rnyalattal t�ncol a v�zt�kr�n. Al�bukom, s k�r�m fonj�k sz�nkarjaikat – hideg �lel�s – m�gsem akar�dzik kib�jnom bel�le.

K�rbez�r a k�ks�g, s �n bele akarok veszni. Halak, apr�cska sz�nes halraj, vel�k �szom. Leny�g�z, ahogyan befogad a tenger, nem akarom l�tni t�bb� a felsz�nt.

K�r�l�lel a Nap l�thatatlan sugarakkal.

V�gigny�lok a nap�gyon, v�z vagyok, ami szanasz�jjel folyik, �s v�rja, hogy ezernyi t�zes sug�r felsz�r�tsa, fel�gesse, �s visszak�ldje a habok k�z�.

A ruha puha anyaga ezernyi t�vel szurk�lja a b�r�m. Sz�r, viszket, �get… Nincs, ami leh�thetn� a t�zet.

A hull�mok hint�v� var�zsolj�k a haj�t. Jobbra, s balra leng – mag�val r�ngatja a gyomrom. �s �n gyermeki lelkesed�ssel lesem a habokat, egy-egy idet�ved� delfin ut�n kutatva.

L�ngra lobban a v�lgy, s ezernyi felh�cs�kk�nt gomolyog fel a f�stje.