2014.07.12.

Amikor két éve, és két hónapja újra találkoztunk, egész este téged kerestelek a szemeimmel. A tudat, hogy ott voltál egyszerre töltött el izgalommal, és rettegéssel. Nem tudtam, te is érzed-e, amit én, hogy annyira fáj-e a hiányom, mint nekem a tiéd. Élveznem kellett volna a zenét, a táncot, de csak egy gondolat futkosott az agyamban fel, s alá, eltompítva az érzékelésem a külvilágra – mi lesz ma este? Emlékszem, ahogy odajöttetek, és én a nyakadba borultam, aztán kimenekültem levegőzni, mert minden érzékszervemben ott dobogtál, az illatod, a tested, ahogy az enyémhez simul, a hangod, az arcod… Úgy éreztem megfulladok odabenn. Az este a saját útját járta, én pedig utánad kutattam, de nem voltál sehol. Reményvesztetten ültem le a fiúk közé az asztalhoz, aztán megjelentél és azt mondtad, hogy most kimegyünk. Órákig beszélgettünk, és mikor eljött a búcsú ideje nem tudtalak elengedni. Nagy sokára megcsókoltál, és őszintén mondom, az volt életem legjobb csókja.

S azóta eltelt ez a két hosszú év, amit melletted tölthettem. Sok minden változott körülöttünk, s én felnőttem. Egyetemre mentem, önálló lettem, és érettebb. Te viszont ugyanaz vagy, aki akkor voltál. Hosszú ideje érzem, hogy valami nem stimmel velünk. Én már nem vagyok boldog. Futok a változás után, szabadságra vágyom, és olyan dolgokat teszek, amikre nem vagyok büszke. Keresem a boldogságot mindenben, mert hiányzik.

Mikor beszélgettünk utoljára úgy, igazán? Mikor vettél le utoljára a lábamról? Tudom, minden két emberen múlik. Szeretlek, és veled szeretnék lenni. De változtatnunk kell. Vissza kell szerezned az önbizalmadat. Magadra kell szedned az elvesztett férfiasságot. Fel kellene nőnöd. Az élet nem arról szól, hogy minden este bulizik az ember, szendvicset eszik, és hajnalban fekszik. Kell a kikapcsolódás, de nem naponta. Vannak fontosabb dolgok. Én szeretném valamire vinni az életem, és nem egy harminc éves nővé akarok változni, aki képtelen felnőni, minden este bulizik, és haldoklik a karrierje. Nem vagyok karrierista, de szeretem, amit tanulok. És most is eljárok az állatorvosnak segíteni, mert engem ez érdekel. Ezt akarom csinálni. Te tényleg villamosmérnök szeretnél lenni? Akkor tegyél érte, tanulj, gyakorolj nyáron is – és nagyobb eséllyel fog jól menni a következő félév. Ha pedig nem ezt szeretnéd, akkor találd ki, hogy mit – és indulj el arrafelé. Vedd a kezedbe az életed, nem én szeretnélek löködni az úton. Találd meg a sajátodat, és küzdj azért, amiről álmodsz… Merj tenni érte, és ne várd, hogy minden az öledbe pottyanjon… Az életünk nem tündérmese. Próbálok kitartani melletted. Minden erőmmel azon vagyok, hogy annyira szeresselek, és azt érezzem, amit éreztem. De egyedül nem fog menni. Ehhez ketten kellünk.