2014.06.25.

Tegnap jelen voltam életem első igazi műtéténél, ahol nem patkány feküdt az asztalon, hanem egy kutya. Sajnálatos módon a mi kutyánk... Pár hete vettük észre, hogy nagy valószínűséggel emlődaganata van a kisasszonynak (vagy inkább öreglány, a maga 11 évével?), az állatorvos megerősítette, és tegnap megműtöttük. Én asszisztálhattam.

Nagyon izgultam előtte, mert fogalmam sem volt róla, hogy milyen érzéseket fog kiváltani belőlem, hogy az a kutya fekszik ott az asztalon, akit születésétől fogva ismerek, még ha nem is hozzá kötődtem a legszorosabban. Attól is tartottam, hogy mi lesz, ha nem ébred fel... Az altatás mindig kockázatos - és mégiscsak 11 éves a picúr. Szerencsére minden a legnagyobb rendben ment, felesleges volt minden aggodalmam.

Az altatás egy picit rosszul érintett az elején, megkapta a szurit, és pár perc múlva eldőlt, és pont olyan volt, mint aki meghalt. Elkezdtem előkészíteni, leborotválni a pociját, aztán bebetadinozni, és 'bemosakodtunk'. Innentől leginkább néző, és adogató voltam, persze, de nagyon érdekes volt. Az állatorvos végig magyarázott, hogy mit-hogyan-miért.

Először kivágta az emlődaganatot, és minden tévképzettel ellentétben, akármilyen friss egy hulla, nem vérzik úgy, mint egy élő kutya. (Bocsi, elfelejtettem szólni, hogy csak erős idegzetűeknek..) Volt egy kis artériás vérzést, azt lekötötte, meg egy jó adag kapillárisos. Még az összevarrás után is vérezgetett, úgyhogy kapott rá két peánt (ez ilyen elszorító izé, hogy ne vérezzen), ami rajta is maradt, hogy szépen bealvadjanak a kis erecskék. Az emlő amúgy is egy vérrel jól ellátott terület, de egy daganat az meg még jobban.. Így a kettő együtt valami egészen durva vérzést produkált. 

Amikor ezt a részt összevarrta, Angyalka elkezdett ébredezni, csóválni a farkát, stb, úgyhogy rá kellett altatni. És nekiláttunk a hátsó résznek. Kiderült, hogy az nem a daganat része, hanem valahogy bement egy 2 centis toklász a bőre alá, és az csinált, valami brutális gyulladást. Én is megfogdoshattam, hogy milyen csomósak lettek ott a szövetek meg minden. A végén ezt is összevarrta, sőt én tehettem bele az utolsó öltést. A pocakjában középen is van valami nagy csomós izé - csak találgatunk, hogy mi lehet, de mivel mégegyszer már nem lett volna szerencsés ráaltatni, ezért az megmaradt egy későbbi műtétnek - feltéve, hogy nem egy bedurrant nyirokcsomó, ami így, hogy minden rossz eltűnt mellőle, majd szépen visszakúszik a normális méretére. A műtét után még kapott egy antibiotikumos szurit - amit szintén én adhattam be - sőt még kaptam még egyet, amit majd pénteken kell megkapnia.

Hát, ennyi volt az első asszisztenskedésem, de a nyár folyamán többször is fogok menni, ha minden úgy alakul, ahogyan szeretném. Most lesz 4-5-6-án Zombán távlovas verseny, ahol ő lesz a fő állatorvos, de sajnos pont egy időpontban van a VOLT-tal, így ezt ki kell hagynom. Pedig a lovazás jobban érdekel, mint a kisállatok. 

A műtét után hazahoztuk a kutyust, azóta mellette ülök/fekszem, itt aludtam vele az előszobában (amúgy kinti kutya), egy matracon, de nem mondanám nagy alvásnak, mert eltekintve attól, hogy kétszer álmodtam, nem is emlékszem, hogy aludtam volna. Szerencsére fél 9-re hazaért a húgom és leváltott, úgyhogy délig aludtam egyet. Azóta meg megint itt ülök, és várom, hogy valaki hazajöjjön. 3 óra elmúlt... Még talán 1 óra... Hát nem pont így képzeltem ezt a hetet, de most egy kis időre Önfeláldozó vagyok.