Szabadság

Mi is a szabadság? Egy érzés? Egy gondolat? Van, akinek az élet, és van, akinek egy ismeretlen fogalom. Tudja, hogy létezik valahol, ám sosem volt, és talán sosem lesz lehetősége érezni a valódi értelmét. Szerintem sohasem lesz senki teljesen szabad, hisz vannak kötelességeink, de vannak olyan pillanatok az életben, amikor úgy érzed, hogy tiéd a világ. Azt hiszem, ez a szabadság érzése.

Sok ilyen pillanat van, néhányuk egy másodperc alatt elillan, de vannak, amik akár órákig is eltarthatnak. Mikor futsz, és érzed, hogy nincs előtted semmilyen akadály, és most elmenekülhetsz minden gondod elől, vagy ha épp egyszerűen csak a természetben sétálsz. Nem hallani semmi mást, csak a lépteid halk zaját, és a madarak csicsergését. Néha talán, ha eléggé fülelsz, meghallhatod egy-egy másik állat hangját is. Gyönyörködhetsz a vadon nyújtotta szépségekben, a szebbnél szebb kilátásokban és ezekre a csodálatos percekre megfeledkezhetsz a hétköznapi problémáidról. Nem számít, hányszor teszem meg ezeket az utakat, mindig lenyűgöz az anyatermészet különleges szépsége, hogy mennyi minden él rajtunk kívül a világon, bár nem mindig vesszük észre rohanó életünk során. Mégis, van egy érzés, amikor mindennél szabadabbnak érzem magam. Amikor semmi sem számít, és úgy érzem, bármit megtehetek, bárhova eljuthatok, mert vele vagyok. Ez a lovaglás. Csak ketten vagyunk, előttünk hosszú rétek, lankás dombok. Szemlélem a tájat, ahol nemrég gyalog jártam, most lovam büszkén felveti a fejét, és elég egy apró jel, hogy nekirugaszkodjon. A sebesség mámora átjárja a testem, az adrenalin lüktet az ereimben, és ilyenkor tényleg úgy érzem, enyém a világ. Csak lovam patáinak dobogását hallom, a hajam fújja a gyorsaság szele. Ez egy utánozhatatlan érzés. Szabad vagyok, de mégis érzem, hogy valamivel összetartozom. Nem csak a természetben lehet kiváltani ilyen érzelmeket, akkor is megtapasztalom, ha a lovardában vagyok. Elindulok a felállított akadály felé, és mikor elég közel értem, csak megadom a jelet, és a fenséges lény elrugaszkodik. Egy pillanat az egész, egyetlen röpke pillanat, egybeolvadok a lóval, és úgy érzem, mintha repülnék. Majd földet érünk, és szinte már nem is emlékszem, milyen volt. Számomra ez a szabadság. De egy ilyen hely is van, ahol szabadnak érzem magam, és nem érzékelek szinte semmi rosszat. Ez is a lovakhoz kötődik, ez a hely a lovardám. Messze a város zajától, szinte szomszédok nélkül, elzárva a romlott külvilágtól. Egy olyan terület, ahol mindig jól érzem magam, mindig boldog vagyok, elfelejtem a gondjaim, bajaim, és azokkal vagyok, akiket szeretek. Ezek azok a dolgok, amik nekem a szabadságot jelentik.

Nem tudom, kinek mit jelent ez a szó, hogy szabadság, vélhetően mindenkinek egészen mást. Van, aki a zenében találja meg ezt az érzést, ahogy lepenget egy húrt, vagy lenyom egy billentyűt és hirtelen egészen más világba érkezik, és van, aki egy rajz, vagy festmény elkészítésében. Olyanok is vannak, akik könyvekbe temetkeznek, vagy épp fantáziájukban írják saját történetüket. Akad, aki pedig a táncban teljesedik ki. Mindenkinek kell, hogy legyen egy ilyen dolga, hobbija, hisz e nélkül az érzés nélkül üresebb lenne a világunk. És bár ezer más helyen is megtalálhatnám ezt az érzést, én mégis úgy érzem, hogy ember soha nem érezheti magát szabadabbnak, fennköltebbnek, mint lóháton.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés