egy boltkóros naplója avagy a romlott társadalomról való filozofálás után következzenek a tegnapi vásárlásom örömei
2013.07.07. (basszus, elfelejtettem kívánni 7.07kor:|)
 Úgy döntöttem optimálisabb lesz, ha a bejegyzés teljes megszületése után próbálkozom meg a címadással, mert úgyis elcsapongok every fuckin' time. Szóval, így megadatik az esély, hogy a fő témát (mármint ha sikerül valamiről összefüggően véleményt nyílvánítanom) mutassa a cím.
Tegnap vásárolni voltam (amit meglepően sokszor tettem a nyáron), de most kivételesen nem barátnős vásárlás volt, hanem családos. Éééés végre eljött a pillanat, hogy találtam egy olyan bikinit, aminek jó a felsője. Most komolyan. Ezek a pántnélküli izék, amikkel tele van az összes bolt, mire jók? Dísznek. Ugrok egy fejest, aztán volt felső, nincs felső. Vagy felfele jön le, vagy lefele. Kösz, nem. Amúgy a SIX-ben sikerült rátalálnom, így a vétel igen nagy dilemma volt, tekintve, hogy alapvetően bizsus bolt, és nincs próbafülke. Dehát, aki mer, az nyer... És nyertem.:D Végre sikerült felújítanom a fülbevalókészletem is (amúgy kóros fülbevalómániában szenvedek), az egyik 6-os csomagolást be is mutatom:
Ők azok.:)) Vettem még egy ilyen hatos csomagot, de az nem volt fent a Claire's oldalán, én meg.. hát.. lusta vagyok lefényképezni, feltenni stb. (sad story) Ezen kívül két gyönyörűszép hullámcsattal is bővült a készletem, a SIX jóvoltából. Hogy lehet, egy hullámcsat gyönyörű? Hát a képhez ismételten lusta vagyok, de elmagyarázom (legalábbis megpróbálom): szóval színét tekintve réz, és olyan, mintha egy ág lenne. Tele levelekkel. Imádom. What's more, még vettem egy hosszú gatyát is, ugyanis leárazás van a H&M-be. Sötétkék, világosabb kék összevissza vonalas mintával (értsd: virágos, kacskaringók, levelek). Szóval, szóval jó kör volt. Amikor kb. két hete Pesten voltunk barátnőmmel vásárolni, akkor vettem még egy rövidgatyát, meg egy ruhát. Huhh, azokat is imádom.
A rövidgatya az első számú szerelmem.*-*
Mindenesetre: jelenleg imádom a nyári ruhatáram. Ami azt illeti, az elmúlt év alatt rengeteget változott az ízlésem. Eddig odavoltam a sokszínű, mintás, feliratos dolgokért, jelenleg ilyesmit nem is nagyon veszek fel. (Na jó, az túlzás, hiszen van belőlük egy csomó még, de ha tehetem nem ezek az elsők, amiket kikapok a szekrényből. Mostmár inkább a csipkés, egyszínű, pasztell, virágos dolgok fognak meg, És az új szerelmeim a ruhák. I mean az egyberészes szoknyák... Huhh, annyira jó érzés egy ilyenben sétálgatni. Csoda, hogy tegnap nem vettem egyet se.:'D
Nahát, nahát, a ruháknál kötöttem ki. Ez csak az igazán váratlan fordulat. Hova tűnt az elmélyült filozofálgatás a romlott társadalmunkról? No, sebaj, majd máskor.
never grow old
2013.07.05.
(Annak, aki nem tudja elolvasni: we never really grow up, we only learn how to act in public.)
Én mindenesetre kétlem, hogy valaha is felnövök. Mármint, úgy igazán. Örökre a kedvenceim maradnak a mesék, és inkább nézek meg egy rész Sissi hercegnőt (youtube-on fenn van mind az 52 rész, ha valakit érdekelne, bár a 10. után angolul csak, de tök érthető!:D), mint valami kultúrsorozatot, amiről mindenki beszél, Barátok közt, vagy Gossip girl, vagy nem tudom. (Jó, oké, bevallom, nyáron meg akarom nézni a Gossip girl-t is.) És örökre A neveletlen hercegnő naplója lesz a kedvenc könyvsorozatom. Harmadszorra olvasom ki egyben a sorozatot, és hihetetlen, de még mindig ugyan úgy a hatása alá tud vonni. Meg Cabot egy isten. De tényleg. Amikor Michael és Mia összejönnek, meg együtt vannak, meg bármi történik, és úgy kiráz attól a hideg, hogy olvasom, mintha velem történne... Ez nem sok könyvvel volt így. Az emberek 99%-a furcsán néz rám, amiért ennyi idősen ezt olvasom. Én meg furcsán nézek rájuk, mert az 50%-uk egyáltalán nem olvas. (sad story bro) Tegnap délelőtt a közeli város központjában üldögéltem egy padon (én amúgy falusi vagyok, és imádom), egyik barátnőmet vártam. Várakozás közben elővettem a könyvem, és olvasni kezdtem. És erre mi volt az emberek reakciója? Bámulás. Mintha egyenesen a Marsról landoltam volna. Aztán idő volt, elraktam a könyvet, és a telefonommal kezdtem babrálni. Ez volt az a pont, ahol egyszerűen kikerültem a tekintetek kereszttüzéből. Kérdem én, ez a mai társadalom? Igen, ez. Ha telefonnal ücsörögsz, babrálsz, játszol, netezel, ki tudja, mit csinálsz az társadalmilag teljesen elfogadott, mondhatni elvárt dolog egy várakozó egyéntől. Bezzeg, ha egy könyvet veszel a kezedbe, hogy hasznosan üsd el a drága időd, akkor kinéznek. Szomorú, de igaz. Néha kifejezetten furcsának érzem magam. Mármint, van egyfajta furcsa gondolkodásmódom, amit az átlagemberek sosem fognak megérteni. Másképp látom a világot, más értékeket tartok fontosnak. Nem mondanám viszont, hogy kilógok a társadalomból, mert nem. Relatíve sok barátom van, mármint olyan igazi jó barátok. Meg persze haverok is. Eljárok velük bulizni, iszom velük, és jól érzem magam. Ebből a szempontból teljesen átlagos vagyok. Legalábbis annak mutatom magam. A felszín alá azonban csak kevés embert engedek be, mert nem értenék meg. Nem is várom, hogy megértsenek. Ha van véleményed fura vagy.
Legyél vélemény nélküli tömegember, és akkor majd elfogad a társadalom.
Na ez az oka annak, hogy írni kezdtem.
Megint, hogy lyukadtam ki ide A neveletlen hercegnő naplója irányában élő érthetetlen szenvedélyem kimagyarázásától? Hát bevallom őszintén: fogalmam sincs.
information
Az előző bejegyzésből kihagytam, és... Jó, mindegy. Mint látjátok nyitottam egy új blogos modult, ez lesz a főoldal. A régebbi bejegyzések pedig megtekinthetőek lesznek ITT.
Mi is van velem? avagy egy lökött 18 éves filozofálgatásai
2013.07.03.
First of all, ígértem, hogy teszek majd a versekből, úgyhogy mielőtt mindenki megunja az olvasást, kezdek egy verssel. A címe csak annyi, hogy2012.12.21. Ez sok mindent elárul, egy elborultabb pillanatomban keletkezett a "világvége" előestéjén.
Íme:
Csak ülök.
Körülöttem minden réges-régen csendes.
Magányban.
Gondolataim közt igen veszedelmes.
Tűnődöm.
Holnap tán véget ér minden, mi nekem kedves.
Félelem.
Mennyi minden van még, amit nem tehettem meg.
Érzelmek.
Kimondatlan fejemben hevernek.
Látomás.
Az ördögök néznek, és nevetnek.
Képzelet.
Vajon jó jön, vagy majd tovább szenvedek?
Kérdések.
Változás érkezik, tán valami rettenet?
Na és a válaszok…?
Vannak, de nincsenek.
Amúgy imádom a nehezen megfejthető, elgondolkodtató (na itt vajon mire gondolt ez a szerencsétlen?) típusú verseket, avagy éljen az avantgard (no nem mintha én ilyet alkottam volna, ez csak mellékes információ). Furcsa érzés, amikor az érettségire való készülés folyamán olyan versek jönnek veled szembe, amikkel a négy év alatt nem találkoztál. Egyáltalán hol voltam én irodalmon? És ekkor rájössz, hogy mennyire jó versek voltak, olyan költőktől, akiktől nem is számítottál rá. Én is így döbbentem rá, hogy az irodalom jó. Pedig örök életemben reálos voltam inkább (azon kívül, hogy írni mindig is írtam, amióta az eszemet tudom, és másodikos korom óta falom a könyveket),de a hozzáállásom így jellemezném: megoldok három matekérettségit, csak a törikönyvet ne lássam többé. Na jó, fogalmam sincs, hogy lyukadtam ki itt, de amit valójában szerettem volna közzétenni, az egy versszak Arany Jánostól, ami az egyik legjobban megfogott tanulás közben:
"Közönyös a világ... az élet
Egy összezsúfolt táncterem,
Sürög-forog, jő-megy a népség
Be és ki, szűnes-szüntelen.
És a jövőket, távozókat
Ki győzné mind köszönteni!
Nagy részvétel, ha némelyikünk
Az ismerőst... megismeri."
Szerintem ez annyira átadja a mai társadalmat is, talán még jobban illik a mostani állapotokra, mint arra, ami Arany idejében volt. Mindenesetre nagyon tetszik.:)
Alapvetően nem is az irodalomról akartam írni, hanem a tegnapi vicces esetünkről a legjobb barátnőmmel. És bár gyanítom idáig már senki nem ér el az olvasásban, azért közzéteszem. Mert elszomorító, hogy mekkora IQ figther emberek vannak. Gondolom már mindenki tisztában van a cigi kérdésével, mármint a sorban nyíló Nemzeti Dohányboltokkal, avagy a helyekre, ahol mostantól egyedüli módon cigarettához lehet jutni. Hát, tegnap volt szerencsénk betérni egy ilyenbe, ahol nekem kellett cigit venni, ugyanis barátnőm dohányzik (najó, inkább partycigisnek mondanám), de még csak 17. Beléptünk, barátnőm mondta, hogy mit kér, én meg továbbítottam a csávónak. Ő pedig a személyimre volt kíváncsi. Oda is adtam, erre így nézegeti:
"hádde ez nem jó, te még nem vagy 18"
Elég hatalmas szemeket meresztve közöltem, hogy dehogynem, januárban lettem. Erre tovább nézegette, számolgatott, majd nagy nehezen beismerte a tévedését, és beengedett (igen, eddig kívül álldogáltunk, mert 18 év alatt be sem lehet menni). Bementem, kértem, olyan nem volt. Kiszóltam, hogy akkor milyen legyen, barátnőm oda akart jönni, erre a csávó konkrétan rábaszta az ajtót, hogy 18 év alatt nem jöhet be. Majd megkérdezte, hogy neki veszem-e, mert akkor nem adja ki. Mondtam, hogy nem, nekem lesz, és akkor halál nyugalommal hagyta, hogy fizessek. Egyszerűen zseniális volt. Nem tudom, mégis mit hitt, hogy odaadom a személyim megmutatni, hogy még nem is vagyok 18? Az észosztásról eléggé lemaradt szerencsétlenje. Mindenesetre tényleg fájó látni, hogy hova süllyed a társadalmunk. Minden tekintetben.
már megint nem a tanulással töltöm az időm
2013.10.23.
Jackeline végre feltelepítette az új photoshoppot. Ennek eredményeként teljes új designt hozott létre.:D
Nekem tetszik, remélem nektek is.:)
Még egy fontos szolgálati közlemény, hogy a novellaíró verseny határidejét véglegesítettem november 8-ra. Aki addig beküldi, azt kritikázom, stb, aki nem, az így járt. Persze erről majd még küldök egy kör e-mailt is, csak előzetesen ide is írtam.:D
És akkor most megyek, és beletemetkezem az anatóimába.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
