2014.01.18.

A válasz igen, kibaszottul az.

Amikor azt mondtam, hogy a biofizika fog kinyírni, nem gondoltam ennyire komolyan.

Ma mindenesetre megálmodtam a saját temetésem, ahol szellemként voltam jelen. Elég durva volt. Minden úgy kezdődött, hogy éltem, de tudtam, hogy meg fogok halni valami balesetben, azt is tudtam, hogy mikor meg hogy, de nem éltem át. Csak egyszer csak tudtam, hogy én mostmár halott vagyok... Aztán a saját temetésemen találtam magamat, szellemként. Láttam, ahogy temetik be a sírt, és nem értettem, hogy mit keresek én még itt, és miért nem tudok átkelni, meg egyáltalán, mit kéne csinálnom...

Szépen végigjártam a megjelenteket, akik ott voltak, és szerettem őket, mindenkit megöleltem, vagy hozzáértem valahogy, és láttam, hogy érzik, hogy valami történik, de nem látnak. Én meg azt akartam mondani, hogy de itt vagyok. Odaértem két volt osztálytársamhoz, akik nagyon jó barátom és barátnőm voltak, és megöleltem a barátomat és akkor ő meglátott. Hu, nagyon durva volt. És elmondtam neki, hogy nem tudom, hogy most mit kell csinálnom. Ő se tudta. Utána megpróbáltam belefeküdni a sírba, hogy dobálják rám a földet, hátha meghalok, aztán rájöttem, hogy már meghaltam és nem halhatok meg mégegyszer. És akkor valahogy eszembe jutott, hogy csak ki kell várnom a temetés végét és átkelhetek. Onnantól megnyugodtam és vártam. És felébredtem.

Ahh jesszus, kicseszett durva volt. Tiszta olyan volt, mint a Charlie St. Cloud halála és életében, hogy csak ő látta a szellemeket. Azt hiszem egy kicsit megviselt mostanába ez a sok temetés... És ami még durvább, hogy az egész álomból az maradt meg legjobban, hogy milyen jó érzés volt megölelni a barátom.

Hát nem vagyok normális.:D Esküszöm nem...:D

2014.01.17.

Gyerekek, ez a biofizika rövid határidőn belül ki fog nyírni. Ezt hót komolyan mondom. 

Egyszerűen a 12. tételig jutottam ma el, úgy hogy a tegnapi 6ot is szépen felmondtam meg átnéztem mégegyszer, és igazából ezt a 12-t tudom is. De onnantól beállt az agyhalál és nem tudtam többet feldolgozni. Most még a 20-ig átnéztem anyával, aztán holnap el kéne jutnom a 31.-ig, hogy tartsam a szintet. Ójjajj. Bár az optika könnyebb már, és kevesebb dolgot kell megérteni. 

Komolyan, abból áll a tanulás, hogy egyszer megértem - ez a leghosszabb folyamat, mikor szembejönnek ilyen Einstein egyenletek, aztán megtanulom, és visszamondom magamnak. Összességében 2 óra alatt tanulok meg 6 tételt. Gyors fejszámolás után ez azt jelenti, hogy holnap 6 órát kell intenzív tanulással töltenem. De 6 tételenként kell 1 óra pihi. Ez felér legalább 8 órával. Ejj, de várom.

Hú, hát ez ismét egy pozítív bejegyzésre sikeredett. Se baj, 21-én meglátjátok majd, hogy milyen boldog tudok lenni.^^

2014.01.16.

Váratlan fordulatok sokasága, avagy mese a szövettan rejtelmeiről, és az újonnan felfedezett fizikai készségekről. Ez lett csak volna (helyesezígy?) az igazán jó cím.:D 

Na lássuk a medvét (amivel, ha találkozunk, mindenképp boncoljuk fel, ugyanis csak így láthatunk barna zsírszövetet a veséje körül). Túlestem végre a szövettan vizsgámon. Öröm, bódóttááá. Már csak biofizika, és utána édes lesz a szabadság, abban a másfél hétben, amit semmittevéssel tölthetek (meg vásárlással, bulizással, lovaglással, írással, stb.:D), mielőtt megkezdődik a második szemeszter. Ejj, de várom.

Félretéve a szarkazmust, ma reggel mit sem sejtve, remegő gyomorral 9 órakkor elindultam a 10kor kezdődő szövettan vizsgámra - nehogy valami oknál fogva elkéssek. Körülbelül fél 10 után 5-10 perccel már ott álltam a neoprimitív stílusban épült bugyirózsaszín épület előtt, ami bizony zárt ajtókkal várt rám. No sebaj, még van 20 perc. Teltek, múltak a percek, nem tudtam magammal mit kezdeni, átnézni már nem volt erőm a dolgokat, a nejlonharisnyában szépen fogalmazva is kifagyott a seggem, és lőn 10 óra, állunk ott 5en, megszeppenve. És nothing happened.

A lábaim elgémberedtek, már azt sem tudtam mit csináljak, dehát be csak nem mehetünk a HKba mi lesz, ha közbe megjelenik a drága vizsgáztató. 45 (!!!) perccel később látjuk ám, hogy baktat felénk nagy meglepetésünkre Kótai doktor úr. Vicces kedvében lehetett, mert megkérdezte, hogy 'maguk mind ránk várnak?' ó, dehogy is, a Messiást várjuk. Egyébként valóban nem rá vártunk, mert úgy tudtuk Rácz Bence vizsgáztat a metszetekből. Sebaj.

Fenn már pörgött a mutatvány, megkaptuk a két metszetet, az egyik egy különleges festésis eljárásos volt, amin fel kellett ismerni a festést, és hogy mit fest meg, a másik egy sima metszet, többféle szövettel, ahol beállítottak részeket, és mi az? Ettől a résztől féltem szinte a legjobban, de mindent felismertem, úgyhogy egy hibátlan 5össel mehettem a tételhúzásra. (A vizsga 5 jegyből áll, a félévben írt első zh, metszetfelismerés és 3 tétel.) Tekintve, hogy a második zh-m elég ronda bukta volt, nekem még egy metszetet fel kellett ismernem a gépről, már az irodájában. Mit ne mondjak, ez a része nem volt a legkedvesebb - 4 kérdés egy metszetről, amin (ha ez valakinek mond valamit) volt egy hengerhám kehelysejtekkel, ezeket kellett felismerni, és egy lazarostos kötőszövet, amiben nekem a buzi kis kötőszöveti sejteket kellett megmondani. A plazmasejttel nem volt problémám, de a fibroblast helyett, ismért sikerült fibrocytát írnom. (a zh-n ugyanez a metszet volt és ez volt benne a kérdés. így utólag.) Ez is megvolt húzhattam a 3 tételemet, a collagén rostok keletkezése, a csontszövet általános jellemzése, és a thrombocyták fény- és elektronmikroszkópos szerkezete. Nyugodtan konstatáltam, hogy ezeket tudom, és így is lett. Elmondtam mind a hármat, egyet-egyet kérdezett, megkaptam a jelesem, és viszontlátásra. Ettől féltél te ennyire? Hát, ettől.

Miután elhagytam a termet belenéztem az indexembe, hogy na mégis. Nézem a képet az elején - hát ez meg miért színes. Jéé, ez nem is én vagyok! Így történt, hogy visszakopogtam, hogy ez nem az indexem. Hát az, hogy lehet? És tényleg így van. Megelőlegeztünk Annának, egy 5öst. 

Hát ezután immáron a saját indexemmel hagytam el a tett színhelyét, boldogan röpdösve. Adtam 700 forintot a szegény gyerekeknek gyűjtő néninek, aki egyébként nagyon cuki volt. És folyamatosan gyönyörűségnek hívott.:'DD De, ha már itt tartunk elmesélem azt a részét is, hogy mikor sétáltam be vizsgára, akkor a kutyás csöves bácsi a Keletinél kéregetett. Én meg megfogadtam, hogy na, ha ötös lesz, akkor bizony adok neki egy kis aprót. De visszafele már nem volt ott. Viszont épp a metró fele elkapott ez a néni, vagyis azt hittem csak szórólapot osztogat, de kiderült, hogy könyvjelző, és hogy így gyűjt. Én meg isteni sugallatnak vettem, hogy inkább a gyerekeknek segítsek, mint a kutyás csöves bácsiknak, úgyhogy az aprópénzt kiegészítettem egy ötszázassal és megvolt a napi jócselekedetem. Egyébként utálom a kéregetőket.

Így esett a szövettan vizsgám, és már csak a biofizika vár rám. És még engem is meglep - de élvezem tanulni. Ma tanultam már 6 tételt a 46ból (tudom, tudom, elmebeteg vagyok), és szinte azt érzem, hogy felvilágosodtam. Gimiben egy kurva szót nem tanultam fizikát, olyan volt a tanárom, és most olyan furcsán jó érzés, ahogy lassanként megértem, hogy mi van ott és miért. És logikus. Úgyhogy holnap folytatom is, vagy 15 tétellel, mert 3 napom van rá. Meg egy ismétlő nap. 

Azt hiszem sikerült bepótolnom a bejegyzésmentes értelmetlenposztos napokat, talán előre is. Úgyhogy most kialszom magam, és holnap belevetődök a biofizika rejtelmeibe.

2014.01.15.

Sosenemizgultammégennyire. Detényleg.

Jesszusom.

Képtelen vagyok összefüggő mondatokra, és ááá.

Hallgassatok zenét.

2014.01.14.

Helyzetjelentés:

tegnapi állattan: 4-es.

szövettan tételek: 85/42

fuck this shit. csokit akarok, és aludni.

(egyébként szeretnék egy kiselefántot is. 60-70 évig élnek, ami azt jelenti, hooogy örökre a barátom lenne.*-*)