2015.01.06.

Most egy hosszabb életjelet is adok magamról, mielőtt belevetném magam az élettan tanulásba. Ez a vizsgaidőszak kivesz az emberből minden energiát, már hányingerem van, ha a tanulásra gondolok... De ha ügyes vagyok, már csak 9 nap. Alig több, mint egy hét belefektetés, és lesz egy fél hónapom. Amikor alhatok, lovagolhatok, sorozatot nézhetek, és Vele lehetek... Már látom a fényt az alagút végén.

Viszont a sikerek éltetnek, és ha úgy nézem, ez életem legjobb vizsgaidőszaka. Volt már 10 vizsgám, és egy négyes kivételével mindegyik ötös, ami azért, visszahozza az ember előző félévben elvesztett önbizalmát... Jó persze, ebből voltak faktos vizsgák, könnyű vizsgák, meg azért ez az anatómia féléve. De hát van egy ötös anatómia szigorlatom! Ami tényleg nem kis szó. Igaz másfél év munkája van benne, hiszen hétről hétre tanultam, és gyakoroltam és meg lett a gyümölcse. El sem hiszitek, mennyire kibaszottul boldog vagyok. 

Az, hogy eddig még nem buktam ki a végigtanult napoktól, hogy én voltam az egyetlen, aki nem sírt egyszer sem az anatómia szigorlat miatt, aki tudott enni, és aludni végig... csak Neki köszönhetem. Olyan kiegyensúlyozott és boldog vagyok végre, mint már rég nem. Persze tanulás közben nem a legjobb, amikor eszembe jut és csak azt veszem észre, hogy öt perce csak ülök, bámulok magam elé, és mosolygok.
Teljesen egy hullámhosszon vagyunk mindenben, rengeteget beszélgetünk, nevetünk, szivatjuk egymást, még többet nevetünk, és elég egy nézés, és egymásnak esünk... Tökéletes az egész, annyira az, hogy nem is lehet igaz. 
Iszonyatosan féltem ettől a kapcsolattól... És most annyira örülök, hogy belevágtam, és bátor voltam... Sosem tudtam volna meg, hogy mennyire jó lehet vele.