az anat szigorlat előtt már csak ezek éltetnek
2014.12.30.
- Min gondolkosz ennyire?
- Azon, hogy túl hamar kezdtem el túl sokat érezni... Azt még nem jelenteném ki, hogy szeretlek, mert ilyennel nem dobálózok, de...
Én meg csak mosolyogtam és adtam egy csókot a szájára.
- Most nem is fogsz semmit mondani? - nézett rám nagy szemekkel.
- Hát így a vége után, nem tudom, hogy mit kéne mondanom...
- Miért, te szeretsz?
- Azt még nem tudom...
- Mindenesetre örülök, hogy így alakult...
- Én is örülök.
- Minden olyan természetes veled, nincs semmi, ami erőltetett lenne. És úgy érzem bármikor bármit elmondhatok, és ez nagyon sokat számít.
- Én is így érzem, és ez nagyon jó.
- Boldognak tűnsz...
- Mert boldog is vagyok.