2014.12.23.

Tegnap sikeresen letudtam a vizsgaidőszak decemberi részét, és eddig egészen sikeres félévet tudhatok magam mögött. Persze a neheze még csak most jön, a január 5-ei anatómia szigorlat karöltve a 15-ei élettannal... Életem első végigtanult karácsonya vár rám.

De maradjunk a pozitívumoknál. 

December 16-a óta hivatalosan is kijelentettük - együtt vagyunk. Furcsa belegondolni, hogy 4 év után ismét itt tartunk, és akárhányszor, akármennyire is szidom magam érte, közben mégis boldog vagyok. Úgy érzem ennek így kellett lennie, és minden múltbéli hülyeségünkön túllépve most működőképesnek tűnik a kapcsolatunk. Mindketten pozitívan állunk hozzá, és teljesen felesleges lenne tagadni, ami köztünk van. Akkor meg miért ne próbálnánk meg? A legrosszabb, ami történhet, hogy pofára esek. De azt hiszem, elég erős vagyok, hogy felálljak.

Mindenesetre most iszonyú cukik vagyunk, tényleg. Karácsony előtt már nem tudunk találkozni, de 28-án cserébe együtt karácsonyozunk egyet. Abban maradtunk, hogy nem veszünk egymásnak ajándékot, mert bőven elég lesz, ha találkozunk végre, lesz süti, karácsonyfa, és megnézzük a Reszkessetek betörőket. Mert Kevin nélkül nincs karácsony. :3

Annyira rég éreztem magamat így... Legszívesebben az összes időmet vele tölteném, és amint történi bármi kis hülyeség az az első dolgom, hogy leírom neki.

*hajnali 1 elmúlt*

ő: "aludnék
csak faszom tudja mikor tudunk legközelebb beszélni :S
de megpróbálok már holnapra intézkedni"

én: "de cuki vagy :3 :DD"

ő: "jóhát na :$ ha már csak egy üzenet tudok szúrniés böksz rá két: :DD-t már az megéri :3"

Szóval így állunk. Én meg ülök a képernyő előtt és idétlenül mosolygok. Mert egyszerűen nem tudok nem mosolyogni, ha róla van szó. Azt hiszem, belészerettem.

És még annyi mindenről akarnék írni, és annyi minden történt... Holnap meg karácsony, amit egyszerűen imádok... De tanulnom kell. Folyamatosan, megállás nélkül. Szóval majd amint tudok, jelentkezem... Mindenkinek kellemes (és tanulásmentes!) ünnepeket.:)