2014.11.15.

Szakítani sosem könnyű, és hiába hinnéd azt, hogy könnyebb ha te teszed meg ezt a lépést, mintha téged hagynak ott, de amikor ilyen szituációba kerülsz végül rádöbbensz, hogy nem, szakítani sokkal rosszabb. Megbántani valakit, akit egykor nagyon szerettél, látni, hogy szenved, és elsírja magát. Kibaszottmód szar érzés. Szóval én sokkal könnyebben kezelem, ha engem bántanak meg, mert tudom, hogy erős vagyok és továbblépek, mintha én bántok meg valakit. Hát így állunk... Véget ért a 2,5 éves mesém, lezártam, és várom, hogy jobb legyen. Nem akartam tovább szórakozni vele, mert már így is túl sok mindent tettem a háta mögött, amit nem kellett volna... 

Úgy érzem magam, mint egy kupac szerencsétlenség. A kanállal nutella evés, és a depressziós számok végighallgatása abszolút nem dobott a hangulatomon. A többiek buliznak, de most az alkohol gondolatától is felfordul a gyomrom.

Lényeg a lényeg, most fogom magam és kialszom magamból a depressziómat, holnap pedig újult erővel állok neki az élettan tanulásának. A kapcsolatosdit pedig legalább fél évre félrepakolom, aztán majd esetleg lehet róla szó. Most élni akarok, bulizni, és jól érezni magam. És nem törődni semmi mással csak azzal, hogy végre boldog legyek.