2014.06.23.

Az elmúlt időben eltűntem egy kicsit - először a vizsgaidőszak, aztán a nyár első hete.. Egyszerűen alig jutottam gép elé. A nyárba gyorsan belecsaptunk, olvastam, jártuk Pestet, vásároltunk, moziba voltunk, buliztunk.

És akkor vegyük szépen sorra. A moziban a Demónát néztük, 3D-ben persze. Istenkirály film! Angelina Jolie szerintem nagyon jól játszik, tetszett a történet is, nem is volt annyira kiszámítható, sőt a végén még majd el is bőgtem magam.. Szóval, tényleg, nagyon jó. Persze ez az én véleményem csak, és biztos rátett a mozihangulat, meg a 3D is...

Aztán a bulik. Amikor tavaly kis gólyaként ácsorogtam a Déli pályaudvaron, teljesen meg voltam szeppenve. A vonaton aztán odakeveredtem a mostani egyik legjobb barátnőm mellé, és már egy fokkal jobb volt. Szép lassan megismertük a csoportunkat, néhány felsőbbévest... És persze tudtuk kik a szervezők. De eszembe sem jutott volna, hogy az utolsó vizsgájuk után (ők most végeztek, vagyis még ott a gyakos félév, dehát értitek) velük fogok bulizni. És mégis így történt. Az estét nem szeretném részleteibe menően taglalni, mert csúnyán rottyra tettem magam, és ezt nem szeretem, meg ilyenkor utána mindig rosszul érzem magam, mert fogalmam sincs kivel mit beszéltem, és mennyire égettem be magam. Úgyhogy igyekszem túllépni. De amíg képben vagyok, ami azért egész sokáig úgy volt, addig nagyon jól éreztem magamat, és nagyon fognak hiányozni jövőre, de tényleg.

És akkor a könyv. Mióta először hallottam róla, arra vártam, hogy a kezembe vehessem a Beavatott trilógiát (Divergent). Lehet emiatt váltak túl naggyá az elvárásaim, de itt és most kijelentem - én nem vagyok tőle elájulva. Mert miről szólnak a mai regények...? (már amelyik nem a vörös pöttyös sablon)

1. Vegyél egy disztópiát, egy kasztokba/csoportokba/körzetekbe stb. sorolt társadalommal

2. vegyél egy lányt, aki önmagát átlagosnak hiszi, nincs megelégedve magával, de kívülről mindenki látja, hogy különleges

3. a.) vegyél egy fiút, aki valamilyen rejtélyes módon egyből észreveszi a lányt, aztán szép lassan összejönnek
vagy b.) egy szerelmi háromszöget, ahol még a lány sem tud választani a fiúk közül

4. robbants ki egy forradalmat

5. ölj meg egy csomó fontos szereplőt, akár magát a főszereplőt is

6. jöjjön létre egy új társadalmi rend, egy csomó megnyomorodott, lelkileg vagy testileg is sérült emberrel

BUMM, KÉSZ A KÖNYV

Hát nem így történt szinte mindegyikben? Katniss, Tally, Tris, America, Juliette, Callie... 

Igen, az Éhezők viadalát szerettem, mert mellette úgy volt összerakva, és megírva az a könyv, hogy ültem a végén kiüresedve, hetekig, sőt hónapokig gondolkodtam rajta, és még most is érzem azt a jóleső érzést, ha meghallom Arshad - Girl on fire-ét (nem, nem Alicia Keys)... Sőt, szerettem a Testbérlőket is, a Párválasztót is, és odáig voltam a Ne érintsért. Tetszett a Csúfok... De most elolvastam a Beavatottat, és elmaradt az utóhatás. Az első könyv még tetszett, érdekes volt ez a csoport felépítés, gondolkodtam, hogy én vajon mi lennék? Bátor? Művelt? Önfeláldozó? Őszinte? Barátságos? Ha választanom kellene biztosan a Bátrakat választanám. Túlságosan nem érdekelnek az emberek ahhoz, hogy Önfeláldozó legyek, képtelen lennék éjjel-nappal tanulni, és túl sok bennem az érzelem, hogy Műveltté válhassak, a Barátságosok túlzottan passzívak, és nem tudnék 0-24-ben boldognak tűnni. Őszinte lehetnék, talán, mert az esetek 90%-ban ami a szívemen, az a számon. És Bátor? 

Elgondolkodtam, hogy mitől félek. Rettegek a kígyóktól. Tériszonyom van. És még biztos van egy csomó dolog, amire most nem is gondolnék... Viszont hatalmas akaraterőm van, amit akarok, az úgy is van általában. Szeretnék megtanulni lőni - mind fegyverrel, mind íjjal - és erősödni is szeretnék, mert jó érzés, ha meg tudja védeni magát az ember. Az elmúlt 7 hétben rengeteg új izmot növesztettem az Insanityvel, és bár a fogyást nem igazán érzékelem mellette, de formásodni mindenképp formásodtam. Mindenesetre nagyon élvezem, ahogyan érzem magamon az erősödést. Önbizalmat ad, hogy úgy érzem, ha rám támadnak 1 év önvédelmi edzésre járás, és a most felszedett izom segítségével meg tudnám védeni magamat.  És visszatérve, akármilyen tériszonyom is van biztos vagyok benne, hogy gondolkodás nélkül ugrottam volna le a tetőről a Bátrak központjába, és csúsztam volna le a Hancock toronyból... Én a Bátrakat választanám. 

Vissza a könyvekre. Az első tehát még tetszett, ott volt Négyes, meg a csoportok megismerése, maga a kiképzés. És innentől teleírom spoilerrel, mivel jönnek a következő kötetek, illetve a harmadiknál már olyan szinten kiakadtam, hogy azt ki kell adnom magamból. Elérkezünk az első támadásokhoz, és megkezdődik a vérontás. Előbb Tris anyja, aztán apja, meg közben Will, és szép lassan mindenki meghal. Forradalom forradalom hátán, ilyen lázadás, olyan lázadás. És a végén nyírjuk ki Trist is, mert hát miért ne. EZ MI? Melyik az a szívtelen író, aki megöli a saját főszereplőjét. Az utolsó fejezeteket végigbőgtem. De tényleg. Nem értettem, hogy miért kellett a harmadik kötetben bevezetni Tobias szemszögéből, aztán mikor jött a halálszérum, és David utána ott várta Trist... Egyből leesett, hogy na ezért. És onnantól csak folytak a könnyeim, és legszívesebben kivágtam volna az egészet a kukába, miközben azon gondolkodtam, hogy ez nem lehet, biztos feltámad, nem ölhet meg egy főszereplőt.. Veronica Roth még nagyobb elmebeteg, mint Suzanne Collins. Komolyan mondom. Ez az a három könyv, amit az életbe többet nem fogok a kezembe venni... Köszönöm, elég volt a forradalmakból. És most kicsit csökkent is a disztópia fanatizmusom. Éhezők viadala csak egy van. És most azt fogom újraolvasni...