2014.06.08.

Most lesz a születésnapja. Tudjátok furcsa dolog ez... Nem gondoltam rá, már hetek óta. És tegnap ránéztem a dátumra... És egyből eszembe jutott, hogy szülinapja lesz. És most mi legyen? Írjak az idővonalára? Írjak üzenetet? "Felejtsem el?" 

Azt hiszem el nem felejthetem... A névnapjánál megtehettem, pedig előtte pár nappal beszéltünk újra. De egy születésnap... Az más. Ő is felköszöntött minden évben, akármennyire is nem voltunk beszélő viszonyban. Ha valaki hosszú ideig sokat jelent neked, bármi történjen is, ez az a nap lesz, amikor eszedbe jut. Mosolyogsz a közös emlékeken, megköszöntöd, és igyekszel visszacsúszna a feledés jótét homályába... Ez valahogy így van rendjén.

Már csak az a kérdés, hogy üzenet, vagy idővonal...? 

Ha üzenetet írnék, azt mutatná, hogy többet jelent, mint amennyit. Hisz nem mindenkinek ír üzenetet az ember lánya. Azt mutatná, hogy beszélgetni szeretnék vele, amit nem tudom, hogy szeretnék-e. Ha pedig üzenetet írnék, és utána mégsem beszélgetnénk... Valószínűleg az zavarna. 

Viszont ő akart mellém ülni a buszon, ő írt rám azóta kétszer. Másodszorra elég csúnyán leráztam, és én alapvetően nem tettem eddig semmilyen közeledési kísérletet felé - nem is biztos, hogy szeretnék. De talán illene.

Ha a falára írnék, azt éreztetném, hogy eszembe jutottál (vagy kiírta a facebook), és ennyi. Két dologra lehetne belőle következtetni, az egyik, hogy nem érdekel, hogy beszélünk-e, és keres-e, a másik, hogy továbbra is elvárom, hogy ő keressen.

Nem tudom mi a gond velem, de ha tanulni kell, akkor az érzelmi drámák mesterévé válok. Pedig egyértelműen magamnak generálom az egészet.

A hátam közepére sem hiányoznak ezek a lezáratlan kapcsolatok. Miért nem tudunk csak leülni egymással szembe, elmondani egymásnak, hogy mennyit, és mit jelentettet számunkra a másik...Aztán túllépni az egészen. Mi már sosem leszünk barátok, semmik sem leszünk már. Csak az ő szájából akarom hallani, hogy fontos voltam neki, hogy számítottam neki, hogy volt idő mikor igazán szeretett... Azzal a feltétel nélküli szeretettel, ami a szerelemben sosem létezhet igazán - csak az igaz barátságok tudják fenntartani.

Végül egy kis helyzetjelentés:

tételek: 161/60
visszalévő napok: 8

kezdek nagyon félni.