2014.05.20.

Dr�ga Zsani,

Tudod, van, aki kin�vi a falut – a nagyv�ros forgatag�ba v�gyik, az embers�g �s emberis�g s�llyeszt�j�be. R�gen �n is ilyennek hittem magam. Kis kamasz voltam m�g, akit semmi sem �rdekelt, csak a bulik, �s a t�rsadalmi el�rehalad�sa. Mit foglalkoztam �n a term�szet sz�ps�g�vel, a nyugalommal, az erd�kkel… De van egy pont, mikor feln�v�nk.  �s �n feln�ttem a faluhoz.

�szrev�tlen, lass� folyamatk�nt, egy �les hat�rvonalat �tl�pve, vagy trag�di�k sor�nak hat�s�ra, de elj�n az id�. �s egy nap majd eszedbe jut, mikor komolyodt�l meg…? De hi�ba is keresed a v�laszt… V�ltoz�sok sorozata l�k r� a s�rgak�ves �tra, aminek a v�g�n m�r nem �z fog v�rni, hanem az �rett �nmagad.

Ha valaki nekem szegezn� a k�rd�st, mi�ta gondolkodom m�shogy, �n sem tudn�k r� konkr�t v�laszt adni. Egyszer csak �rt�kelni kezdtem a m�v�szetet. Hirtelen bel�ttam a k�nyvek belsej�be, nem csak a felsz�n�k�n kutattam az olvas�si �lm�nyek ut�n. Nem �rt�keltem t�bb� a Neveletlen hercegn� napl�j�t, �s beleszerettem az �hez�k Viadal�ba. Ki�ltem az erd�be, �s nem csin�ltam semmit, csak figyeltem a term�szetet. �szrevettem az apr� csod�kat, amiket el�tte figyelmetlen�l eltapostam. �rt�kelni kezdtem Arany J�nos k�lt�szet�t, s m�g szerelmesebb lettem Adyba. M�r nem csak a tinil�nyos szenved�sem ihletett verset, valahogy nekem is mondanival�m lett.

Keresem �nmagamat, ahogyan mindannyian. Tanulok, edzek, eszek, alszok, olvasok, �rok, bulizok, �s �lek. Sz�mtalan maszkot tudok magamra kapni, hisz az �let ezt k�v�nja t�l�nk. De mi van val�j�ban a maszkok m�g�tt? A sz�mtalan szem�lyis�g kombin�ci�ja vagyunk, vagy csupasz lelkek, akik csak mag�nyukban lehetnek igaz�n �nmaguk? Minden ember m�s hat�ssal van r�nk, szem�lyis�g�nk m�sik darabk�j�t h�zza el�. Ezek nem �lc�k. Mindegyik mi magunk vagyunk, bujk�lunk a test�nkben.

Tudod Zsani, te vagy az egyetlen, akivel t�nyleg �nmagam mertem lenni. Csak te volt�l, aki meg�rtette az elmebeteg k�pzelg�seim, azokat a gondolataim, amiket nem mertem m�snak felt�rni. Vagy ha meg is tettem, senki sem �rtethette igaz�n. V�gigj�rtunk egy�tt egy utat, �s azt hiszem olyan bar�tra leltem benned, amilyenem sosem volt el�tte. K�t elvont elme, valami eg�szen �jat, �s �r�ltet alkotott egy�tt.

Eml�kszem, mikor azt mondt�k, hogy mi szimbi�zisban �l�nk. Tal�n �gy is volt. Egyforma k�pess�gek, s k�zel egyforma �rdekl�d�s. Sok mindenben sz�ges ellent�tei voltunk egym�snak, �n a kis hercegn�, a r�zsasz�n �lomvil�gomban, a hercegemmel a feh�r lov�n, s te a j�gkir�lyn�, aki soha nem nyitja ki a sz�v�t, ak�rhogy k�zd is �rte az a szerencs�tlen kir�lyfi. �n, aki ut�lom az embereket, �s ink�bb �ln�m le az �letem egy farmon t�vol a vil�gt�l, �llatok k�z� z�rva, �s te, aki Afrik�ban akar �lni, �s �rva gyerekeket gy�gy�tani. S valahogy m�gis meg�rtett�k egym�st.

Azt�n elj�tt az egyetem. Te az orvosira ment�l, �n az �llatorvosira. Az els� f�l�vben m�g kitartottunk egym�s mellett, egy�tt �lt�k meg, m�g akkor is, ha a t�nyleges tal�lkoz�saink a mindennaposb�l a k�z�s buszoz�sokra is korl�toz�dtak. Sz�pen, lassan alakult�l �t, hasonult�l az �j bar�tn�dh�z. Aranyos l�ny, �n nem mondom, hogy nem. Csak m�s, mint mi voltunk. Te el�t�lted a h�godat, hogy szol�riumba j�rt, �s sz�lt�l a sz�leidnek, hogy ne hagyj�k, hogy t�nkretegye mag�t. Sosem volt rajtad t�bb mint szempillaspir�l, �s egy kis szemceruza, egy�tt nevett�nk az alapoz�val kivakolt l�nyokon. Egy v�lem�nyen voltunk a k�z sz�rtelen�t�s�t illet�en is. Minek az, �gyis egy kis napf�ny, �s m�r ki is sz�k�lt. Mennyivel rosszabb, ha valaki hozz�d �r, �s sz�r a keze…

El�sz�r sminkelni kezdted magad. A r�zzsal nem is volt probl�ma, de az alapoz� mennyis�g, �s a t�lz�sba vitt szempillaspir�l, amit magadra tett�l, m�r any�nak is felt�nt. Azt�n kijelentetted, hogy el k�ne menned szoliba, �n meg hirtelenj�ben k�pni-nyelni nem tudtam. Amikor pedig �szrevettem, hogy legyant�ztattad a karod, valami t�nyleg �sszet�rt bennem. Eml�kszel, mikor �v elej�n megk�rt�l, hogy sz�ljak, ha megv�ltozol? Azt hiszem, most sz�lnom kellene. De te m�r nem keresel engem, �gy neh�z b�rmit is mondani. Mi�ta �sszek�lt�ztetek az �j bar�tn�ddel, j�l elvagy a kis vil�godban, �s �n tal�n m�r nem is hi�nyzom bel�le. �jra ott van neked Benedek is, aki tavaly megv�ltoztatott, �s nem volt k�nny� visszar�ngatni a helyes �jra. Most nem vagyok melletted, hogy l�ssam, mit tesz veled az �jrakezdett kapcsolat. Te mondtad f�l�v v�ge fel�, hogy hi�ba az Elvira, soha nem fogsz m�g egy embert tal�lni, aki �gy meg�rti az elvont gondolataidat, mint �n. Ironikus, nem? Vannak m�g ilyen gondolataid? Vagy beleveszt�l a nagyv�ros s�llyeszt�j�be, abba a z�ll�sbe, ami k�nnyed�n mag�ba r�nt? Hi�nyzol, Zsani. Amikor meg�rtam az el�z� versemet, csak arra tudtam gondolni, hogy te vagy az egyetlen, akinek ha megmutatn�m, �rten� �s �rt�keln�. M�gsem tettem meg, mert nem is besz�ltem neked arr�l, hogy egy�ltal�n besz�ltem �jra azzal a bizonyos fi�val, akinek m�g a nev�t sem szeretem kimondani.

Mennyi minden v�ltozott ez alatt az �v alatt… Tal�n ez�rt is ragaszkodunk ennyire az eml�keinkhez. Az �let folyamatos v�ltoz�s, csak a m�lt �lland�. Ak�rmennyire v�rom is a nyarat, az�rt tartok is t�le. Rem�lem itt leszel velem, �s minden vissza�ll az eredeti ker�kv�g�sba… Annyira szeretn�m…

K�sz�n�m, hogy velem volt�l, amikor a legnagyobb sz�ks�g volt r�d. De szeretn�m, ha akkor is itt lenn�l, mikor nincs. Mert fontos vagy.

A legeslegboldogabb huszadik sz�let�snapot k�v�nom neked. Tal�ld meg �jra �nmagad k�rlek, �gy, ahogyan �n megtal�ltam magam, b�rmennyire megv�ltozott is az �let, itt az egyetemen.