2014.04.16.

Tudjátok milyen furcsa érzés találkozni valakivel, aki a legeslegjobb barátod volt, aztán talán, de tényleg csak talán a szerelmed...? Végül az exed, akivel nem akartál többé beszélni. Három év telt el, persze, összefutottunk azóta, de sosem voltunk kettesben. Most végigültünk egy 2 órás buszutat, aztán elmentünk a kínaiba kajálni. Annyira érdekesek ezek az érzelmek... Mennyit jelentett nekem... és most ott ültünk és nem jelentett abszolút semmit. Semmit az ég egy adta világon. Olyan volt, mint 2,5 órát beszélgetni egy idegennel, akivel van pár közös emléketek. És amikor letelik az idő, ő elindul az egyik irányba, én a másikba. Ennyi volt. Azt mondta majd ír. Majd menjek el a névnapi bulijába. Csütörtökönként főz és menjek át enni. Ugysem fog írni. És a legfurább, hogy nem érzek semmit, semmi rosszat ezzel kapcsolatban. Barátok voltunk. Kicsit mindig többek, de sosem eléggel. Több volt, mint barát, kevesebb, mint szerelem. És most semmi. Két ismeretlen vagyunk, akiknek volt közös múltja.