2014.03.27.

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy hercegnő. Ez a hercegnő nagyon-nagyon szerette volna már, hogy eljöjjön érte a daliás szőke herceg a fehér lován, de azt sem bánta volna, ha a herceg nem szőke, s a lova sem fehér, hisz nagyon jól tudta, hogy nincs fehér ló (csak az albínó). Részt is vett minden társadalmi eseményen, hátha eljön végre az ő hercege. Akadtak udvarlói, s ő engedett a csábításnak, mindig remélte, hogy na most jött el az egyetlen hercege. Hamar beleélte magát a mesevilágába, de sajnos újra és újra pofára ejtették. Ő pedig nem tanult a hibáiból, túlságosan is kedvelte az aktuális hercegét. Két átfutó herceg volt, maradtak egy hónapig majd tovaröppentek, félve a helyzet komollyá válásától. Nem a hercegnő lelke kellett nekik. Csak a szemüknek tetszett, és nem a szívüknek. Lassanként újabb herceg jött, miközben az előző még ott volt - hogy újra, s újra összetörhesse a hercegnő álmait. Az új herceg más volt, magas, barna, és ami a legfontosabb: kedves. A hercegnőnek tetszett. Nagyon is. De ott volt a régi herceg, ki folyton folyvást visszarántotta, és még ha le is zárták, nem tudott szabadulni a gondolatától. És nem tudott az új herceggel foglalkozni. Pedig ő hősiesen várt rá, írt neki, és kedves volt. S a hercegnő mégis eltaszította magától... 

Nem szeretem ha bántják a barátaim. Főleg azt nem, ha az egyik legjobb barátnőm bántja meg a legjobb barátomat.