2014.03.01.

A l�gz�se szapora volt, szinte zih�lt, pulzusa az egekbe sz�k�tt. �vatosan simogattam, vakargattam a f�le t�v�t, mindig is azt szerette legjobban. Szeretlek, kis Vacak, gy�gyulj meg, m�g nem hagyhatsz itt. A hangom messzire f�jta a sz�l. �s akkor valami megv�ltozott. M�g egyszer utolj�ra megemelte a fej�t, s r�m n�zett azokkal a nagy, okos szemeivel. Megcsillant benn�k a f�ny. Tartottam a fej�t, �s k�nnyeim �ml�ttek le az arcomon, az � k�nnyei m�r elfogytak - �tadt�k hely�jet a s�rga gennyes v�lad�knak, mely utat tal�lt mag�nak a k�nnycsatorn�kon, s az orrj�ratokon kereszt�l, s a felsz�nre t�rt. A szemek, az �jfekete, b�s szemek z�ldbe v�ltottak, otthagyta �ket a l�lek. A zih�l�s, s a pulzus egyszerre �llt le, s nem ny�sz�rg�tt t�bb�. A feje ernyedten hullt kezeimbe, s �n csak tartottam a piciny buksit, simogattam, b�gtem, �s ord�tottam. Gyere vissza, m�g nem mehetsz el. Megpr�b�ltam becsukni a szem�t, k�zd�ttem a reflexek hatalm�val, de ez egy eleve eld�nt�tt j�tszma volt. Apa �sni kezdte a s�rj�t, m�g �n az �lembe h�ztam, �s csak simogattam, sz�longattam, �s rem�nykedtem valamif�le csod�ban. A csod�ban, ami nem k�vetkezhetett be. Lassan minden izma elernyedt, �llkapcsa kiny�lt, szemei befordultak, be egy jobb vil�g fel�. 

Sz�p temet�se volt. �lltunk, s mind a n�gyen csendben s�rtunk. A kis testet, amely annyi �r�m�t adott az elm�lt 10 �vben, lassan befedte a f�ld. A l�bak, melyek n�gy �ve ernyedten, �s b�n�n l�gtak a h�tulj�n, most tal�n �jra futnak. Szeretn�m ezt hinni.

� volt Vacak, az erd� h�se.

�r�kre te leszel a legkedvencebb kuty�m.