2014.01.01.

Mielőtt ennek a félig depresszív posztnak a megírásába bonyolódnék, szeretnék mindenkinek nagyon boldog új évet kívánni... Legyen jobb, mint az előző.:)

Minden évnek megvan a maga varázsa, és sötét oldala. 2013 számomra nem volt könnyű év, rengeteg olyan dolog történt, amit szívesen elfelejtenék, mégsem fogom soha. De erősebbé tett, ez kétségtelen.

Január volt, mikor megtudtuk, hogy papámnak tüdőrákja van. 
De akkor is január volt, mikor a legjobb barátaim megleptek a szülinapomon, reggel az osztályteremben vártak egy 18-as lufival, egy üveg tequilával, és körmös dolgokkal.

Február volt, amikor megtudtam, hogy egyik barátnőm apukájának is tüdőrákja van.
Februárban volt a szalagtűzőm, ahol táncolhattam papámmal. Tudjátok, szép ruhában.

Márciusban rájöttem, hogy el kellene kezdeni készülni az érettségire. Persze továbbra sem kezdtem el.
Márciusban olvastam el az Éhezők viadala trilógiát.

Áprilisban voltam együtt utoljára az osztályommal. Nagyon hiányoznak.
Áprilisban voltak a szerenádok, az utolsó (najó, a banketten kívül) közös nagy bulik.

Májusban jött az érettségi. Halál hetek voltak.
Májusban elmentem a barátommal 3 napra Sopronba-Bécsbe, az egyéves évfordulónkon.
Májusban az érettségi előtt halt meg barátnőm apukája. Sosem felejtem el azt az érzést.:(

Júniusban jöttek a szóbelik. Életem szenvedése volt arra készülni.
Júniusban volt a bankettünk. Egy nagyon jó estével zártuk le az igazán sikeres érettségit.:D

Júliusban nem emlékszem rossz dologra. A július jó volt.
Júliusban megtudtam, hogy felvettek.

Augusztusban felkészültem a 40km-es távra a távlovas versenyre. Aztán jött a kavarás és nem indulhattam. Mollynak csüdízület-gyulladása lett utána.
Augusztusban volt a gólyatábor. Mostmár azt merem mondani - életre szóló barátság köttetett ott.

Szeptemberben elköltöztem otthonról.
Szeptemberben elkezdődött az egyetem.

Októberben papámnak volt egy agyvérzése, rengeteget romlott az állapota.
Októberben jól sikerültek a zh-im.
Októberben volt életem legdurvább berúgása.
Októberben volt a Marek-napok.

Novemberben minden hétvégén hazajöttem papához. Novemberben nem tudtam tanulni. Bukta lett a 2. szövettan zhm.
Novemberben megnéztem a Futótűzt a moziban 4DX-ben. Bár a film nem a könyv, azért emlékeztetett a mondanivalójára.

Decemberben a vizsgáim előtt két nappal meghalt a papám. Sosem fogynak el a könnyeim.
Decemberben levizsgáztam sikeresen sok tárgyból.
Decemberben rengeteget kellett tanulnom.
Decemberben van a karácsony.
Decemberben hazajöttem és minden valósággá vált.
Decemberben 8 hónap után kimentem a lovardámba, és végre bent lovagoltam. És ugrottam.
Decemberben ismét volt egy szokásos szilveszterem.

2013 rengeteg áldozatot szedett. Én 3 hozzátartozómat vesztettem el. De nem csak minket nem kímélt a sors. Két volt évfolyam/osztálytársam az édesapját temethette, de ha belegondolunk, hány színész és híres ember halt meg váratlanul az idén... Rengeteg a rákos. 

De tudjátok, én hiszek abban, hogy tényleg változás indult tavaly december 21-én. És lassanként tényleg minden jobbra fog fordulni.