a fogtömés és egyéb szépségek
2013.07.08.
A nap, amikor megláttam, hogy a fogamon egy barna valami van: péntek, hajnali két óra. A nap, amikor feketévé vált: vasárnap. A nap, amikor szóltam apának: hétfő. A nap, amikor betömték: hétfő. (Imádtam apa gyors intézkedését: apa, légyszi beszélj a fogorvossal. két perc múlva visszhív: ma mész ötre. de apa, hagymás salit ettem ebédre. nem baj, moss fogat. thankyou!) Juhú. A történet úgy indult, hogy egyáltalán nem fájt, semmi, aztán azon a bizonyos estén, hajnali kettőkor nekiálltunk popcorn zabálni. És párápápápám hirtelen aucs. Aztán elmentem fogat mosni, és annyira fájt, hogy alig bírtam megmosni. Utána nem fájt, de láttam, hogy csúnya, ígyhát elmentem ma fogorvoshoz, aki a végén annyit mondott, hogy olyan mély volt a lyuk, hogy ha két napnál tovább fáj, menjek gyökérkezelésre. Okéjó. ÉS AKKOR MIÉRT NEM FÁJT EDDIG? Hülye természet.
Undi poszt vége.
Más. Igazából nincs más. Majd máskor termékenyebb leszek, csak most épp fáj a nyelvem, mert az érzéstelenítés során elég szépen beleharaptam. Túl negatív vagyok ma, így hát vége. Jackeline ki.
|