Én mindenesetre kétlem, hogy valaha is felnövök. Mármint, úgy igazán. Örökre a kedvenceim maradnak a mesék, és inkább nézek meg egy rész Sissi hercegnőt (youtube-on fenn van mind az 52 rész, ha valakit érdekelne, bár a 10. után angolul csak, de tök érthető!:D), mint valami kultúrsorozatot, amiről mindenki beszél, Barátok közt, vagy Gossip girl, vagy nem tudom. (Jó, oké, bevallom, nyáron meg akarom nézni a Gossip girl-t is.) És örökre A neveletlen hercegnő naplója lesz a kedvenc könyvsorozatom. Harmadszorra olvasom ki egyben a sorozatot, és hihetetlen, de még mindig ugyan úgy a hatása alá tud vonni. Meg Cabot egy isten. De tényleg. Amikor Michael és Mia összejönnek, meg együtt vannak, meg bármi történik, és úgy kiráz attól a hideg, hogy olvasom, mintha velem történne... Ez nem sok könyvvel volt így. Az emberek 99%-a furcsán néz rám, amiért ennyi idősen ezt olvasom. Én meg furcsán nézek rájuk, mert az 50%-uk egyáltalán nem olvas. (sad story bro) Tegnap délelőtt a közeli város központjában üldögéltem egy padon (én amúgy falusi vagyok, és imádom), egyik barátnőmet vártam. Várakozás közben elővettem a könyvem, és olvasni kezdtem. És erre mi volt az emberek reakciója? Bámulás. Mintha egyenesen a Marsról landoltam volna. Aztán idő volt, elraktam a könyvet, és a telefonommal kezdtem babrálni. Ez volt az a pont, ahol egyszerűen kikerültem a tekintetek kereszttüzéből. Kérdem én, ez a mai társadalom? Igen, ez. Ha telefonnal ücsörögsz, babrálsz, játszol, netezel, ki tudja, mit csinálsz az társadalmilag teljesen elfogadott, mondhatni elvárt dolog egy várakozó egyéntől. Bezzeg, ha egy könyvet veszel a kezedbe, hogy hasznosan üsd el a drága időd, akkor kinéznek. Szomorú, de igaz. Néha kifejezetten furcsának érzem magam. Mármint, van egyfajta furcsa gondolkodásmódom, amit az átlagemberek sosem fognak megérteni. Másképp látom a világot, más értékeket tartok fontosnak. Nem mondanám viszont, hogy kilógok a társadalomból, mert nem. Relatíve sok barátom van, mármint olyan igazi jó barátok. Meg persze haverok is. Eljárok velük bulizni, iszom velük, és jól érzem magam. Ebből a szempontból teljesen átlagos vagyok. Legalábbis annak mutatom magam. A felszín alá azonban csak kevés embert engedek be, mert nem értenék meg. Nem is várom, hogy megértsenek. Ha van véleményed fura vagy.

Legyél vélemény nélküli tömegember, és akkor majd elfogad a társadalom.

Na ez az oka annak, hogy írni kezdtem.

Megint, hogy lyukadtam ki ide A neveletlen hercegnő naplója irányában élő érthetetlen szenvedélyem kimagyarázásától? Hát bevallom őszintén: fogalmam sincs.