Korai november

A t�k�rsima v�z felsz�n�n ez�st�sen csillant meg a hold tompa f�nye. A t�csk�k monoton ciripel�se, �s az egyenletes szuszog�som szinte beleord�tottak a t�m�r cs�ndtengerbe. Csak �ltem ott, �s belel�gattam a l�baim a t�ba, szorosan behunytam a szemem, �s sz�rnyaltam a gondosan fel�p�tett vil�gomban. K�l�nleges hely volt, a nyugalom szigete, egy �lomvil�gban. A v�z, mint mindig, most is rettent�en cs�b�tott, szinte hallottam a h�v� szav�t az �jszak�ban. Sohasem tudtam ellen�llni neki.
A k�vetkez� pillanatban m�r lebegtem, a testem annyira k�nny� volt, �lveztem, ahogyan hossz� hajam sz�tter�l k�r�l�ttem. Az ismer�s nedvess�g a karjaiba font, mintha egy �ri�si p�kh�l�ba kavarodtam volna, szinte lehetetlen volt szabadulni bel�le. �s egy id� ut�n nem is akartam menek�lni, hisz a selymes anyag beter�tette az eg�sz l�nyem, nem csak a fizikait, elhatolt eg�szen a lelkem legm�lyebb bugyr�ig.
Fels�hajtottam a felismer�st�l: �lland�an itt k�t�k ki. Mintha az �raml�s az �n fejemb�l is kimoshatn� a gondokat, a balj�s sejtelmeket… Vagy az apr�, csillog� v�zi t�nd�rk�k szabad�tanak meg a probl�m�kt�l? �k, akik a csillagf�nyben �rkeznek hozz�m. Az �gre tekintek, �s l�thatom �ket. Ha m�s nem is, legal�bb �k mindig itt lesznek, am�g csak sz�ks�gem van r�juk.

Itt minden eg�szen m�s. Olyan k�nnyed �s l�gies, zavartalan �s felh�tlen, mondhatni idilli. �s boldog. Nagyon, nagyon boldog.

Legal�bbis az volt.

R�gebben sz�mtalanszor eszembe �tl�tt a gondolat, hogyan is szeretn�k meghalni…? Vajon melyik v�g lehetne a legkellemesebb? �t�lni a zuhan�st, azt az eszeveszett es�st, ahogyan az anyaf�ld �jra mag�ba fogad? Vajon �rzed a f�jdalmat a v�g�n? Vagy lass�tva v�gigb�mulni a fel�d s�v�t� goly�t, mik�zben �jraforgatod �leted filmj�t? V�g�l becsap�dik – �s v�ge. Ahogyan az lenni szokott, ebben a k�rd�sben is a v�zn�l k�t�ttem ki. Cs�b�tott, m�r amennyire az elm�l�s cs�b�t�an hathat. M�gis… az eg�szet oly nyugalmasnak k�pzeltem, ak�r az utols� pillanat miel�tt r�nk borul az �j feketes�ge: sz�nek halov�ny pasztelltengere, vagy cs�bos s�t�tv�r�sek – egy m�gis bizonyos: a v�g�n mindig gy�z a s�t�t. Lassan ugyan, de meg�ll�thatatlanul.

Tal�n fel kellett volna figyelnem az �jonnan t�madt zajokra, tal�n igen. De nem tettem. Olyan voltam, ak�r egy pancsol� kisl�ny, aki v�gre megtal�lta a t�k�letes boldogs�got. Nem, nem hallottam �ket. Arra eszm�ltem, hogy minden zavaros lett, �s m�gis selymes. Valami er�sen nyomott lefel�, sz�momra azonban a v�z h�v� szava volt az – v�gre mag�ba z�rhatott.
B�r az agyam kikapcsolt, a t�d�m m�g m�k�d�tt, �s hamar tiltakozni kezdett. Olyan mar�, �get� forr�s�g j�rta �t, amit csak egy sivatagi t�zv�sz tudna l�ngcs�v�ival t�lsz�rnyalni. A testem �nk�ntelen�l a felsz�nt kereste, az �ltet� leveg�t. �mb�r aligha tal�lhatta meg. Majd valami k�l�n�s t�rt�nt: lassank�nt az eg�sz kellemess� v�lt, ahogyan furcsa, zsibbadt �ntudatlans�gba zuhantam.
A parton t�rtem magamhoz. A t�d�m fr�csk�lte ki mag�b�l a vizet. F�jt, iszony�an, irt�zatosan. K�h�gtem, pr�szk�ltem kifel� a folyad�kot, �s egyetlen gondolat ordib�lt a fejemben: engedjetek vissza! �szni akartam a s�t�ts�gben, r�sz�v� v�lni, felem�szt�dni a semmiben.
Hirtelenj�ben feleszm�ltem, s megsz�lalt bennem a v�szcseng�. Sosem fogom elfelejteni azt a pillanatot, amikor kinyitottam a szemem, �s el�sz�r pillantottam meg az arcukat. A s�t�ts�g ellen�re tiszt�n l�ttam a szemeiket. Gonoszs�g csillogott benn�nk, rettent�, m�rhetetlen gonoszs�g, �s valami m�s, amit akkor nem tudtam megnevezni, de ma m�r tudom: �rdekl�d�s, k�v�ncsis�g. Ketten voltak, k�t fi�. Nem tudom mi volt a terv�k, csak sejt�sem lehet. Nem �ltek meg, csak legyeng�tettek – b�ntani akartak. Igaz�n b�ntani. Olyan f�jdalmat okozni, amit sosem tudn�k feldolgozni.

Az aut� f�nye reflektork�nt t�nt fel az �jszak�ban, a rem�ny halov�ny f�nycs�v�j�t vet�tve el�m. A fi�k sz�trebbentek, elb�jtak, b�zva benne, hogy m�g kell�k�ppen er�tlen vagyok. Felpattantam, ez volt az egyetlen es�lyem, �s a kocsi ut�n iramodtam. Csak vitt a l�bam, integettem, m�g v�gre lass�tott, �s meg�llt.

A november kor�n �rkezett ebben az �vben. Mintha a hangulatom var�zsolta volna ide. Elborult, besz�rk�lt, s�t�t felh�k gomolyogtak az �gen – az �jszaka k�pei pedig megvil�g�tatlanul a fejemben. A k�nnyeim is novemberi es�k�nt �rkeztek: tudtam, hogy j�nnek, m�gis v�ratlanul t�madtak meg, �s meg�ll�thatatlanul �ml�ttek, ak�r �r�kon �t. Nem volt vihar, d�rg�s, sem vill�ml�s, csak hossz�, csendes, v�get nem �r� k�nnyz�porok.
Sosem �rzett f�lelmek gy�zedelmeskedtek felettem: rettegtem a s�t�tben, ha vizet l�ttam, �gy reszkettem, mint a ny�rfalev�l, nem akartam r�n�zni, nem akartam hallani a csobog�s�t, nem akartam �rezni. Minden tekintetben a gonoszs�g megcsillan�s�t v�ltem felfedezni, tartottam t�l�k, m�g egy sz�p napon egyed�l maradtam. K�ptelen voltam besz�lni err�l az est�r�l, �s az emberek t�volodni kezdtek t�lem, de �n m�gsem b�ntam. �lveztem a mag�nyt, b�r hi�nyzott az �lomvil�gom nyugalmas rejteke. �s eleinte biztos voltam benne: soha t�bb� nem leszek k�pes lemenni a t�hoz.
A korai november lassacsk�n k�s�ibe v�ltott, �s b�r a term�szet m�r a csod�latos t�l fogad�s�ra k�sz�lt, a testem m�g nem sz�radhatott fel az �sz v�gi es�kb�l. Elj�tt a h�, az eg�sz v�ros olyan lett, mint egy var�zslatos mesebirodalom. Vattacukorba bugyol�lt utc�k, h�zak, kertek… R�gen a t�l volt a kedvenc �vszakom, az id�szak, amikor �jra kicsi l�nynak �rezhettem magam, az �v egyetlen r�sze, amely visszar�p�thette bel�m a csod�kba vetett hitem. Az id�n is ezt a l�nyk�t kerestem magamban, de mintha a novemberi sz�l kif�jta volna bel�lem, nem tal�lhattam r�. Id�vel �n magam lettem a novemberi sz�l: l�thatatlan �s h�v�s, aki csak elsuhan az emberek k�z�tt, n�m�n �s fagyosan, �gy, hogy mindenki csak beleborzong, �s senki nem akar a k�zel�be ker�lni.

A hangtalan fuvallat bej�rta a t�jat, m�g v�g�l a t�n�l k�t�tt ki. A v�z j�gg� v�lt ez id� alatt, a h�pelyhek vattaszer�en bebor�tott�k a partot. Lehuppantam a feh�rs�gbe, beles�ppedtem a k�pr�zatos h�krist�lyok v�gtelen tenger�be, nem t�r�dve azzal, hogy hamarosan nem lesz rajtam egy sz�raz foltocska sem. Csak b�multam magam el�, a retteg�s sz�t�radt a testemben, v�gigj�rta az ereim, m�g v�g�l j�gg� fagyott a bens�mben.
Ekkor t�rt�nt meg a t�l els� csod�ja. Mell�m �ltek. Mell�m, az �r�lt novemberi sz�l mell�, egyenesen a j�ghideg h�pih�k �radat�ba. R�n�ztem hirtelen lett partneremre, � pedig vissza r�m.
- Te is �szni j�tt�l?
A szemei r�m mosolyogtak, �szinte, gy�ny�r� mosollyal, mondhatni megl�ttam benn�k a tavaszt.
- Sajnos a f�t�tt �sz�gumim otthon maradt. Ha esetleg te hozt�l, megosztozhatunk. Egy�bk�nt James vagyok.
Megk�sz�r�ltem a torkom, �s megpr�b�ltam felfel� �velni az ajkaim – ha j�l eml�kszem �gy kell mosolyogni.
- Melody.
- Sz�p n�v. Zavar, ha le�l�k, �s egy�tt folytatjuk a n�ma mereng�st?
Tulajdonk�ppen nem volt ellene kifog�som. A h� felmelegedett, felolvadt alattam, foly�ss� v�lt, cs�p�g�ss�. A hideg sz�l nem tudta t�bb� megfagyasztani.
- V�g�l is nem l�tom akad�ly�t.
Megl�ttam valamit abban a mogyor�barna szemp�rban, ami nem hagyott nyugodni. Nem olyan jegesen elfojtott f�jdalom volt, mint bennem, m�g csak nem is kit�rni k�sz�l� f�jdalomvulk�n. Volt benne valami �br�ndos, �mde rem�nytelen belenyugv�s. Arra v�gytam, hogy egyszer megfejthessem a kacag� tekintet �lc�ja m�g�tt rejt�z� val�di �rzelmeket. Titkon tal�n � is ezt szerette volna – ha valaki r�j�n – �s meglehet, �n is �gy �reztem. A v�z szil�rd j�gk�nt z�rta el el�lem a seg�t� hull�mokat, amikkel ha szemben�ztem volna, megeshet, hogy v�gre messzire moss�k a f�jdalmam. Nem maradt semmi az �lomvil�gb�l, csak a v�zi t�nd�rk�k – tudj�tok, akik a csillagf�nnyel j�nnek. Azt k�pzeltem James az �n v�zi t�nd�rem, � fog megszabad�tani a lelkemet a v�z m�ly�re, a j�g al� h�z� titkomt�l.
Egy�tt n�zt�k v�gig a naplement�t. A napsugarak pasztell� m�zolt�k az �gboltot, majd szinte �szrev�tlen t�ntek el a v�gtelenben.
- Ma is gy�z�tt a s�t�t.
Kimondtam. Nem volt menekv�s, megt�rtem a k�z�nk �ll�tott n�mas�g szil�rd fal�t.
- A s�t�t mindig nyer. De n�zd, ott vannak a f�nyfoltok. Csillagf�ny…
Az emelv�ny meg�ll�thatatlanul repedt tov�bb, l�thatatlanul hullott apr� darabk�ira.
- Csillagf�ny… onnan j�nnek a seg�t� t�nd�rek.
- T�nd�rek? Erre �gy m�g sohasem gondoltam. De tal�n igazad van. Te is onnan j�tt�l?
Az arcom �gni kezdett, zavartan pislogtam r�. �n �gy gondoltam, James lesz az �n t�nd�rem, nem pedig ford�tva. �s tess�k, � csak �lt itt, mellettem, �s kerekperec kimondta.

�jra a t� v�lt a rejtekhelyemm�, de m�r nem voltam egyed�l. Megosztoztam rajta egy �j bar�ttal. A jeges november eleji sz�l l�gy tavaszi szell�v� finomult James mellett. Hangtalan mereng�sek, bolondoz�, �s komoly besz�lget�sek v�ltott�k egym�st k�z�tt�nk. Ki�p�tettem magamban valamit, ami nagyon fontos – bizalmat. B�ztam Jamesben, hittem a kapcsolatunkban, �s elfogadtam a fel�m ny�jtott kart. Mindig csak itt tal�lkoztunk, a sorsunk k�l�n sz�lakon h�z�dott, �s d�lut�nonk�nt �sszefon�dott, hogy egy�tt l�thassuk a s�t�ts�g gy�zelm�t. �sszefont ujjainkkal megmutattuk – ellen�nk nincs es�lye.
K�r�l�lelt a karjaival, biztons�got ny�jtott, megnyugv�st a lelkemnek, selymesebben h�z�dott minden porcik�mig, mint annak idej�n a v�z. De ott volt bennem a vesz�lyt jelz� csengetty�: ez nem mehet �gy �r�kk�, k�zeleg a sz�lcsend.

- James… el�g ideje vagyunk �gy egy�tt, sz�val, most megk�rdezem. El�rulod valaha a titkod?
A szavak hirtelen �z�nl�ttek ki a sz�mon, v�gigh�mp�ly�gtek, m�g v�g�l el�rt�k �t, s m�r nem volt es�lyem g�tat vetni foly�suknak. A v�rt megd�bben�s azonban l�tsz�lag t�vol maradt.
- Tudod kicsi Melody, meg fogod tudni, amikor itt lesz az ideje. Csak v�rj t�relmesen. �n is ezt teszem, �s majd elj�n az a pillanat, amikor k�szen �llsz arra, hogy beavass a tiedbe. Az �let versenyfut�s az id� ellen, de csak akkor nyerhet�nk, ha nem kergetj�k. �gy mi is kif�radn�nk… Hagyjuk csak, hogy � adja fel a k�zdelmet, �s mi frissek legy�nk, amikor v�gre �gy d�nt, ki�rdemelt�k, amit szeretn�nk. De van itt egy dolog – tal�n el�g ideje l�g a leveg�ben ahhoz, hogy v�gre leszak�thassuk.
Azzal megcs�kolt. Csak �gy, k�rd�s n�lk�l. Fellobbantotta bennem a szenved�ly szikr�it, �s perzsel� sz�lviharr� n�ttem a karjai k�z�tt.

�gy telt a nyarunk. A fellobbant szenved�lyt tov�bb perzselte a sz�lvihar, ami a kis t�zet eloltotta volna, de a k�zt�nk l�v�t egyre nagyobb l�ngra lobbantotta. A v�nasszonyok nyara hosszan h�z�dott, csak nem hagyott al�bb a h�s�g. De v�szesen k�zeledett a november, �s az els� napj�val el�rkezett, amit�l legjobban f�ltem: be�llt a sz�lcsend.
Sosem versenyezt�nk az id�vel, amikor k�l�n voltunk, hagytuk rohanni, �gy mire elj�tt a naplemente, �s karjaiba font, az id� elf�radt, �s nem zargatott minket.
Azon a napon is ugyan�gy igyekeztem a tavunkhoz – m�r nem az eny�m volt, a mi�nk – mint az elm�lt �vben minden nap. A titkom m�r nem sz�m�tott, James feloldozott, elfeledtette velem az elfeledhetetlent, biztons�gos birodalmat �p�tett�nk ki �gy, ketten.
Meglepet�sk�nt �rt, hogy nem v�rt r�m – �, ugyan, biztosan k�sik, tal�n az � ideje ma lassabban haladt. Hi�ba is szerettem volna ezt hinni, a furcsa �rz�s a gyomromban, �s az �sszeszorult a sz�vem m�st jeleztek. A perzsel� sz�l tovasz�llt, r�d�bbentem, ez m�r t�nyleg a sz�lcsend.
Egy lev�l v�rt a hely�nk�n, ahol minden este gy�ny�rk�dt�nk a sz�nek v�ltoz�konys�g�ban.

„Kedves Melody,

Mint mondtam neked, sosem menek�lhetsz el az id� el�l – �s a mi�nk bizony lej�rt. Nem �n akartam �gy, �s tudom, te sem, de el kell fogadnunk a t�nyt: m�r nincs sz�ks�ged a seg�ts�gemre. Ak�rmi t�rt�nt is veled, tov�bbl�pt�l, ahogyan az �n titkomnak sincs m�r jelent�s�ge. Le�rtam neked, egy ugyanilyen lev�lben, holnap itt fog v�rni r�d, hisz meg�rdemled, hogy meg�rtsd. �s k�rlek, te is �rd le a te rejt�lyed, ne miattam, magad miatt. Hidd el, csak �gy szabadulhatsz meg t�le v�gleg, b�r a r�szedd� v�lt, de ha megosztod, sokkal k�nnyedebb lesz minden. B�zz bennem.
Holnap itt fog v�rni a levelem – �s a titkom. Ez lesz az utols� pillanat az �letedben, amihez k�z�m van. �s k�rlek, hasonl�k�pp t�gy te is. �rj le nekem mindent, hogy �r�kk� eml�kezhessek r�d, akkor is, mikor �jra a csillagok k�z� rep�l�k.

Szeretlek,
            James.”

Az els� k�nnycsepp v�ratlanul folyt v�gig az arcomon, �s fokozatosan k�vett�k a t�bbiek. Az id�n is ide�rt h�t a novemberi es�. Tompa f�jdalom �z�nl�tt sz�t a testemben, b�r tudtam, hogy igaza van. �gy h�t v�g�l belet�r�dtem, �s �rni kezdtem.

„Kedves James,

Az �n titkom egy hossz� t�rt�net, �s, ha hiszed, ha nem, minden enn�l a t�n�l kezd�d�tt…”

Sz�lj hozz� te is!

N�v:
E-mail c�m:
	Amennyiben megadod az email-c�medet, az el�rhet� lesz az oldalon a hozz�sz�l�sodn�l.
Hozz�sz�l�s:
Az�rt, hogy ellen�r�zhess�k a hozz�sz�l�sok val�dis�g�t, k�rj�k �rd be az al�bbi k�pen l�that� sz�t. Ha nem tudod elolvasni, a friss�t�s ikonra kattintva k�rhetsz m�sik k�pet. �rd be a fenti sz�t:

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.