Dallam

�jra a dombon �lt, mintha furcs�n mag�hoz vonzotta volna. Olyan volt, ak�r egy er�s m�gnes, � meg, mintha csak egy apr�cska vasdarab lett volna, teljesen tehetetlen volt az ereje ellen. B�multa a lemen� Nap f�ny�t, ahogyan v�r�sre festette az �gboltot. Izzott, szinte l�ngolt, majd lassank�nt els�t�t�lt, ak�rcsak a benne �g� l�ng. A vasdarabka m�g par�zslott egy kicsit, majd v�gleg kihunyt a f�nye, mintha sosem �gett volna. „Hogyan hagyhattam �gy elhalv�nyulni? Lehet, hogy m�r k�s� fel�leszteni a t�zet…?” – gondolta, de a legfontosabb k�rd�st m�g mag�nak is alig merte feltenni. Akarja � egy�ltal�n, hogy �jra �gjen? „H�t persze, hogy akarod! Er�s l�ny vagy, mindig is az volt�l…” De m�gsem �rezte, hogy �gy lenne.

Lehunyta a szem�t, el akart menek�lni, nem akarta l�tni, ahogyan az �rny�kvil�g gy�zedelmeskedik. Az agya egyb�l munk�ba �llt, hihetetlen sebess�ggel vet�tette el� a legcsod�latosabb napja k�peit. Madison beleborzongott.
Bemeleg�tenek, mindenfel�l vid�m kacajokat hall, �s t�volr�l sz�l a zene. Sz�lnak, hogy k�sz�ljenek, mindj�rt �k k�vetkeznek. Megpaskolja az �llat nyak�t, �s a n�gysz�g fel� indulnak. „�s most k�vetkezz�k Madison Leavitt, Dallam nev� lov�n.” Dallam, mintha �rten�, felnyihog, azon a gy�ny�r� hangj�n, aminek a nev�t k�sz�nheti. � pedig elmosolyodik, �s jelt ad az indul�sra. Csak t�volr�l �rz�keli a k�lvil�got, csak �k l�teznek, �s a halk mel�dia. Itt megszakad a k�p, majd �jra l�tja magukat, imm�ron a h�n �h�tott k�k szalaggal. �r�me potyog a szem�b�l, mik�zben szorosan �leli a lovat, �s azt suttogja „megcsin�ltuk, �regl�ny!”.

Bel�has�tott a f�jdalom, szinte kett�szaggatta, nem l�tta �rtelm�t k�zdeni. Sz�tterjed, maga al� gy�rte, elfojtotta az apr�cska l�ngot, ami m�r alig pisl�kolt benne. Gy�z�tt a s�t�ts�g. „Nem, nem t�nhetett el” – gondolja, �s �loms�ly� pill�it kiny�l�sra k�nyszer�tette. L�tnia kellett a napf�nyt, meg akart gy�z�dni r�la, hogy igen is val�s�g, igen is l�tezik. De m�r nem volt egy cseppnyi sem bel�le. Elt�nt a l�t�hat�rr�l, �s �tvette a hely�t az �jszaka balj�s f�nytelens�ge. Ideje volt hazaindulnia, de a l�bai mintha nem �gy gondolt�k volna. M�g mindig vonzotta �ket a m�gnes. K�zdenie kellett, fel kellett �llnia. Felpillantott az �gre, ahol megcsillant egy apr�cska f�nypont, egy csillag volt az. Igen, �gy van, sosem nyerhetnek az �rnyak, am�g vannak csillagok. Ez eml�keztetette r�, hogy att�l, hogy nem l�tjuk, a Nap mindig ott van, r�sz�rja a f�ny�t a t�bbi bolyg�ra, �s azok vil�g�tani kezdnek. A rem�ny apr� szikr�ja pattant benne, �s a l�bai hirtelen �j �letre keltek. „Nekem is ott a Napom. Mindig itt lesz, akkor is, ha �pp nem l�tom. Nem hagyhat el. Soha.” Madison ebben �jra k�ts�gtelen�l hinni kezdett.

�j rem�nnyel telve indult hazafel�, valami euf�rikus boldogs�g ker�tette a hatalm�ba. Nem �rtette, m�r semmit sem �rtett, mintha sz�p lassan bekattant volna. Egyik pillanatban a hat�rtalan szomor�s�g, a k�vetkez�ben meg szinte rep�lt. Ez lenne az �r�lts�g els� jele? De nem volt ideje ezen agg�dni, m�r l�tta is otthona f�nyeit. M�ra el�g lesz a furcsa gondolatokb�l.

Ezel�tt sosem t�n�d�tt azon, hogy milyen �rz�s elvesz�teni valami fontosat. Valahogy olyan term�szetes volt, hogy amit szeret, az ott van, �s ott is marad. �gy van ez, �s �gy is kell lennie. Azt�n felfordult a kis vil�ga, nem volt t�bb�. Dallam �letet adott annak a valaminek, mik�zben a Madison�t elvette. Csak �ress�get hagyott, �s hangtalan k�nnyeket. No, nem azt a fajta �ress�get, amit egy j� k�nyv befejezt�vel �rz�nk. Ez sokallta ink�bb olyan volt, mint egy fekete lyuk, ami mag�ba sz�v mindent, minden eml�ket, �rz�st, gondolatot. M�g a f�jdalmat is. Csak olyan �res. �s l�ktet�.

Reggel semmi sem motiv�lta arra, hogy kikeljen az �gyb�l. Egy h�nap ut�n v�gre j�t �lmodott, vissza akart rep�lni �lomvil�gba, �s �r�kre ott maradni. De meg�rezte mag�ban a v�ltoz�st, tudta, hogy vissza kell t�rnie a val�s�gba, �s �jj��p�teni az �let�t. �sszerakni a kirak�st, amit hagyott sz�tesni az elm�lt h�napban. P�r darab elveszett ugyan, de m�g nem k�s� megkeresni. Egyetlen egy puzzledarab nem fog soha visszaker�lni. Dallam. � �r�kre elment, hatalmas lyukat hagyva a k�p k�zep�n. N�lk�le sosem lesz eg�sz, de most m�r nem f�jt neki annyira, belekapaszkodott az eml�kekbe, az apr� f�nypontokba, a rem�ny kicsiny csillagocsk�iba. A bar�taira gondolt, �s elsz�rnyedt a gondolatt�l, hogy mennyire elhanyagolta �ket, mennyire elz�rk�zott t�l�k az el�z� n�h�ny h�tben. Pedig ha Dallam volt a Nap, akkor �k voltak a zene az �let�ben. A dallam, ami n�lk�l nem lehet �lni, hisz a legborong�sabb napokat is feldobja. �s Madison �jra hallani akart.

– Tudod, azt hiszem, b�bok vagyunk. – Josh hangja bet�lt�tte a szob�t, f�lbeszak�totta a csendes mereng�st.

– B�bok?

Madison m�g mindig nem tudta k�vetni a fi� gondolatmenet�t, pedig �vek �ta ismerte. �s � volt az egyetlen bar�tja, akit k�pes volt megkeresni, �s visszatenni �lete puzzlej�ba, m�r csak Josh jelentette sz�m�ra a zen�t.

– Igen, b�bok. Ilyen a vil�gunk. Vannak marionett b�buk, �s vannak, akik a madzag m�sik fel�n �lnek. �s mi �szre sem vessz�k.

A l�ny ezen elgondolkodott. Pr�b�lt felid�zni valamit, amivel al�t�maszthatja Josh �ll�t�s�t.

– Igazad lehet. De ki fogja a madzag v�g�t?

– �n �gy k�pzelem, hogy t�bb szint van. N�zd csak meg az iskol�t. Ott vannak a „men�k.” �k ir�ny�tj�k a kev�sb� men�ket, akik k�z�j�k akarnak tartozni. De k�zben egym�st is ir�ny�tj�k, mindent �gy csin�lnak, hogy a m�siknak megfeleljenek. �s lassan eljutnak od�ig, hogy m�r maguknak sem felelnek meg. Tal�n m�r arra sem eml�keznek, hogy kik �k val�j�ban. Egy magasabb szinten pedig a sz�leik ir�ny�tj�k �ket.

– �s mit gondolsz, ki ir�ny�tja a sz�l�ket?

– Mindig van, aki ir�ny�t, ezt sose felejtsd el. De magadnak kell r�j�nn�d, hogy kinek a kez�ben vagy. Vagy minek.

A l�ny v�gk�pp �sszezavarodott, de a fi� nem hagyta sok�ig �rl�dni. Josh m�ly leveg�t vett, tudta, hogy nem lesz k�nny�, de t�m�t v�ltott.

– Van m�r valami programod h�tv�g�re?

– Nincsen. Mi�rt?

– Tudod most lesz j�nius huszonkettedike.

Madison �rezte, ahogyan belehas�t a r�g nem �rzett f�jdalom, �s marcangolni kezdi a bens�j�t. �, hiszen nagyon is j�l tudta mi van huszonkettedik�n. Az �ves buli a lovard�ban. A leghosszabb ny�ri �jszak�n. De � soha t�bb� nem akarja oda betenni a l�b�t. Dallam n�lk�l nem.

– Nem megyek el. K�ptelen vagyok r�.

Forr�, nedves cseppek gurultak v�gig az arc�n. Megpr�b�lt a haja m�g� rejt�zni, b�r nagyon j�l tudta, hogy a fi� �tl�t rajta. Egy meleg k�z sim�tott v�gig az arc�n, a rakonc�tlan tincseket a f�le m�g� rejtve. Nem akart feln�zni, Josh viszont kitart�an b�multa.

– �g�rd meg, hogy nem fordulsz �jra magadba!

Madison pedig meg�g�rte.

Aznap �jjel Dallammal �lmodott. A l� el�tte �llt, teljes pomp�j�ban, azon a gy�ny�r� hangj�n nyihogva. �lmunkban minden val�ra v�lhat, legf�ltettebb, legbens�bb v�gyaink testes�lhetnek meg. Ez volt az els� alkalom, hogy Madison Dallammal lehetett �lomvil�gban, majd az elk�vetkez� napokban ezek a tal�lkoz�sok �lland�sultak. Folyton folyv�st egy�tt voltak, a l�ny m�r jobban szeretett aludni, mint �bren t�lteni a hossz� perceket napk�zben. H�rom �jszaka – nem t�bb, nem kevesebb – neki m�gis egy �r�kk�val�s�ggal �rt fel, hogy �jra l�thatta, �rezhette. A harmadik �jszaka Dallam megsz�lalt. „El kell menned.”

Madison zaklatottan �bredt. Tudta, hogy tudata �gy akar �zenni neki. Tov�bb kell l�pnie. Dallam m�r nincs, csak messzir�l vil�g�t r� a f�nye, most m�r neki kell tennie valamit. �s m�r tudta is, hogy mit.

�rezte, hogy nem lesz k�nny�, de arra nem volt felk�sz�lve, hogy ennyire neh�z lesz. Mereven b�multa Josh kez�t, ahogy a fi� a korm�nyt fogta, nem mert az �t fel� n�zni. El�g volt perif�ri�b�l l�tnia, m�r �gy is t�l sok volt az eml�k. Az ismer�s terep megr�m�tette. Az eg�sz napja azzal telt, hogy eltervezte, hogy milyen �rz�s lesz. De a k�zel�ben sem j�rt a val�s�gnak. Az aut� d�ccent, ahogy bekanyarodtak. Madisonon olyan elsz�nts�g lett �rr�, amilyet m�g sohasem �rzett ezel�tt. Josh f�kezett, a kocsi lelassult, majd meg�llt. A motor hangja semmiv� foszlott, k�r�l�lelte �ket a csend. A fi� a kez�re tette a kez�t.

– Biztos, hogy k�szen �llsz?

– Soha, semmiben nem voltam ilyen biztos.

�s igazat mondott. Azzal kisz�lltak az aut�b�l, �s Madison az ist�ll� fel� vette az ir�nyt. K�t teljes h�nap telt el, de otthonosan mozgott az �p�letben. Pontosan tudta, hogy hol tal�lja, amit keres.

Josh n�zte az el�tte l�peget� l�nyt. B�zott benne, hogy k�pes lesz r�. Biztos volt benne, hogy Madison el�g er�s hozz�, de kicsit az � sz�ve is �sszeszorult.

A retesz kattant, a boksz kiny�lt. �s ott fek�dt �. „Kik�p�tt anyja.” Ez volt a l�ny els� gondolata. Lekuporodott a szalm�ba, a csik� pedig �rdekl�dve r�n�zett, �s nyihogni kezdett. Ugyanolyan hangja volt, mint a Dallamnak, s�t, ha lehet m�g ann�l is szebb. �s a l�ny hirtelen meg�rtette.

– Muzsika. Ez lesz a neved.

El�nt�tte a szeretet, �s a rem�ny. M�r b�nta, hogy az el�z� k�t h�napot kihagyta, �s nem l�thatta a kis l�ny fejl�d�s�t. Ugyanakkor boldog volt, mert r�j�tt a l�nyegre. Am�g van szeretet, f�ny, �s zene, addig nincs elveszve a vil�gunk. Ak�rmennyire is ir�ny�tanak, ezt a h�rom dolgot nem vehetik el. Mindenkiben benne kell, hogy legyen, �r�kre, kiolthatatlanul. Csak n�ha engedn�nk kell, hogy felsz�nre t�rj�n, �s nem szabad hagyni, hogy elhalv�nyuljon.

Muzsika nyihogott m�g egy utols�t, a hangja bet�lt�tte az ist�ll�t, majd el�gedetten a l�ny �l�be hajtotta a fej�t. Elhalkult, m�r csak egyenletes szuszog�sa hallatszott.

� is �rezte, amit mindannyian: a vil�g v�gre a hely�re ker�lt.

Sz�lj hozz� te is!

N�v:
E-mail c�m:
	Amennyiben megadod az email-c�medet, az el�rhet� lesz az oldalon a hozz�sz�l�sodn�l.
Hozz�sz�l�s:
Az�rt, hogy ellen�r�zhess�k a hozz�sz�l�sok val�dis�g�t, k�rj�k �rd be az al�bbi k�pen l�that� sz�t. Ha nem tudod elolvasni, a friss�t�s ikonra kattintva k�rhetsz m�sik k�pet. �rd be a fenti sz�t:

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.